A legutóbbi Kormányinfó óta tudjuk, hogy olyan adatokról adott tájékoztatást, amelyek elnyerték a kormány tetszését. Az alagút végén van a fény, vagy a 2025-ös felívelés, felemelkedés kezdődött?

A lakosság esetén mindenféleképpen fordulópontról beszélhetünk. A bizalom javul, és a családok helyzete 2025-ben tovább javulhat. Erre számos mutatószám van. Mondok egyből hetet. Az első a foglalkoztatás. Teljes foglalkoztatottság van, a munkanélküliségi ráta alacsony szinten van, aki akar, dolgozik. A második a reálbérek alakulása. A tavalyi évben körülbelül 10 százalék volt a reálbér-növekedés, ezzel már átlagosan is visszaadtuk azt az inflációs veszteséget, amit a lakosság elszenvedett 2023-ban. De hogy fontosabb adatot mondjak, minden decilisben reálbéremelkedés volt, az azt jelenti, hogy a kispénzűeknél, a középosztálynál és a gazdagoknál is, de a legnagyobb reálbéremelkedés a középosztálynál figyelhető meg. Miközben az átlagos reálbér-emelkedés 10 százalék körüli, a középosztálynál ez 12 százalék körüli. Azt lehet látni, hogy az embereknél igenis van pénz, gazdagodnak, persze tovább kell a helyzetükön javítani, de a második mutatószám, amit itt el lehet mondani, a bérek alakulása. A harmadik mutatószám a fogyasztás. Az első háromnegyed évben 2024-ben 4,8 százalékkal emelkedett a fogyasztás, amivel az unió élmezőnyében vagyunk. A következő mutatószám a turizmus. A turizmusban kétszámjegyű növekedést mutat a külföldi is és a belföldi vendégéjszakák száma is, tehát azt jelenti, hogy a magyar emberek utaznak, és ha így nézzük, fogyasztanak, turisztikai élményekre vágynak. A következő mutatószám a hitelezési fordulat, nagyon erős a lakossági hitelezés, a személyi és a lakáshitelezés is, 2024 a csúcsév a lakáshitelezés tekintetében, egyértelmű fordulatról beszéltünk. A következő mutatószám a lakáspiac. A lakáspiaci tranzakciók 40 százalékkal emelkednek év/év tekintetében, a lakáspiac pörög. Az utolsó a hétből az autópiac, mind a használt, mind az új autók piaca 10 százalék fölötti növekedést mutat. S még nem beszéltünk a plusz kettőről! A kamatfizetésről a lakossági állampapírpiacon – kamateső hullik most az emberekre –, és a magyar állampolgárok az év végén tapasztalt, nagyarányú külföldi utazásáról, főleg a repülőtéren vagy a határátkelők esetén is, hiszen 23-a után egy összefüggő hatnapos ünnep volt, amire nem nagyon volt példa az elmúlt időszakban. Az emberek külföldre mentek és utaztak, tehát lehet látni, hogy van pénz az embereknél, van pénz a középosztálynál, és költik is.

Van valamilyen adat arra, hogy ezek a folyamatok, amelyeket ezek a számok detektálnak, tartósak maradnak? Jövőre is lesz olyan hatnapos ünnep, hogy elmegyünk? Jövőre is fog pörögni az autópiac? Jövőre is veszünk ennyi lakást?

A reálbérek tekintetében lehet látni azt, hogy az idei évben körülbelül 5 százalékos emelkedés lehetséges. Az infláció kontroll alatt marad, 3-4 százalék között, és azt lehet látni, hogy a munkaerőpiac is kifeszített marad. A fogyasztói bizalom emelkedik, januárban is azt látjuk már az előzetes nagyfrekvenciás adatokon, hogy a kiskereskedelmi forgalom erős, minden jel arra mutat, hogy ez tovább fog pörögni, a lakáspiac is be fog indulni, hiszen, ha így nézzük, a 21 pontból a lakosságot érintő részek még be sem kapcsolódtak. A munkáshitel még nem fejtette ki a hatását, a lakhatási támogatás például a fiataloknál, az önkéntes pénztárakból való pénzkivételi lehetőség, egy csomó olyan programot, mondhatnánk, mint a vidéki otthonfelújítási program, ami még ki se fejti a hatását. Azt kell mondanom, hogy nemhogy fennmarad ez a tendencia, hanem erősödhet is, 2025-ben a családok helyzete tovább javul.

