Lassan vége felé jár az InfoRádióban a listavezetőkkel és a bejutásra esélyes pártok szakpolitikusaival készített Aréna-sorozat, amelyben a legfontosabb elképzeléseket osztották meg a hallgatókkal. Mindenki részt vett ebben, a Tisza nem. Lát valami logikát, stratégiát a Tisza médiamegjelenésében?

Próbálok felfedezni, s nem mondanám, hogy nem teljesen logikus, amit csinálnak. Picit hátrébb lépnék, hogy egy ilyen – úgymond – hagyományos médiamegjelenést miért passzolnak. Sokat merengtek, elemezgettek afölött, nagyjából 2024 nyarától, hogy a Tisza Párt az EP-választáson aratott siker után, hiszen siker az, amikor egy nullkilométeres párt 29 százalékot szerez helyből…

Nagy ugrás.

Így van. Visszatérve: miért nem indul el időközi választásokon? Volt két országgyűlési időközi választás, és volt több helyi önkormányzati, de városi választókerületi választás is, amiknek azért volt országos politikai súlyuk is. Például Óbudán, de volt Józsefvárosban kettő is, Balmazújváros, Kazincbarcika, Nagykőrös, nem sorolom tovább. Ezzel kapcsolatban nekem egyre világosabb az az észlelésem, hogy amennyiben a Tisza Párt beáll abba, hogy igenis elindulnak – és amit mondani fogok konklúzióként, azt megint úgy mondom el, hogy szerintem a maga szempontjából a Tisza teljesen logikusan cselekedett –, ott egészen bizonyos, hogy nem kizárólag fényes sikereket aratnak. Egyszerűen ez a dolog természete. Láttunk már olyat is az elmúlt 36 évben, hogy időközi választást például egy parlamenten kívüli párt – az Agrárszövetségre gondolok – 1993-ban behúzott úgy, hogy utána be sem került. Vannak furcsaságok időközi választásokon.

Szerencse dolga is néha.

De hogy kicsit konkretizáljam az egészet: arról van szó, hogy a Tisza körüli „hájpban”, próbálok árnyaltan fogalmazni, jelentékeny szerepet játszanak azok a közvélemény-kutatások, amelyek már sztratoszférikus magasságokba mérik a Tiszát. Egyenesen kétharmados Tisza-győzelemről beszélnek, azt jósolják, és ezt átvette a Tisza-vezér is. Nem túl nagy kockázat azt mondani, hogy amennyiben részt vesz minden időközin a Tisza, az azért ezt a képet árnyalta volna.

Egy vesztes választás zavaró körülmény?

Nemcsak erről van szó, még csak veszíteni sem kell. Mondjuk egy nagyon szoros ki-ki meccs, mondjuk a dombóvári körzetben, ahol egyébként így a Fidesz jobban is szerepelt, mint korábban még az elhunyt Potápi Árpád, és Dúró Dóra pedig a Mi Hazánk színeiben kirobbanó sikert aratott, 20 százalék körüli eredménnyel. Elég egy szoros meccs, mondjuk Dombóvárott, szorosan a nyomában veszít vagy nyer, mondjuk Óbudán, de megoszlottak az ellenzékiek, és csak egy nagyon vékonyka győzelmet arat. Ezt most csak hipotetikusan mondom, ezek mind-mind kipukkasztanak egy olyan lufit, ami valójában az egész Tisza-projektnek az egyetlen értéke.

Mert előáll egy adat egy közvélemény-kutatás helyett?

Persze. A leghitelesebb közvélemény-kutatás az, amit a választásokon tartanak. És itt rögtön korrigálom is magamat, mert egyetlen helyi önkormányzati időközi volt, amin részt vett a Tisza. Nagykőrösön Tisza-színekben indult egy versenyző a Fidesszel szemben, és csúfosan kikapott. Ezt a tiszás sajtó és egyébként a fideszes sajtó sem nagyon pertraktálta, de ettől ez még tény. Ugye emlékszünk arra, hogy pár héttel ezelőtt a kazincbarcikai időközit a tiszás 444 beharangozta úgy, hogy hatalmas verés vár a Fideszre, valószínűleg harmadik helyen fog végezni, aztán valahogy a 444 az esti eredményeket már nem igazán sietett kommentelni, az történt, hogy a Fidesz győzött Kazincbarcikán. Akit még délelőtt tiszásként harangoztak be, azt utána a Tisza meg a Tisza sajtója nem győzte lelökni a Tisza pártról, hogy ugyan a Tisza-szigeteknél fölbukkant az indulónak a neve, de az valójában független jelölt volt.

Merthogy a szavazólapon nem tiszásként szerepelt?

Nem volt ott a logó, persze. Csak azt mondom, hogy amit látunk, az a spektákulum Tisza-logóval két éve, az tulajdonképpen semmi egyéb, mint egy politikai piramisjáték, ahol a reményt árulják, annak a reményét, hogy most végre meg lehet dönteni Orbán Viktort, le lehet vágni a „nersárkány” mind a hét fejét. Abban a pillanatban, hogyha megkarcolódna ez a remény, kiderülne, hogy igazából nincs is mögötte semmi.

De minden politikai erő reményt árul, meg valamiféle varázst.

Mindenki árul varázst meg reményt bizonyos mértékben, mindenhol a világon. Hogyne! De most ha csak Magyarországon maradunk, azért az a helyzet, hogy az összes többi versenyző ideérte még a Kutyapártot is, meg a Mi Hazánkot is, a DK-ról nem is beszélve, az összes többi versenyzőnek, ha semmi mása nincsen, de múltja már van. De hozzáteszem, hogy ha már Mi Hazánkot, meg Kutyapártot említem, Mi Hazánknak van már egy városi polgármestere, Kisberk Szabolcs Gyömrőn, a Kutyapártnak van egy budapesti kerületi polgármestere, Kovács Gergely pártelnök a XII. kerületben, ezt csak arra mondom, hogy valamihez lehet viszonyítani. Most túl azon, hogy a Kutyapártnak inkább vicceskedőn, a Mi Hazánknak nagyon is komolyan voltak karakteres közpolitikai állításai. Nem állítom, hogy mindegyik elnyeri az én tetszésemet, itt most én nem földicsérő üzemmódban beszélek erről, de mindegy, nem is mondom, sok szörnyűséget is mondott a Mi Hazánk, és sok olyat is, ami egyébként, hogy mondjam, nagyon is az ország nemzetstratégiai céljaival egybevág, de ezekről azonosítható. Ha valamit látunk a Tisza Párt működésében, egyrészt egy új formáció, nemcsak hogy parlamenti városvezetési tapasztalata sincsen, a DK és a Mi Hazánk mögött ott van egy leketyegő parlamenti ciklus.

