A 64. Különleges Gárdista Motoros Lövészdandár tagja volt a jakutszki férfi: parancsnoka a bucsai mészárosként elhíresült Azatbek Omurbekov volt. A Kreml tagadja, hogy az egység elkövette volna azokat a bűnöket, melyekkel vádolják, de tény, hogy a településeken, melyeket maguk mögött hagytak, tömegsírokat és az utcákon fekvő holtakat találtak..

Vlagyimir Putyin kitüntette és a háború hőseinek nevezte az osztag tagjait. Csibrin a CNN-nek adott interjújában azt mondja, ő semmi hősieset nem látott, csak rengeteg bűnt.

Készen áll tanúskodni

A jelenleg egy európai országban menedékjogra váró egykori orosz katona azt állítja, ő személy szerint semmilyen bűnt nem követett el, ugyanakkor részéletesen írta le a társai által elkövetett tetteket, és készen áll arra is, hogy tanúskodjon ellenük nemzetközi büntetőbírósági tárgyalás esetén.

"Gyilkosságot nem láttam, de azt igen, amikor két erőszaktevőt azért üldöztek, mert nőket becstelenítettek meg, aztán mégsem büntették meg őket"

– mondta el.

Arról is beszámolt, hogy egysége tagjainak felhatalmazása volt bárkit, legyen szó civilről vagy katonáról, azonnal kivégezni, ha az egység pozíciójáról osztott volna meg információt.

"Ha valakinél telefon volt, megölhettük" – mondta, hozzátéve, ahhoz kétség sem férhetett, hogy egysége tagjai megölnek-e valakit, ha lehetőségük van arra.

"Léteznek olyan mániákusok, akik élvezik, ha embert ölhetnek, Köztünk is voltak ilyenek" – fogalmazott.

Arról is beszélt, hogy a fosztogatás általános volt és senki sem rejtegette, ha eltett valamit. Számítógépet, ékszereket és autókat is elvittek, az utóbbiakat aztán Fehéroroszországban adták el. Ha valaki elvett valamit, és nem bukott le, az rendben volt. Az egység parancsnokai tudtak arról, hogy a katonák lopnak és nőket erőszakolnak meg, de nem foglalkoztak vele.

A CNN kommentárt kért ezzel kapcsolatban az orosz védelmi minisztériumtól, de nem kapott választ.

Csibrin szerint Ukrajna nyeri majd a háborút,

de addig még nagyon sok vér fog folyni.

Ő úgy látta, az orosz felszerelések nem rúgnak labdába az ukránokkal szemben – ellenfeleik ugyanis a legmodernebb nyugati technikát kapták, míg az oroszok azt használták, amit már a nyolcvanas években is Afganisztánban.

"Persze, hogy Ukrajna fog nyerni, az egész világ az ő oldalukon áll. Butaság az orosz győzelemben hinni. Azt hitték, három nap alatt beveszik Kijevet. Hány napja is tart most a háború? Azt hitték, majd virágokkal várják őket Ukrajnában, de Molotov-koktélokat vágnak hozzájuk és elküldik őket a francba" – fogalmazott a dezertőr.

Kaptak egy fegyvert, ennyi volt a kiképzés

A felkészülésről elmondta, egysége esetében annyiból állt, hogy kaptak fegyvert, 5000 lőszert és célpontot.

"Azt mondták, lőjünk, aztán mehetünk. Nem volt semmiféle kiképzés. Én előtte irodában dolgoztam számítógép mögött, meg füvet nyírtam. Akik azt mondták, hogy simán lelövik az ukránokat, a frontról visszatérve beszélni sem tudtak. Látták a háborút, a vereséget, hogy harcostársaikat meggyilkolják, látták a hullákat. Rájöttek, de nem tudtak elmenekülni" – mondta.

Elmondása szerint sokan nem tudták, mi vár rájuk és hova mennek.

"Hazudtak, azt mondták, hadgyakorlatra megyünk Fehéroroszországba, aztán 24-én közölték, hogy ez háború. Elküldtem a francba a parancsnokomat és megmondtam, hogy nem megyek harcolni, de akkor azt mondta, ebből elég nagy bajom lesz nekem és a családomnak, aztán bezártak egy járműbe, ahonnan nem tudtam kijutni. Hát így kerültem én Ukrajnába" – emlékezett vissza.

Így jutott ki Oroszországból

Csibrin hónapokat töltött Ukrajnában, közben egy hátsérülés miatt Oroszországban is kezelték, mégis vissza kellett mennie. Izjum környékén tartózkodott egységével, amikor a parancsnokok eltávolodtak tőle, ekkor volt esélye megszökni. Több társával együtt visszajutottak az orosz határhoz, hazájában pedig ismét kórházi kezelést kapott hátsérülésére, de ahhoz, hogy specialista is lássa, alá kellett volna írnia egy papírt, miszerint visszamegy a frontra. Ekkor jött a részleges mozgósítás, barátai pedig azt mondták neki, el kell bújnia, nem fogja tudni ott hagyni a hadsereget, hiába készült erre.

Szentpétervárról ment Fehéroroszországba, majd ott talált egy segítőt, aki Kazahsztánba juttatta, innen pedig Európába menekült. Most

elhatározta, hogy beszél az ukrajnai eseményekről,

amelyeknek szemtanúja volt.