Ugyanazt a mozit nézik a kormány elemzői, meg mondjuk a GKI vagy a VOSZ, épp a VOSZ elemzése került a kezembe, azt mondják, hogy az ő indexük, mind a három alindex rész, romlást mutat.

A vállalatok esetén, amit főként a VOSZ mér, tényleg nem beszélhetünk fordulatról. Az ipar, az export, a beruházás terén még fordulat előtt vagyunk. De a lakosság esetében igencsak fordulat van. A GKI lakossági bizalmi indexe romlik hónapról hónapra, de én megmondom őszintén, ennek nem hiszek. Ez egy politikai kommunikáció. A GKI direkt módon semmi másról nem beszél, mint hogy az adatok egyre rosszabbak. De még egyszer: ez hangulati kommunikáció, a valóságnak egyfajta tagadása. Szerintem az nem korrekt, jobbnál jobb adatok érkeznek, az embereknél van pénz, most jön a kamateső, és a középosztálynak is jut, nemcsak arról van szó, hogy a felsőosztálynak, sőt a lakossági állampapíroknál látszik, hogy a kispénzű embereknél is rengeteg kamat fog lecsapódni.

Még egy kérdés az adatokról: miből érdemes dolgozni, ha valaki nem hisz sem a kormánynak, sem másnak, hanem saját maga akarja kihüvelyezni, hogy milyen folyamatok vannak? Böngéssze a KSH-t, a negyedévi jelentéseket?

Igen, a KSH objektív, de mint elmondtam, szerintem hét darab indikátort kell követni, munkaerőpiac, bérek, fogyasztás, turizmus, hitelezés, lakáspiac, autópiac. Ez leírja a lakosságnak a viselkedését és bizalmi kérdéskörét. Ezt a hét indikátort kell figyelni. Ezek a fontos dolgok, és persze bele kell menni abba is, hogy a bérek esetén például a középosztálynál vagy éppen a kispénzűeknél is milyen béremelkedés van, a minimálbér-emelkedésre visszautalva. De mint mondtam, mindenhol erősen javuló tendencia mutatkozik.

Mi a magyar kormány érdeke az állampapírok most kézhez vehető kamatjával? Fogyasszuk el, pörgetve a gazdaságot, vagy tegyük vissza az államot finanszírozni?

Mondhatnám azt is, hogy is-is, de valójában azt mondom, hogy ezt mindenki döntse el maga. Alapvetően a következő hónapokban 800 ezer családnak ki fogunk fizetni 1700 milliárdnyi kamatot. A Prémium Magyar Állampapíron több mint 900 milliárd forintnyi kamatot. Ez kamateső, sosem fordult elő ilyen koncentráltan, ilyen nagymértékű kamatfizetés, és rengeteg pénz áramlik a kispénzűekhez is, akik például akár egymillió forint alatti lakossági állampapírral rendelkeznek. Az egyik oldalról szeretnénk, ha ezt a lakossági állampapírra visszatennék, és a finanszírozás biztos lenne, de az is jó, ha pörgeti a gazdaságot. Mindenkire rábízzuk a döntést. A mi feladatunk nem az, hogy az embereknek megmondjuk, hogy mit tegyenek, mert ők ezt meg fogják tenni, hanem adott esetben ajánlatokkal bombázzuk őket, jó ajánlatokkal. Tegyék ide, tegyék oda, tegyék amoda, és nekik minden joguk megvan arra, hogy felelősen eldöntsék, hová tegyék. Az első sorozat esetében, aminek már a kamatát kifizettük, a visszaváltási arány 28 százalék körüli, ezért a várakozásaim szerint 30-40 százalék közötti lesz a visszaváltási arány a Prémium Magyar Állampapíroknál. Utána jön az a kérdés, hogy amit visszaváltottunk, visszatesszük-e a lakossági állampapírba, áttesszük-e más megtakarítási formába, vagy elköltjük, lakást veszünk belőle, elutazunk, otthont felújítunk, elfogyasztjuk. Ez nagyon érdekes egy makroközgazdász vagy egy gazdaságpolitikus számára. Nekem nem csak az a fontos, hogy az állam finanszírozása stabil maradjon, hanem a makrogazdaságért is felelős vagyok, és a két célt össze kell egyeztetni. Ezért van az, hogy én például naponta figyelem azt, hogy mennyi a visszaváltás, hová megy a pénz, mire költ a lakosság. Nagyon érdekes lesz megfigyelni, hogy mit kezd a lakosság ezzel a nagyon sok pénzzel.

