Kutatásában az NMHH arra jutott, hogy az óvodás kor kezdetén már jelentős a digitális eszközök használata, illetve a gyermekeknek adott esetben már saját eszközük is van, amelyen tartalmat fogyasztanak; a trend folyamatos, a gyerekeknek egyre korábban van ilyen készülékük.

Mint Somogyi Ákos, az NMHH gyermekvédelmi főosztályvezetője az InfoRádióban elmondta, a legkisebbek elsősorban mesét néznek, és az eszközök alatt nem is mobilt kell érteni, „csak” tévét – illetve a képernyőn valamilyen streaming szolgáltató tartalmait –, de a kicsit nagyobbaknál már kezd előtérbe kerülni a mobiltelefon.

Figyelmeztetett: a szülőnek érdemes az eszközökön, ha már van, külön fiókot létrehozni a gyermek számára, más eszközökön pedig elérhetetlen helyre tenni a távirányítót, ugyanis ha kézbe kerül egy eszköz úgy, hogy annak nem szabadna, ajánlott videók közül válogatva már olyan szférákba navigálhat a gyermek, ahová nagyon nem kellene. A legkisebbek még írni, olvasni sem tudnak, ezért is fontos, hogy a szülő nagyon tudatos legyen, gondosan járjon el a médiafogyasztás terén, különben is, mint mondta, a közös tevékenységek közé kell helyezni a médiafogyasztást is.

„A szülőnek ebben az esetben nyílik lehetősége választani, ha látja a saját gyermekén, hogy adott esetben rossz hatást gyakorol a gyermekre a tartalom – akár egy olyan mese is, amely egyébként az életkori besorolás szempontjából engedélyezett volna számára. Lehetséges, hogy egy-egy karakter vagy cselekedet ijesztőbb egy gyermeknek – a szülőnek ilyenkor kötelessége leállítani a mesét és akár meg is beszélni, hogy mi történt” – szögezte le.

No de itt jön a dilemma: sok szülő épp azért foglalja le gyermekét eszközökkel, mert neki nincs ideje, más tevékenységet kell végeznie. Emiatt Somogyi Ákos kicsit felmenti a szülőket, hisz valóban van olyan helyzet, hogy egyedül kell a gyermeknek lenni – mosdóba kell menni, háztartási munkát végezni –, de ettől függetlenül is „érdemes minél kevesebbet engednünk a gyermeket egyedül a digitális eszközöket használni”.

A szülő példamutatása egyébként is rendkívül fontos. Kutatásuk ugyanis arra is rávilágított, hogy

azokban a családokban, ahol a gyermek többet használ digitális eszközt, ott a szülő több digitális eszközhasználata is megfigyelhető. „Mindenképpen érdemes a saját tevékenységünkre is rápillantani,

és egy kicsit önkritikát is gyakorolni, hogy vajon szeretnénk-e majd pár év múlva ugyanazt visszalátni a gyermekünktől, hogy mondjuk nem adja a figyelmét nekünk, amikor egyébként mi szólunk hozzá” – vázolta a várható helyzetet.

Fontos tehát szerinte, hogy ha a felnőtt kezében is van eszköz, amikor a gyermek a figyelmünket éri, forduljunk felé, mert nagyon gyorsan ki tud alakulni az a reflex a gyermekben, hogy a képernyő elsőbbséget élvez; „majd később, amikor tinédzser lesz a gyerekünk, akkor nagyon meglepődünk, hogy amikor mi szólunk neki, hogy valamit szeretnénk tőle, akkor ő sem lesz nyitott”.

Nehéz ugyanakkor egyértelmű álláspontot kialakítani olyan esetben, amikor a kisgyerek nem botlik bele a kütyün tiltott tartalmakba. A különböző szakemberek és a szülők tapasztalata jelenleg eltér, de világos, hogy a társas kapcsolatokra negatívan hat a jelentős idejű eszközhasználat, és a nyelvi fejlődés is elmaradhat.

„Nem mondanám, hogy egyértelmű összefüggés van, hogy ha valaki egy picit is többet néz digitális eszközt, akkor utána figyelemzavaros lesz,

de alapvetően érdemes arra figyelni, hogy a digitális eszközökön nézett tartalmak általában – a mai trendeknek megfelelően – rövid tartalmak, rövid ideig figyelünk egy dologra, és ez befolyásolhatja a későbbi szokásainkat, akár a gyermekünk esetében is” – figyelmeztetett még Somogyi Ákos.