William Jefferson Blythe néven született 1946. augusztus 19-én az Arkansas állambeli Hope városában. Utazó ügynök édesapja Bill világra jötte előtt három hónappal meghalt egy autóbalesetben. Négyéves koráig anyai nagyszülei nevelték, ápolónő édesanyja csak 1950-ben vette magához, amikor újra férjhez ment Roger Clinton autókereskedőhöz. Bill hivatalosan csak tizennégy éves korában vette fel nevelőapja családnevét.

Kitűnő tanuló és jó szaxofonos volt, de tudta, hogy soha nem fog komoly zenészkarriert befutni, ezért - jó érvelőképességére alapozva - elhatározta, hogy jogász lesz. Két meghatározó élmény befolyásolta abban, hogy végül a közszereplés mellett döntött: találkozása John F. Kennedyvel és Martin Luther King 1963-ban elmondott beszéde. Beiratkozott a washingtoni Georgetown Egyetem nemzetközi tanulmányok szakára, közben pedig a neves szenátor, J. William Fulbright mellett dolgozott. Egy ösztöndíjnak köszönhetően két évet tanult Oxfordban, és a vietnami háború ellen tiltakozó rendezvényeken is részt vett. Miután hazatért, 1973-ban a Yale Egyetemen szerzett jogi doktorátust, és megismerkedett a tehetséges joghallgató Hillary Rodhammel, akivel 1975-ben össze is házasodtak. Chelsea lányuk (aki London egyik városrészéről kapta a nevét) 1980-ban született.

Clinton 1974-ben elindult a képviselő-választáson, de ekkor még vereséget szenvedett republikánus versenytársától. Két évvel később Arkansas állam legfőbb ügyészévé választották, 1978-ban pedig megnyerte a kormányzóválasztást. Mivel népszerűtlen döntéseket is hoznia kellett, nem választották újra. 1983-ban azonban visszaszerezte irodáját, amelyet csak egy oválisabb alakú iroda kedvéért hagyott ott tíz évvel később.

Már 1988-ban kacérkodott a gondolattal, hogy elinduljon az elnökválasztáson, de a Demokrata Párt konvenciója nem fogadta lelkesen megjelenését az országos politikában. Négy évvel később saját hibáiból okulva, felkészültebben, de ugyanolyan esélytelenül vágott neki a választási küzdelemnek. Végül mégis megnyerte az előválasztásokat, így ő szállhatott harcba George H. W. Bush-sal. Váratlan húzásként korábbi vetélytársát, a szintén déli Al Gore szenátort választotta alelnökjelöltjéül. A választást végül a demokrata kettős nyerte, így Bill Clinton 1993 januárjában az Egyesült Államok 42. elnökeként foglalhatta el hivatalát. Az első "rock and roll elnök", írták róla többen, és nemcsak azért, mert szívesen vette elő a szaxofonját, hanem azért is, mert választási kampányainak emblematikus dala egy híres Fleetwood Mac-szám volt: "Don't Stop Thinking About Tomorrow!"

Első ciklusában a legfontosabbnak az egészségbiztosítási rendszer és az oktatás megreformálását, illetve a szabadkereskedelem megvalósítását tartotta. A külpolitikában tető alá hozta az oslói palesztin-izraeli megállapodást és a délszláv háborút lezáró daytoni békét. 1996-ban - ellenállva a republikánus többségű törvényhozásnak - nem írta alá a költségvetési törvényt, kitartott saját költségvetési terve mellett. Abban az évben újraválasztották, így 1997 januárjában második terminusát kezdhette meg, amire Franklin D. Roosevelt óta nem volt példa demokrata körökben.

Az amúgy sikeres elnökre azonban egyre több magánéleti árnyék vetült. Amikor egy Paula Jones nevű nő szexuális zaklatás miatt pert indított ellene, felmerült a fehér házi gyakornok Monica Lewinsky neve is. Clinton eleinte tagadta a kapcsolatot, de később a nyilvánvaló bizonyítékok miatt kénytelen volt elismerni. A republikánus többségű törvényhozás végül úgy döntött, hogy az Egyesült Államok történetében második alkalommal beindítja a leváltási eljárást (impeachment), nem a házasságtörés, hanem a hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt. Mégsem lett kegyvesztett az amerikaiak körében, és végül a szenátus is felmentette. ű

A nőügyek mellett világpolitikai jelentőségű eseményeket is kezelnie kellett: 1998-ban merényletet követtek el a kenyai és tanzániai amerikai nagykövetség ellen. A kelet-közép-európai térségben a NATO-bővítés volt a legnagyobb külpolitikai eredménye. Második ciklusa végéhez közeledve még tett egy sikertelen kísérletet a palesztin-izraeli konfliktus megoldására.

Távozásakor legnagyobb aggodalma az volt, hogy amit két hivatali ideje alatt véghezvitt, megüti-e a nagy elődök mércéjét, vagy csak a botrányairól emlékeznek majd meg a történelemkönyvek.

Máig tevékenyen politizál, az egyik legügyesebb demokrata párti politikai elemzőnek tartják. A Clinton Alapítványon keresztül részt vesz a közérdeket szolgáló és karitatív tevékenységekben. 2010-ben például egy bécsi AIDS-konferencián - Bill Gates társaságában - a félelmetes betegség elleni küzdelemre szánt segélyek hatékonyabb felhasználására buzdította a segélyszervezeteket, majd 2011-ben több mint egymillió dollárral segítette a haiti diákok iskoláztatását.

Jelenleg felesége pályafutását egyengeti, legutóbb a nyár közepén mondott erőteljes beszédet az elnökjelölt Hillary támogatására.