De a Tisza is bent van a Fővárosi Közgyűlésben.

Maradjunk abban, hogy én mint tősgyökeres budapesti, tartom magam átlagos politikafogyasztónak. Őszintén szólva az én ingerküszöbömet nehezen viszi át, hogy mi történik a Fővárosi Közgyűlésben. A parlamenti politika, én tudom, hogy erről már nem szokás beszélni, mégiscsak egy olyan műfaj, ahol az ellenzéki képviselőnek az a küldetése, hogy napról napra döntési helyzetről döntési helyzetre bemutassa azt, hogy mit nyerne vele az ország, ha rábíznák a kormányzást. A DK meg a Mi Hazánk képviselői, függetlenül attól, hogy a szereplésükről mit gondolunk, mégiscsak rá voltak arra kényszerítve, hogy napról napra, döntésről döntésre beszámoljanak, nem a kormányoldalnak, hanem a választóiknak arról, hogy ők mikor, mit döntenének, hogyan szavaznának, hogyan érvelnének. Ezt a Tisza Párt esetében teljesen természetesen nem tudjuk az országos politikát illetően. A Tisza-vezér úr még az Európai Parlamentet sem nagyon tiszteli meg a jelenlétével, az elmúlt szűk két évben, amit látunk, az egy angolnázás. Amint bejön egy nagyon is húsbavágó kérdés, akkor a Tisza próbál eloldalazni. Erre mondom azt, hogy nincs olyan markáns állítás vagy közpolitikai termék, mint mondjuk a Mi Hazánknál a Bűnvadászok vagy a DK-nál az egész kormányzási múltja és a Gyurcsány-kormány, amit a DK nyilvánvalóan nem tagad meg. Lehet mihez viszonyítani, akár szimpátiával, akár antipátiával. Ezért fogalmazok úgy, hogy karakteres állítás nincsen. Ott volt az adóvita augusztus-szeptemberben, amíg ez a botrány ki nem robbant, nem jött ki ez az etyeki videó, hogy választást kell nyerni, utána mindent lehet. Ez a legkarakteresebb állítás a Tiszától.

Pontosabban addig nem lehet semmit mondani?

Így van, addig nem nagyon ugrott el a számomra egyébként abszolút szimpatikus, többkulcsos adórendszer koncepciójától. Abban a pillanatban, amint a Fidesz rájuk rongyolt, hirtelen ők lettek a legnagyobb adócsökkentők. Erre mondom azt, hogy nincs igazából olyan közpolitikai termék, amire azt lehet mondani, hogy ezt most szeretem, ezt most utálom. Egyetlenegy dolog van, amit folyamatosan, igazából Magyar Péter jelentkezése, a Partizán-interjú óta folyamatosan pörgetnek fel és kamatoztatnak, tényleg, mint egy ilyen tőzsdei rulettet, az az, hogy de kérem szépen, rajtam kívül még hány millióan gondolják ugyanezt. Innentől kezdve el lehet zavarni, ki lehet gyomlálni az egész nert. Emlékezzünk vissza 2024. február 11-ére, lemegy egy interjú, egy nem túl veretes szöveggel, tartalommal. És mégis, napokon belül, nyilván a felfokozott helyzetnek is betudhatóan, kegyelmi botrány, satöbbi, milliós látogatottság, nézettség. Ott vannak az első ilyen vidéki platós Magyar Péter-beszédek. Van olyan hétvége, amikor a győztes Liverpoolnak a Facebook-oldalán a győzelemről szóló hír, vagy Joe Biden hivatalban lévő elnöknek a megszólalása kevesebb lájkot kap, mint a „megváltó úré”. Szóval ezek ilyen furcsaságok, és ezek épülnek úgy egymásra, hogy a reményt árulják. Éppen ezért egy időközin való indulásban több a kockázat, mint a nyereség, ezért fogalmaztam úgy, hogy én érteni vélem, hogy ebbe miért nem mentek bele. Másként fogalmazok, még ha igaz is az, amit a Medián mért és jósol, akkor is jó okkal valószínűsíthető, hogy minden időközin nem lehet hatalmas sikert produkálni, akkor sem, ha országosan tényleg olyan jól áll egy párt. Igazából az egész Tisza-projekt egy social médiás kampánnyal épült fel. Az is látszik, hogy a valódi kérdéseknél és interjúhelyzeteknél, hogy úgy mondjam, a Tisza-vezér nem érzi jól magát. Megint csak azt tudom mondani, hogy ha a klasszikus médiafelületekre, klasszikus interjúhelyzetekbe bemegy, ott vélhetőleg több a kockázat, mint ami a várható nyereség. Ez erre a válaszom, és azt mondom, hogy a saját maga szempontjából jól is cselekszik, akkor is, amikor egyébként a 2010-es, 2014-es Fideszt másolva nem engedi megszólalni az egyéni választókerületi jelöltjeit. Milyen furcsa! Szerintem itt is beszéltünk 2010-2014-2018-as választások körül, hogy a Fidesz rendre elkerülte a választókerületi vitákat, ugye? Hány olyan fideszes jelölt volt korábban neres választásokon vagy a 2010-esen, aki eltolta magától a mikrofonokat, nem akar nyilatkozni? Most meg az van, hogy a Fidesz helyi egyéni jelöltjei rohannak a mikrofon és a szereplési lehetőség után. A tiszásoknak sok esetben tényleg a nevét meg az arcát sem lehet látni néhány körzetben.

Nem lehet, hogy a közönség egyáltalán nem igényli a szakpolitikai állításokat, csak azt, hogy ha valaki azt tudja mondani, hogy az ellenfelem takarodjon?

Nem fogom megcáfolni.

De ha ez elég, akkor miért kéne energiát fektetni bármi másba?

Nézze, szerintem ez az a kérdés, amit korábban már boncolgattunk is. Egy dolog, hogy racionálisnak tartom abszolút a Tiszának ezt a kommunikációs stratégiáját, azt sem tudom kizárni, hogy öt nap múlva sikerre vezet, viszont jaj annak az országnak, ahol győzelemre lehet juttatni úgy egy pártot, hogy senki nem kíváncsi a közpolitikai állításaira, és tudatosan kerüli a vitahelyzeteket másokkal vagy a sajtóval. Az ugyanis nem vitahelyzet, hogy a platóról a pártvezér megfenyeget újságírókat.

