A Külgazdasági és Külügyminisztérium közleménye szerint a tárcavezető az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen elmondott beszédében kiemelte, hogy a magyarok nem azért élnek a Kárpát-medence több országában, mert így akarták, hanem mert a történelem így alakította.
"Ezért mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy hazánk és nemzetünk érdekében összefogva, együttes erővel, egymást a határokon átnyúló módon segítve kell cselekednünk" - jelentette ki.
"Az 1848-as forradalom összefogásra szólít minket. És azt is üzeni, hogy minden magyar emberre számítunk nemzetünk sorsának jobbra fordításában, és együtt valljuk, hogy minden magyar ember felelős minden magyar emberért" - folytatta.
"Vannak persze, és mindig is voltak árulók. Árulók, akik a hatalomért vagy akár egyetlen percnyi dicsfényért is mindenre képesek. Vannak, akiket a birodalmak megvettek, megvesznek. Vannak, akiket a birodalmak pénzeltek, pénzelnek. És ők még attól sem riadtak vissza, hogy megosszák a magyarságot, hogy egymásnak ugrasszanak minket, anyaországi és határon túl élő magyarokat" - figyelmeztetett.
"De nyugalom, kedves barátaim, ők mind, kivétel nélkül a történelem süllyesztőjébe kerülnek, mert a magyar nemzet szelleme nem létezik Sepsiszentgyörgy, Lendva, Eszék, Munkács, Dunaszerdahely, Zenta vagy a diaszpóra magyarsága nélkül. Ezért is kötelességünk, hogy mindenkor határozottan kiálljunk a magyar közösségek jogaiért, ezt meg is tettük és megtesszük a jövőben is" - szögezte le.
Szijjártó Péter a szemerjai csata emlékművénél hangsúlyozta, hogy "mi itt egy emberként valljuk, hogy számunkra magyarnak lenni büszkeség".
A szabadságot a legfontosabb nemzeti értéknek nevezte, amely azt jelenti, hogy mi magunk döntünk a saját sorsunkról. A miniszter kifejtette, hogy a pesti ifjak annak idején nem kívántak mást, mint amit ma is szeretnénk, a 12 pontjuk ugyanis úgy kezdődött: legyen béke, szabadság és egyetértés.
Kelemen Hunor szerint a szabadságharc hősei előtt fejet hajtva folytatni kell a küzdelmet: a romániai magyarok mai nemzedékének kell a közösség szabadságát kiteljesítenie, Székelyföldet élhetőbbé, otthonosabbá tennie.
Az RMDSZ elnöke Sepsiszentgyörgyön, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulója alkalmából szervezett szabadtéri ünnepségen, a főterén összegyűlt többezres tömeg előtt beszélt erről. Rámutatott: az erdélyi magyarokat az utolsó száz évben is a hit segítette a megmaradásban.
"A hit segített bennünket a legnehezebb időket is túlélni. Volt, amikor csendben, összeszorított foggal, máskor törvényt alkotva, iskolákat építve, kulturális intézményeket alapítva, jelképeinkért, zászlóinkért küzdve, felemelt fejjel, egyenes tartással védtük a magyar közösség érdekeit" - részletezte.
A szabadság napján mérleget vonva megállapította: a közösség tagjai egyenként szabadok, a kommunista diktatúra megbukása után ez a szabadság kiteljesedett, ám a közösség szabadságáért még harcolniuk kell.
"Szabadságunk másik dimenziója, ami a közösséget közösségként érinti és a kollektív jogainkról szól, az autonómiáról, a szubszidiaritásról, az még ma sem teljes, ezért ma is harcolnunk kell. Építjük Székelyföldet. Minden építés küzdelem, minden építés türelem, minden építés sok újrakezdést jelent. Ezt a harcot, ezt a munkát nekünk kell elvégeznünk, a mi nemzedékünknek. A mi nemzedékünknek Székelyföldet élhetőbbé, otthonosabbá kell tenni" - jelentette ki Kelemen Hunor.
Felidézte: a magyarságot sokan és sokszor "eltemették", de mindannyiszor talpra tudott állni.
"Eltemettek bennünket '48-ban, '49-ben és utána is. Eltemettek Trianon után, az impériumváltást követő években, eltemettek a kommunista időszakban, eltemettek sokszor az elmúlt 110 évben. A magyar nyelvet sokszor szűk családi kötelékbe űzték, intézményeinket bezárták, de a reményt és a hitet sohasem tudták elvenni! Talpra álltunk a kommunizmus után, közösséget építettünk, intézményeket alapítottunk, az elrabolt vagyon nagy részét visszaszereztük, és új utakat törtünk ott, ahol nem volt járható út" - fogalmazott az RMDSZ elnöke.
Szerinte a magyar közösség ma is csak azt akarja, hogy a körülötte lezajló változásoknak a győztese és ne vesztese legyen.