A fotókat Bodrogi Attila készítette, aki amatőr természetbúvár és a meteorológia kedvelője. A Sokszínű Vidék érdeklődésére elmondta, hogy a felvétel készítésekor nagyon alacsony volt a Maros vízszintje, mínusz 95 centiméter, de a ronccsal kapcsolatban nincsenek információi. Hozzátette azt is, hogy az ártérben olyan sűrű a növényzet, hogy nagyon nehézkes a partról közelebbről is lefotózni a hajótestet.

A sajtóban olvasni lehetett arról, hogy ez egy uszály, ami a folyó töltéséhez szállított a múltban köveket, és ennek során süllyedt el, a vízügyi igazgatóságnak azonban más információi vannak.

„Nyilvántartásunk szerint a roncs a folyó 18,560 folyókilométer szelvényének környezetében található, ami az 1970. évi rendkívüli marosi árvíz során Romániából érkező, ott elszabadult kisméretű ponton vagy átkelő kishajó maradványa” – nyilatkozta a lap érdeklődésére Borza Tibor, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese.

A marosi rekordáradáskor 1970. május 20-án, este 22 órakor tetőzött a folyó 624 centiméteren, miközben a várostól négy kilométerre nagy mennyiségű vízzel feltörő buzgárcsoport (fakadóvíz a töltés védett oldalán) alakult ki.

A Wikipédia szócikke szerint a kritikus órákban teljes mozgósítást rendeltek el, a várost 56 mérnök, 92 technikus, 178 vízügyi szakdolgozó, a makói tűzoltóság, 2600 polgári személy, két-két honvédségi alakulat, szovjet katonai egység, műszaki zászlóalj, valamint egy-egy karhatalmi alakulat, 120 fős rendőri egység, polgárvédelmi egység, munkásőr- és vöröskeresztes zászlóalj védte.