De mi lesz ön szerint, amikor tegyük fel, hogy megnyeri a választást, el kell kezdeni átvenni a hatalmat, el kell kezdeni embereket kijelölni pozíciókra. Az embereket mindenki meg fogja hívni, akkor azt hogyan fogják csinálni?

Erre mondtam azt az imént, hogy jaj annak az országnak, ahol lehet úgy győzni, hogy nem kell semmiféle közpolitikai állítást megfogalmazni, és igazából a magyar demokráciára, egyáltalán bármilyen demokratikus rendszerre leselkedő legnagyobb veszély az, hogyha a választópolgárok elégséges számban úgy gondolják, hogy nem vállalnak felelősséget a szavazataik következményeiért. Mert én azt gondolom, hogy a demokratikus legitimáció arról szól, hogy amikor behúzom az X-et ide vagy oda, akkor egyben mérlegelem is azt, hogy a szavazatomnak milyen közpolitikai következményei lehetnek. Ha a Tisza többséget szerez, az azt üzeni, hogy a magyar választók többségét egyáltalán nem érdekli az, hogy a szavazatával utána mi történik. És valóban, ha a Tisza győz és kormányt alakít, onnantól kezdve ezt az angolnázást nem lehet folytatni, mert nap mint nap döntéseket kell hozni, személyeket kell kijelölni, a személyeknek nyilatkozniuk kell, meg kell nyilvánulni, utasításokat kell adni a minisztériumoknak, főhatóságoknak, és így tovább. Ezt biztosan nem lehet folytatni.

Milyen átmenetre számít, ha a Tisza nyer, vagy ha a Fidesz nyeri meg a választást? Mind a két esetben lesz egy hatalmas csalódott tábor.

Abban biztos vagyok, hogy ha nyer is a Fidesz, akár hogyha Holdról látható arányban, bár én azt nem feltételezem, hogy listán a Fidesz még egyszer kétszámjegyű fölénnyel győz, hozzáteszem, hogy az, amit most úgy detektálunk, hogy sokkal szorosabb a verseny, vagy sokkal gyengébb a Fidesz, satöbbi, az azért abból is következik, hogy 2010-2014-2018-2022 úgy következett egymás után, hogy tulajdonképpen előre lehetett látni, hogy a Fidesz kétszámjeggyel fogja előzni a második helyezettet.

Még Márki-Zay Péteréknél is?

Igen. Más kérdés, hogy az a közeg, amelyik Márki-Zay Pétert vállára emelte 2021 őszén ugyanaz a közeg úgy dobta le magáról Márki-Zay Pétert április 3-án este, mint kutya a vizet.

Egyedül állt a családjával a pódiumon.

Így van, az üres téren. Karácsony Gergelynek és Donáth Annának becsületére legyen mondva, hogy ők kiálltak, de én még Gyurcsány miniszterelnök úrnak a haragját is értem, hogy nem ment oda. Egészen hitvány módon nem is a politikusok, hanem azok a véleményvezérek és úgynevezett médiamunkások viselkedtek, akik teljesen oktalanul csinálták a habverést Márki-Zay körül 2021 nyarán, őszén, hogy ő a nagy megfejtés, majd utána április 4-én már úgy csináltak, mintha nem is ismerték volna ezt az embert, mintha tényleg a Holdról szállt volna alá Márki-Zay Péter, és nem éppen ők ácsolták volna a dobbantót. Na, de egy dolog erősen valószínű, hogy ha nyer is a Fidesz, kétszámjegyű különbség nem lesz a Fidesz és a Tisza között. Ez önmagában egy új helyzet a nerben. Akkor is, mondom, hogy ha a Fidesz győz. Viszont abban egészen biztos vagyok, hogy ha a Fidesz akár kicsivel, akár nagyon győz, a kormányzást így folytatni nem lehet.

Nem azt fogják levonni belőle, hogy ezt is meg tudtuk csinálni? „Ötször győztünk egymás után, csinálja utánunk bárki!”

Nem lehet, pontosan abból adódóan, hogy eddig a Fidesz politikusai, szavazói is ahhoz voltak hozzászokva, hogy az utánuk következőt távcsővel kellett nézni. Ez a helyzet biztos, hogy nem fog előállni április 12-én 21 órakor. Ha magabiztos, nagy győzelmet is arat a Fidesz, itt, Magyarországon több szempontból is baljós dolgok kezdtek el körvonalazódni.

Mire gondol?

Arra, ami a közpolitikában van. Tulajdonképpen Orbán Viktor hálás lehet a tiszás sajtónak és a Tiszának, hogy nincsen beszámolásra kényszerítve, hogy milyen teljesítményt tud maga mögött az ország az elmúlt négy évből. Lehet itt a háborúra meg a nemzetközi helyzet fokozódására mutogatni, de azzal előbb-utóbb könyörtelenül szembe kell néznie a felelős kormánynak, felelős miniszterelnöknek – hívják akárhogyan –, hogy a magyar gazdaságnak olyan strukturális problémái vannak, amiből akár kormányváltás lesz, akár nem, akárhogyan alakul a nemzetközi helyzet, nem lesz veretes gazdasági növekedés a közeljövőben. A magyar gazdaság strukturális gondjaival Orbánnak akkor is kezdenie kell valamit, ha szemmel látható különbséggel behúzza ezt a választást. Én egyébként korábbi választások kapcsán is, szerintem négy évvel ezelőtt is jeleztem, hogy azért egy bármilyen erős kormányzásnak és erős parlamenti többségnek a hatékonyságát is jelentékenyen rontja, ha vele szemben áll a választók 30-40-45, de akár 50 százaléka, amelyik nem egyszerűen nem ért egyet a parlamenti többséggel, hanem vehemensen gyűlöli és a minimális honfitársi lojalitást sem tanúsítja iránta.

Polgári engedetlenség? Nem fogjuk végrehajtani? Nem fizetjük be az adót?

Idáig sem megyek el, hanem azt mondom, hogy egy kormány naponta különböző, nem is biztos, hogy túl érdekes intézkedéseket hoz, hajtat végre, és a többi. Ha az van, hogy a polgároknak, a politikai közösség tagjainak jelentékeny része gyakorlatilag felmondja a szerződést a politikai közösség másik részével, és ennek látjuk a jeleit most, akkor egész egyszerűen nem megyek el idáig, hogy nem fizetik be az adót.

