A tisztségben tulajdonképpen eddigi főnökét, az idén januárban a politikától teljes mértékben visszavonuló Karl Nehammert váltó néppárti Christian Stocker 1960. március 20-án született az alsó-ausztriai Bécsújhelyen. A tartomány egyik legnagyobb városához szinte a kancellári tisztség elnyeréséig hű volt, de nemcsak városához volt hűséges, hanem pártjához, a konzervatív Osztrák Néppárthoz is.

Az 1994 óta ügyvédként is praktizáló jogász eddig csak önkormányzati szinten vállalt vezető szerepet, 2000 és 2015 között Bécsújhely második, 2015-től pedig első alpolgármestere. Az országos politikába csak 2019-ben lépett, amikor a bécsújhelyi választókörzet parlamenti képviselője lett. Az újabb lépést a politikai karrierjében az jelentette, hogy Karl Nehammer Bécsbe invitálta.

Az akkori pártelnök és kancellár ugyanis 2022-ben az általa vezetett Osztrák Népárt második emberévé, az ÖVP főtitkárává nevezte ki.

A 2024 szeptemberében tartott parlamenti választásokon Alsó-Ausztriában ismét képviselői mandátumot is szerzett. A voksolást fölényesen az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nyerte, amely azóta is az ország legnagyobb támogatottsággal rendelkező pártja, ennek ellenére Alexander Van der Bellen államfő a hivatalban lévő kancellárt, Karl Nehammert bízta meg kormányalakítással, mivel a Herbert Kickl vezette FPÖ-vel egyik parlamenti párt sem volt hajlandó koalícióra lépni.A Néppártban pedig az FPÖ-együttműködést elutasítók leghangosabbja Christian Stocker volt, aki odáig elment, hogy a szabadságpárti politikust Ausztriát fenyegető "biztonsági kockázatként" minősítette.

Stocker bekerült abban a néppárti delegációba, amely Karl Nehammer vezetésével több mint két hónapon keresztül igyekezett kormányt alakítani két ellenzéki párttal, a szociáldemokratákkal (SPÖ) és a liberálisokkal (NEOS) – sikertelenül. A kancellár visszaadta a kormányalakítási megbízását, lemondott pártelnökii posztjáról is, és visszavonult a politikától.

Ezzel kezdődött a Stocker-korszak, az alsó-ausztriai politikust ugyanis Nehammer utódaként első lépésként az ÖVP ideiglenes elnökévé választották. Ugyanaz a Stocker, aki hónapokkal korábban még Herbert Kickl leghangosabb bírálói közé tartozott, napokkal később az elnök megbízásából már az FPÖ vezetőjével kezdett koalíciós egyeztetéseket. Sokan bírálták is emiatt, ő viszont ezúttal is az ország érdekeinek "elsődlegességére" hivatkozott. A koalíciós kísérlet azonban csak néhány hétig tartott, február elején azt ugyanis a kibékíthetetlen ellentétek miatt Herbert Kickl mondta fel. Értesülések szerint a kétpárti koalíciós kudarc fő okát az ország európai elkötelezettségével kapcsolatos nézeteltérések jelentették, és az Európa-pártiság hajthatatlan képviselője Stocker volt.

Ezt követően az államfőtől már ő kapott kormányalakítási megbízást, és a koalíciós egyeztetéseket ismét a szociáldemokratákkal és a NEOS-szal kezdte. A tárgyalások villámgyorsan zajlottak, és március elejére Christian Stocker vezényletével létrejött a háború utáni Ausztria első hárompárti kormánya.

A 65 éves politikus a maga módján szintén történelmet írt – kancellársága tulajdonképpen "sorozatos véletlenek" műve.

A tavaly szeptemberi választás idején nem hogy nem ő vezette az ÖVP listáját, de még csak nem is az elején szerepelt a neve, ennek ellenére mostantól ő vezeti az osztrák kormányt. Az őt ismerők szerint megbízhatósága, határozottsága, szókimondása, valamint felkészültsége is hozzájárult ahhoz, hogy pozícióba kerülhetett. Nem is beszélve a családi örökségről. Édesapja, Franz Stocker ugyancsak tagja volt az osztrák parlament mindkét házának, előbb a Szövetségi Tanácsnak, majd a Nemzeti Tanácsnak.

Ausztria új kancellárjának megbízatása öt évre szól, és aligha lesz könnyű dolga. Az általa vezetett kormánynak nehéz feladatokkal kell megbirkóznia, mindenekelőtt a súlyos költségvetési problémákkal, a migrációs válsággal és a biztonság erősítésével.

Eredeti ügyvédi hivatásáról pedig jó időre le kell mondania. Hobbijairól, mindenekelőtt a horgászatról, a golfról és a szaxofonról azonban már kevésbé.

Amikor pedig egy hete arról kérdezték, hitte-e valaha, hogy Ausztria kancellárja lehet, azt felelte: "Az mindig jó dolog, hogy egy könyvben hátra lehet lapozni, de az élet és a politika egészen más: nem lehet visszafelé olvasni és még a fejezeteket sem lehet átugrani."