Volt olyan kampányunk, amikor azt mondták, hogy akkor elmegyek Szlovákiába, és ennek a kormánynak nem adózok.

Fideszesek is mondtak ilyeneket Gyurcsány Ferenc, sőt Medgyessy Péter idején is, emlékszem erre, hogyne. Volt olyan fideszes pénzember, aki állítólag azt mondta, hogy majd akkor adózzunk, amikor a kommunisták is adóznak. De nem mennék el idáig. Éppen elég az, hogy ha általánosan a jogkövető magatartás, a normák tisztelete megrendül – jelentsen ez bármit. Magyarul azzal a fölfokozott közhangulattal, ami beszűrődik már a mikroközösségekbe is, ezt nem lehet azzal elintézni, hogy na, de kérem, így is nyertünk, nincs itt semmi látnivaló. Mondok egy egészen apró esetet, hogy világos legyen, mit gondolok mikroközösségek alatt. Család. Döbbenten láttam nagyszombaton egy volt osztálytársnőmnek a megosztását közösségi oldalon. Volt osztálytársnőmmel körülbelül 40 éve ismerjük egymást. A politika iránt soha korábban, semmiféle érdeklődést nem tanúsított, legalábbis az én érzékszerveim által tapasztalható módon. Ott van a megosztás, hogy a gyerekekkel megnézette a Tavaszi szél című filmet, a szüleivel meg akarta nézetni, a mama megnézte, de a papa inkább bevonult a szobába meccset nézni, nem tett hülyeséget szerintem, és akkor jön a nyilvános komment, merthogy a papának vélhetőleg nehéz lett volna szembesülnie a saját magában kialakult torz képpel. Érti? Tehát amikor egy gyerek a saját édesapjáról...

Megállapítja, hogy debil?

Én nem megyek el idáig, de a saját édesapja politikai, világnézeti meggyőződéséről ország-világ előtt leírja, hogy az torz… Milyen világban élünk? És ezzel dolga van Orbánnak akkor is, hogy ha behúzza ezt a választást. Amit pedig az elmúlt bő hétben láttunk, az egészen példátlan az új magyar demokrácia történetében. Nem is az, hogy állami szervektől – most a GVH-t hagyjuk is, de –, a fegyveres és rendvédelmi szervektől ugrándoznak ki emberek, akik bizalmi állásokban voltak, és csatlakoznak fel egy kampányhoz, és nyilvánvalóan olyan információkra csatlakoznak, fűződnek fel, amik nyugati titkosszolgálatoknak Magyarország ellen végzett tevékenységéből származnak, az több mint vészjósló.

Azért, mert nem lojálisak ezek az emberek? Vagy azt gondolja, hogy a szolgálatok nem lojálisak a mindenkori kormányhoz?

Én arról beszélek, hogy ahhoz, hogy egy állam, egy nemzet működjön, és egy nemzetnek a működtetett szervei, amit nevezzünk államgépezetnek, a politikai közösség egészét szolgálják, ahogyan az elhíresült alkotmányvédelmi videóban az egyik alkotmányvédelmi tiszt fogalmaz, hogy nekünk, mármint a szolgálatoknak az a rendeltetésünk, hogy Magyarországot védjük, és Magyarországnak része a Tisza is, így fogalmaz ez az alkotmányvédelmi tiszt... Ha az ezekbe a szervekbe vetett minimális bizalom is elillan, a hadseregbe, rendőrségbe, alkotmányvédelembe, akkor ha kormányváltás van, ha kétharmaddal győz a Tisza vasárnap, akkor is; az új kormánynak is nagyon súlyos problémával kell szembenéznie. Ha Orbán tovább kormányoz április 12-e után, neki is. Ez nem magyar jelenség, amiről beszélni szeretnék, ez gyakorlatilag globális krízis, a nemzeti minimumok kezdenek megszűnni. Én azt gondolom, hogy egy ellenzéki pártnak is elemi érdeke az, hogy katonatisztek, rendőrtisztek, alkotmányvédelmi tisztek ne vegyenek részt a kampányban. Ha bűncselekményt követtek el, mert alkotmányvédelem, rendőrség, politikai célokra történő felhasználása bűncselekmény, akkor azt a kormányváltás után szépen, diszkréten ki kell vizsgálni, és a felelősöket felelősségre kell vonni. De amikor kampányba bevonják ezeket a szerveket, az gyakorlatilag a hideg polgárháború előszele.

Még mielőtt rátérnénk a kis pártokra, ha a Tisza behúzza a következő választást, másnap elő kell állnia, pozícióba kell ültetnie embereket, frakciót kell csinálnia a parlamentben, Magyar Péter azt mondja, hogy nehéz ügy a frakciót egyben tartani, de onnantól kezdve mindenki kijön a fényre. Azt meddig fogják bírni, hogy onnantól kezdve közszereplők, bárki beléjük törölheti a lábukat? És ezeknek az embereknek korábban volt egzisztenciájuk. Mikor fogják azt mondani, hogy visszamegyek körzeti orvosnak?

Nem vagyok jós, de azért megkockáztatom, hogy ez a probléma akkor is fennáll, ha a Tisza nem nyer. A legnagyobb ellenzéki pártnak lesz egy eléggé veretes frakciója, és itt jön elő az, hogy az nem egy összetartó erő, hogy választást kell nyerni, utána mindent lehet, és az sem összetartó erő, hogy O1G. Miután azért megmerítkeztem ebben a világban, nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy ha valaki egyszer oda bekerül, akkor olyan könnyen, tömegesen fogják azt mondani néhány hónap vagy egy-két év után, hogy na, inkább visszamegyek körorvosnak vagy bárminek, vagy hogy mondta a klasszikus?

Autófényezőnek. Nehéz visszamenni autófényezőnek.

Valóban igaza volt miniszterelnök úrnak, ez valóban nagyon nehéz. Még jól emlékszem, 2010 és 2012 között úgy tűnt, hogy az LMP és a Jobbik frakciójában, pártjaiban van kohézió, hiszen mindegyiknek volt egy kifelé nagyon is hirdetett narratívája azzal kapcsolatban, hogy mit gondol az országról, a világról. Pillanatok alatt elpárologott. Ehhez képest most a Fidesszel szembeni artikulálatlan indulaton kívül semmilyen összetartó erő nincsen, de a politikai pozíciók csábítása óriási. A feladat nemcsak akkor nehéz, hogyha közben egy országot is kormányozni kell, és naponta döntéseket kell hozni, személyzeti döntéseket is kell hozni minisztériumokon, az államigazgatáson belül. Nagyon nehéz egy ilyen formációt összehozni, amelyiknek igazából 2024 februárja előttről nincsen közös eredettörténete. Tehát az a vicces, hogy a jobbikosoknak 2010 előttről nagyon is volt közös eredettörténetük. Valamennyire az LMP-seknek is volt. A tiszásoknak 2024 februárja, a megváltó csodálatos megvilágosodása előtt semmiféle közös eredettörténetük nem volt, túl azon, hogy jó néhányuk ott volt különböző neres bulikon, ugye?

És még pályázniuk is kellett, hogy őket válasszák.

Hogyne, persze. Tehát csak arra mondom, hogy az összetartás feladata nemcsak akkor lesz embert próbáló, ha győznek, akkor is, hogyha ellenzékbe szorulnak.

Egykori vezető, a maguk idejében nagyon sikeres szocialista politikusok azt kérik a most egyéniben versenyben lévő társaiktól, hogy a Tisza javára lépjenek vissza, pártként, az MSZP már nincsen versenyben. Miért most?

Ezt a végső kérdést nagyon gyorsan le tudom zárni, mert ha teljes gőzre akarják fokozni a nyomást egykori párttársaikkal szemben, Hiller István pártelnökkel, vagy a Demokratikus Koalíció egykori MSZP-s politikusaival szemben, akkor nyilván az utolsó hétre is tartogatni kell valamit.

Adagolni kell?

Persze, ez történik. Amit át kell élniük, gondolom Kunhalmi Ágnesnek is a visszalépése előtt, de tudom, hogy Gréczy Zsoltnak is, amilyen egészen aljas módon terrorizálják ezeket az embereket, az nem mindennapi. Ennek az egész posztkommunista garnitúrának a végtelen hitványságáról, aljasságáról mindent elárul, hogy a politikai versenyben lévő egykori elvtelen társaikkal szemben is gyakorlatilag mindenféle eszközt megengedhetőnek tartanak. Az időzítésen lamentálni, hogy miért pont most, szerintem nem túl érdekes, ha hatást akarnak kifejteni, akkor lehet, hogy ez pont most kellett. Sokkal érdekesebb az, hogy miért csinálja ezt Lendvai Ildikó, Juhász Ferenc, Lamperth Mónika és a többi nagyszerű legendás szocialista vezető. Miért csinálják ezt? Mi lesz a jutalom? Igen, így is fölteheti a kérdést. Messziről indítok. Én 1990 és 1992 között én azért bejárkáltam a szocialisták székházába a Köztársaság téren, az Ifjú Szocialistáknak voltam alapító ügyvivője. És tudja, amikor látom ezeket az egyébként gyomorforgató, álszent, negédes szövegeket Lendvaiéktól, újra meg újra eszembe jut, hogy milyen igazam volt 1992-ben, amikor otthagytam ezt az egész bagázst, mondván, mint a sündisznó a súrolókefével, úgy voltam az MSZP-vel, ezeknek semmi közük a baloldalhoz. Milyen igazam volt akkor, amikor 2010-től a parlamenti vitákban kitartóan álbaloldalinak neveztem őket! Mert az, amit most csinálnak, az nem egyéb, mint hogy lehullik róluk az a jelmez, amit valamikor a rendszerváltás forgatagában magukra öltöttek. Kipróbálták azt, hogy összefognak a liberálisokkal. „Nagyszerű” volt, főleg az országnak. Kipróbálták azt 2022-ben, hogy a progresszív antiszemitákkal is összefognak, mert aki eggyel jobban utálja Orbán Viktort a zsidóknál, az már a progresszív antiszemita, azoknak is helyük volt az összefogás listáján. De most már arról van szó, hogy föltakarnak NER-szökevények mögé. Arról van szó, hogy a baloldal jegyében arra szólítják fel egykori elvtelen társaikat, hogy juttassák már mandátumhoz a legnagyobb LNG-cégek lobbistáit.

De annyira utálják Orbán Viktort?

Pont ezt akarom mondani: nem érzelmi kérdés. Most kéne, hogy mindenki számára Magyarországon világos legyen, hogy Lendvai Ildikó és bandájuk 1990-ben sem a bérből és fizetésből élőket szolgálták. A baloldal az egy gúnya volt rajtuk, amit megörököltek Kádár Jánostól az 1980-as években, azzal a különbséggel, hogy amíg Kádár, bármilyen véreskezű diktátor volt, nagyon is komolyan gondolta a maga misszióját, és Kádár generációja, hogy számukra a hatalom, a gyilkos hatalom is azért nyer igazolást, mert mégiscsak milliók számára nyitják meg a felemelkedés esélyét. A Kádárék utáni generáció, a Lendvai Ildikók és társaik már belekerültek hatalmi pozícióba. Ők annyiban voltak antikádáristák az 1980-as években is, hogy a saját megszerzett hegemón elitpozícióikat meg akarták védeni a folyamatos társadalmi felemelkedéstől. A neoliberális politika és a rendszerváltás pont jól jött a megszerzett hegemón elitpozíciók védelmére. És ez a társaság Lendvai Ildikótól Bárándy Péteren, Göncz Kingán át Juhász Ferencig azt látta a posztkommunista korszakban, tehát 1990 és 2010 között, hogy a politikájukat folyamatosan annak kell alárendelni, hogy az 1980-as években megszerzett hegemón elitpozícióik ne rendüljenek meg, ne kerüljenek veszélybe. Jött 2010. Nagyon nehéz egy embernek, főleg egy embercsoportnak, egy társadalmi osztálynak belátnia azt, hogy itt valójában nem az ellenség hozott minket nehéz helyzetbe, hanem gyakorlatilag Orbánnak az ölébe hullott a teljhatalom 2010-ben. Kiment alóluk az a világ, amire ők építkeztek, 2010-re. Ezért a lendület, amivel ezek a volt posztkommunista vezetők most föltakarnak a Tisza mögé, nem érdekli őket, hogy milyen áron, de tűnjön el Orbán Viktor, ez arról szól, hogy ők Orbán Viktort és a nert okolják azért, hogy a hegemón elitpozícióik megrendültek, miközben ezek már megrendültek 2010 előtt, ha nem így lett volna, akkor a Fidesz nem győz, főleg nem kétharmaddal. Részben egyesek esetében, generációs okokból van egy utolsó esély, hadművelet, ha nagyon csúnyán akarok fogalmazni, ez arról szól, hogy még meg szeretnék élni azt, hogy Orbán Viktor megbukik.

Jó, de vissza a hatalomba nem tudnak jönni a Tiszán kívül, nem?

De végül is az a helyzet, hogy azért a nap végén mindig kilyukadunk oda, hogy a politikát, a társadalmi mozgásokat mégiscsak helyes osztályszempontból nézni. Ők valójában egy uralkodó osztályi pozíciót élveztek, zavartalanul, nem 1990-től már 1990 előtt is. Az új osztály, ahogy ezt leírta Milovan Gyilasz annak idején. Ezt átnövesztették az új magyar demokráciába, az új kapitalizmusba, de ez a pozíciójuk megrendült, bár, mondom, alapvetően nem a ner miatt rendült meg. Ők a hiú remény mögé takartak föl, hogy esetleg, ha a ner összedől, megbukik Orbán, akkor valamilyen módon ezeket a hegemón elitpozíciókat restaurálni tudják, illetve ami még néhány helyen megmaradt, lásd egyetemi világ, társadalomtudományok és a többi, azokat meg tudják menteni. Ennyiben ez egy nagyon is racionális és érthető indulat Lendvai Ildikóék részéről, de egyszersmind én nagyon köszönöm nekik, mert lerántották a leplet arról a sok évtizedes hazugságról, hogy a késő Kádár-kor nómenklatúrája valaha is a baloldalt, a társadalmi felemelkedés szolgálta volna, szó nem volt erről. Ők kötöttek nagyjából a Horn-kormány idején egy osztálykompromisszumot, a nomenklatúra burzsoázia az alsó néprétegekkel, a munkásosztállyal, ha úgy tetszik. Ez az osztálykompromisszum finanszírozhatatlanná vált a 2000-es évek derekán. Ez független is Gyurcsány Ferenc személyétől. Alapvetően ezért omlottak össze, és ezért tudott a ner bejönni kétharmaddal. Ez a világ nyilvánvalóan nem restaurálható, de teljesen érthető, láttunk már ilyet a történelemben, hogy utolsó csepp vérükig próbálnak küzdeni azért, hogy mégis valamit a régi jó világból, amikor ők még voltak valakik, vissza tudjanak építeni, szerezni. Erről szól ennek a bázisnak a földcsatlakozása ilyen erővel és indulattal a Tisza mögé. Az pedig, ahogyan gyalulják a Demokratikus Koalíciót, egy másik hazugságról készül lerántani a leplet. Mert ha igaz az, hogy a Tisza Párt 23 százalékkal megy, sőt lassan már négyötöd van zsebben Magyar Péternek, és ugyanezen intézetek egy százalékot mérnek a Demokratikus Koalíciónak, miért is kéne visszalépni? Ők leplezik le, hogy hazugság az orbitális Tisza előnyről folytatott kommunikáció, hiszen ha valóban már a négyötödért küzdene a Tisza, akkor miért nem viseli el az egy százalékra mért Demokratikus Koalíciót? Miért kell külön lejárató kampányfilmet csinálni a Kutyapártról, hiszen nélkülük is simán besétál a kétharmados hatalomba Magyar Péter.

Milyen idegen érdekek működését látja a magyar választáson? A politikai aktorok általában azt mondják, hogy az ellenfeleiket segíti valamilyen érdek, az egyik az oroszokat látja, a másik az ukránokat, a harmadik az Európai Uniót, a negyedik meg még valakit. Milyen rendszert lát ebben?

Ami a konkrét tényeket illeti, és ami tudható egyáltalán, én azt gondolom, hogy itt a geopolitikai tényezőkről való beszéd alapvetően a kormányt segíti, a Fideszt.

Mert az ő témájuk?

Főleg egy ilyen nem túl acélos négy év után ha valaki választást akar nyerni, annak létérdeke, hogy a gazdaság, a társadalom, a közszolgáltatások állapotáról folyjon a diskurzus, a kampány. A Fidesz, szintén azt tudom mondani, hogy teljesen racionálisan, világossá tette 2025-2026 fordulóján, hogy na pont erről nem szeretne túl sokat beszélni. Ez a biztos választás, háború, Ukrajna, ez kellően ki tudja takarni, hogy egyébként az elmúlt négy évben milyen problémák jöttek felszínre, és egyáltalán az elmúlt 16 vagy éppen 36 évben milyen mély strukturális gondok halmozódtak fel a magyar társadalomban, gazdaságban. A Fidesz el akarja kerülni az erről való beszédet. Azért sikeres ebben a Fidesz – mondom ezt függetlenül a választás végeredményétől –, mert az ellenzéke – de itt ellenzék alatt én nem is feltétlenül a Tisza Pártot értem, mert néha az az érzésem, hogy a Tisza Párt maga is egy proxy, egyébként egy 29 fős pártról beszélgetünk –, a médiakörnyezet, aminek nyilvánvalóan a csápjai nem Magyarországra nyúlnak ki, folyamatosan fönntart. Gyakorlatilag egy inverz Fidesz-kampányt folytat. Ha le akarok váltani egy ilyen teljesítmény után egy miniszterelnököt, akkor arról beszélek, hogy tessék mondani, mi a garancia arra, hogy a következő négy évben, mondjuk, a fél százalékot meg fogja haladni a GDP-növekedés, nem? Mi a garancia arra, hogyha a Hormuzi-szoros lezárva marad, nem éri Magyarországot egy olyan inflációs sokk, mint 2023-ban? Szerintem erről kéne megkérdezni 0-24-ben Orbán Viktort.

De hogy tudna erre választ adni Orbán Viktor? Donald Trump február 28-a óta támadja Iránt. Ma éppen azt mondta, hogy el fogja törölni azt a civilizációt.

Bocsánat, én most nem az iráni háború rejtelmeibe akartam.

Jó, csak nekünk ebben nem osztottak lapot.

Nem, nem, világos, de amiről már évekkel ezelőtt is, vagy a Covid vége felé, a 2022-es választás körül beszéltünk itt, az egy dolog, hogy Magyarország a maga 9,5 millió polgárával és 93 ezer négyzetkilométerével nem fogja a világ napirendjét meghatározni. Nem mi döntjük el, hogy dörögnek-e a fegyverek a Hormuzi-szorosnál vagy a Vörös-tengernél. De amikor a Vörös-tengernél rakétáznak, akkor érdekes módon az esztergomi Suzuki-gyárban néhány napra leáll a termelés. Na, erről viszont beszélnie kéne a miniszterelnöknek.

A miniszterelnök azt mondja, hogy J. D. Vance-szel ma találkozott, több területen is stratégiai együttműködésük van.

Ez a duma. Ami a strukturális problémája a magyar gazdaságnak, ami globális probléma, az Magyarországot sokszorosan sújtja a régió országaihoz képest. A lezárások után 2022-ben volt egy globális inflációs sokk, de nézzük már meg, hogy a posztkommunista térség más országait kisebb mértékben érintette, mint Magyarországot. Na, erről kéne számon kérni a miniszterelnököt! Nyilvánvaló, hogy nem ő fogja D. J. Trumpot megállítani a Hormuzi-szorosnál, és még, bár tiszteletre méltóak a magyar miniszterelnök erőfeszítései, vélhetően nem ő fogja kikényszeríteni a tűzszünetet sem.

De legalább a tárgyalásnak helyet ad, azt mondja.

Így van. Én ezt becsülöm benne, de ezzel együtt, amiről sunnyog Orbán Viktor, hogy minket a külső hatások jóval nagyobb mértékben ütnek agyon, mint a lengyeleket, a baltiakat, a cseheket, a románokat, bolgárokat. Mondom, tessék megnézni a Covidot követő inflációs sokkot! Tessék megnézni, hogy amikor lődöznek a Vörös-tengeren, akkor ez mennyiben érinti mondjuk a lengyel termelést, a cseh vagy szlovák termelést és mennyiben a magyart,

Jó, de fair összehasonlítani a lengyelt, meg a csehet? A cseh az egy ipari nagyhatalom volt már a két világháború előtt is. A lengyelek négyszer annyian vannak, mint mi. A románoknak olajmezői vannak.

Ilyen alapon semelyik országot semelyik országgal nem fair összehasonlítani, mert tovább tudom a térségben meg azon kívül is folytatni a sort, hogy melyik miben különbözik a másiktól.

Jó, talán Szlovákia...

De az sem, Szlovákia feleakkora, mint mi, ugye? Amikor van egy mintázat, és abból Magyarország mindig abba az irányba lóg ki, ami arról árulkodik, hogy jóval kitettebbek vagyunk a nagy globális ellátóláncoknak, az egyben egy figyelmeztető jel, egy felkiáltójele a mindenkori magyar kormánynak, hogy halaszthatatlan a hazai termelőkapacitások megerősítése, és valamiképpen lazítani kéne az országnak a szélsőséges kitettségét. Az pedig mindent elmond a magyar választási kampány és egyáltalán a magyar politika természetéről és színvonaláról, hogy jelen pillanatban ezekről a nemzetstratégiai kérdésekről, strukturális gondokról a Mi Hazánkon kívül senki nem beszél.

Ki támogatja nyíltan és ki nem nyíltan a Fideszt? És a kérdés a Tiszára is vonatkozik. J. D. Vance azt mondja, hogy Orbán Viktor győzelmére számít, de egy külföldi újságíró kérdésére azt mondta, hogyha veszít, a következő kormánnyal is ugyanígy együtt fognak működni. Ez egy dodonai mondat vagy nem mondhat mást?

Nem mondhat mást, azért mégis bármennyire kezd légiesedni a NATO, mégiscsak Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok egy katonai szövetség része. Mit mondhat? A maximum, ameddig el tud menni, hogy ő szereti a magyarokat, és a mindenkori magyar vezetéssel együttműködik, ezt mondta J. D. Vance, utána pedig hozzátette, hogy egyébként pedig Orbán Viktor fog nyerni. Tehát ezt úgy formulázni, hogy Amerika levette a kezét Orbánról, erős eltávolodás a valóságtól. Teljesen egyértelmű, hogy Putyin is kinyilvánította, ennél talán picit egyértelműbben, hogy mit gondol a magyar választások kimeneteléről. Na, de az európai vezetők is: nézzük meg, a müncheni biztonsági konferencián milyen találkozókat folytatott le a Tisza-vezér európai vezetőkkel, köztük például a horvát kormányfővel is.

Lengyelekkel is.

Így van, meg a német kancellárral. Szerintem megtették a tétjeiket, csak én onnan indítottam, hogy ezzel együtt a magyar ellenzéknek létérdeke lenne, hogy a magyar választási kampányban ne Oroszországról és Ukrajnáról folyjon a szó, mert aki Oroszországot említ, az valójában a Fidesz tematikáját tartja felszínen, hanem a magyar gazdaság, a magyar társadalom jövőjéről. Mondom, a Mi Hazánkon kívül egyetlen ellenzéki párt sem érte föl ésszel, hogy valójában ez a kulcsa a kormányváltásnak. Egyebekben pedig arról van szó, hogy miután ma az európai döntéshozatalban egyetlen szereplő van, amelyiknél lehet kalkulálni azzal, hogy ha nem is teljesen következetesen, de fékezni fogja a háborús hisztériát, az a magyar miniszterelnök. Teljesen egyértelmű, hogy ha megnézzük, 2022. február 24-étől milyen hisztérikus üzemmódba kapcsolt át az európai politika, sőt az európai médiakörnyezet, teljesen világos, hogyha valaki ebből tudatosan elkezd kibeszélni, azt minden lehetséges eszközzel megpróbálják eltávolítani, ezt látjuk. Tehát akkor, amikor Orbánnak az orosz elnökkel vagy Szijjártónak az orosz külügyminiszterrel folytatott telefonbeszélgetése egy az egyben lejön, mégis mit gondolunk, azt ki hallgatta le? Egy tényfeltáró újságíró? Jegyzem meg, a lehallgatás egyébként sem törvényes amúgy, na de most komolyra fordítva a szót: ki hallgatta ezt? Az oroszok közreadták volna a beszélgetést, vagy esetleg Szijjártó Péter maga közreadta volna? Ne bolondozzunk már! Teljesen világos, hogy a nyugati titkosszolgálatok próbálják építeni azt a keretezést – és itt állítom azt, hogy valójában az ő stratégiájuk némileg elválik a magyar ellenzék, a Tisza stratégiájától, mert ők már április 13-ára is készülnek.

Nyugati, de nem amerikai titkosszolgálatok?

A globális mélyállam áttette a székhelyét Trump bejövetelével, meg a Trump-, Musk-féle társaság megindulásával Londonba, illetve Brüsszelbe. Ezt látjuk. Ezekben a műveletekben én egészen biztos vagyok, hogyha megnézzük a mozgásokat, hogy például a britek nyakig benne vannak. Az eléggé példátlan, majdnem azt mondtam, hogy a rendszerváltás óta, de tulajdonképpen a késő Kádár-kor óta, hogy a brit-skandináv vezetés egész egyszerűen nem létezőnek tekinti a magyar vezetést. Tehát azért Kádár János, nehogy még véletlenül itt szó érje a ház elejét, hogy én csupa szépet mondok róla, Kádár János mégiscsak egy véreskezű diktátor volt, egy totalitárius diktatúrát irányított, még ha ez nem is volt olyan véres a hetvenes-nyolcvanas években, de ez a helyzet.

Előtte azért akasztatott.

Pontosan. Na de pont ezt mondom, hogy az 1970-es, 1980-as években is Magyarországon egy totalitárius diktatúra volt. Ezért gondolom teljesen hagymázasnak azokat a hisztérikus szövegeket, amik rendszerváltásról szólnak április 12-ét illetően. Rendszerváltás egyszer volt Magyarországon, 1989. október 23-án, amikor Szűrös Mátyás kikiáltotta a köztársaságot. És érdekes módon Olof Palme svéd vagy Ingvar Carlsson svéd miniszterelnököket, vagy Helmut Schmidtet, François Mitterrand-t, Margaret Thatchert nem zavarta, vagy Urho Kaleva Kekkonent, hogy egy véreskezű diktátorral tárgyalnak. Sőt, a kádári pártvezetés volt a kelet-nyugati párbeszéd központja, a kis hidegháború, tehát az afgán bevonulás és Gorbacsov hatalomra kerülése közötti, kicsivel több, mint öt esztendőben.

Vidáman virsliztek a vásárcsarnokban.

Ehhez képest most saját szövetséges országukat nem létezőnek tekintik a britek és a skandinávok. Tehát ha csak azt nézzük, hogy Orbán és Szijjártó telefonbeszélgetései kikerülnek, az önmagában bizonyíték, hogy ezek a szolgálatok keményen benne vannak részben a magyar kampányban, részben pedig a magyar állami szervekben, hogyha a mozaikokat szépen összerakjuk.

Akkor nem lehet nyugodt senki, mert mindenkit hallgatnak?

Ráadásul én azért fogalmaztam úgy, hogy szerintem ezek a nyugati hatalmak, illetve egész pontosan a nyugati hatalmakat kézben tartó globális mélyállam április 13-ára is készül, mert az A forgatókönyvük lehet, hogy az, hogy a Tisza Párt nyer, de mi van, hogyha mégsem? Van B? Ha Orbán nyer, ők arra készülnek, hogy április 13-án meginduljon a ruszofób hisztéria Orbán ellen, és kimondani napokon belül, hogy nem szabad és tisztességes választásokon győzött Orbán, ergo megvonni vagy felfüggeszteni a magyar szavazati jogot, és kitessékelni a magyarokat az európai döntéshozatalból. Erre készülnek. Ebben a metszetben, ebben a fénytörésben érdekes J. D. Vance látogatása, és főként az amerikai alelnöknek a nagyon határozott üzenetei. Amit a sajtótájékoztatón elmondott, az nyílt üzenet Brüsszelnek. A látogatása nyilván nem értelmezhető abból a szempontból, hogy ez most hány választót mozgat direktbe ide, vagy oda, mert valószínűleg nullát, nem kockáztatok ezzel túl sokat. De a másnap szempontjából érdekes, hogy Vance burkoltan meg is üzente Ursula von der Leyenéknek, hogy ha szórakoznak a budapesti vezetéssel, amennyiben Orbán nyer, akkor Amerikával találják magukat szembe. Ez a lényege, szerintem, a Vance-látogatásnak. De fordítsunk még egyet! Mi van, ha mégis az A opció jön be, és a Tisza Párt nyer? Van egy, a „független-objektív” sajtóban elhallgatott hír, amit Dobrev Klára pattintott ki.

A kémügy?

Illetve amit a Nyugati fény, Mandula Viktorék nagyon szépen megírtak. Hogy amikor ugye az Európai Bizottság elkezdi ezt a balhét, nyáron talán, hogy a magyar rezidentúrát kémkedésre használták, és esetleg nemcsak a budapesti kormány, hanem az oroszok számára is kémkedtek a magyarok. Kiderül, hogy van egy G. G, monogramú valaki, akiről Dobrev azt állítja, hogy Gerzsenyi Gabriella. És van még egy, akit azonosított Dobrev, aki a Tisza Pártnak biztosan bejutó képviselőjelöltje, országos listáról. És ott dolgozik a Tisza EP-frakciójánál. Na most, ez ugye sok mindent jelenthet. Egyrészt igazolhatja Dobrev Klárának azt az állítását, amit nem túl acélosan, de azért próbál mondani tavaly nyár óta, hogy valójában a hiteles ellenzéke a nernek a DK, hiszen a Tisza tele van nerszökevényekkel. De azért ennek, amit Dobrev Klára kipattintott, van egy, a belpolitikai küzdelmen túlmutató üzenete. Ha ön vagy én ülünk ott Brüsszelben, és kijön ez a hír, hogy az egyik tiszás EP-képviselő lehet, hogy nemcsak hogy a magyar szolgálatoknak dolgozott, de lehet, hogy annak idején az oroszoknak is. Ugye ez jön ki a Nyugati Fény cikkéből. És ha azt nézzük, hogy a Tisza Párt elnöke nem annyira szeret bemenni az EP-be, főleg akkor, amikor úgymond Ukrajna ügyében necces szavazások vannak, nagyon ügyesen megpróbálja kikerülni azt, hogy Ukrajna neve elhangozzon a beszédjeiben, Oroszországot sűrűn emlegeti, meg az orosz veszélyt, akkor azért nem biztos, hogy száz százalékig bíznak ők Magyar Péterben. És ebből a szempontból izgalmas az, hogy miért zajlik ez a kampány, aminek ez az eredménye, mármint most nem a választási kampányra gondolok, hanem hogy itt egy nyomozó, ott egy alkotmányvédelmi tiszt, amott egy volt rendőrkapitány, másik helyen egy katonatiszt pakol ki úgymond a magyar rendvédelmi és fegyveres szervek belső dolgairól. Mert hogyha – és itt csatolok vissza arra, amit korábban mondtam – ezek a nyugati beavatkozások a magyar állam alapvető intézményeibe vetett bizalmat megrendítik, az adott esetben egy Tisza-kormány helyzetét is aláássa és kiszolgáltatottá teszi.