Ha egy embernek vagy egy stábnak kell eldöntenie, hogy a két cél között melyik a fontosabb, akkor onnan tudjuk, hogy melyik a fontosabb, hogy a kincstár megjelenik újabb attraktív ajánlatokkal? És akkor az állam finanszírozása a fontosabb? Egyáltalán meg kell-e jelennie a kincstárnak?

Nem biztos, hogy meg kell jelennie, de ha megjelenik, az azt jelenti, hogy el akarja mozdítani ebbe az irányba. Persze akkor is kérdés lesz, hogy milyen erő jelenik meg és milyen attraktív szempontból jelenik meg. Aki ismer, pontosan tudja, hogy előre szoktam gondolkodni, nem egy napot, nem egy hetet, hanem több hónapot. Megvan a tervünk, ha finomhangolni kell ezeket a pénzáramokat, ha újabb és újabb ajánlatokat kell tenni a lakosságnak, ezt meg fogjuk tenni. Akkor is, ha úgy látjuk, hogy ez a pénzáram olyan irányba megy, vagy olyan mennyiséget ölt, amikor e két cél között, tehát a gazdasági ösztönzés és a finanszírozás között finomhangolást kell elvégeznünk.

Attól egyáltalán nem tartanak, hogy az emberek felveszik és kiviszik a pénzt az országból, vagy aranyat vásárolnak rajta?

Nem.

Semmilyen erre irányuló folyamatot nem láttak?

Nem, gyértelműen nem. Ha az történne, hogy valaki ezt fölvenné és kivinné és átváltaná, annak az árfolyamon meg kéne mutatkoznia. Az árfolyam jelenleg stabil, és az elmúlt időszakban erősödött. Valahol most 410 forint körül tartózkodik az euró, stabil árfolyamot látunk. Nem látom semmi olyan előjelét, hogy valaki kivinné a pénzét, akár csak a bankrendszerből is kivinné. Itt fogja tartani Magyarországon, választani fog a különböző befektetési vagy éppen költési, fogyasztási lehetőségek között.

Az elmúlt napokban, különösen az üzemanyagárakat nézve, meg az élelmiszeráfa 5 százalék körüli mértékét nézve, megint felvetődött, hogy áfacsökkentést kellene végrehajtani élelmiszerekben, üzemanyagban.

Jaj, jaj!

Kellene?

Jaj!

Ha megnézi az ember, hogy mekkora az egy liter üzemanyagon az állami bevétel, azt mondja, hogy sok.

Na, menjünk vissza az eredeti dologhoz! Az infláció nem jó. Ha az inflációban azt látjuk, hogy emelkedik akár az élelmiszer, akár a benzin, az üzemanyag ára, akkor igenis lépnie kell a kormánynak. Mindig is lépett. Ha valaki emlékszik, árstopok, összehasonlítás, kötelező akciózás élelmiszerboltoknál, 2023-ban végigcsináltuk ezeket. Leszorítottuk az inflációt 2023 végére. Nem szeretnénk, ha ez újra előjönne, kis mértékben sem szeretnénk. Ezért van az, hogy az élelmiszer- és az üzemanyag-inflációt nem toleráljuk. De nem az áfával kell operálni, az egy téves dolog. Közgazdász ilyet nem mond, legalábbis aki felelős. Csak egy pillanatra időzzünk el: ha az áfát csökkentjük, akkor kérdés, mondjuk az élelmiszer esetén, hogy az ebből fakadó előny kinél csapódik le. A fogyasztónál, mert csökken a fogyasztói ár? A kereskedőnél, mert lenyeli a különbözetet? Vagy a termelőnél, aki azt mondja, hogy oké, áfacsökkentés van, akkor én emelem az áramat, és nekem több lesz a bevételem? De a végső fogyasztói ár nem csökken, vagy bocsánat, nem is változik, hiszen áfástól ugyanott marad. Tehát az első közgazdasági kérdés az, hogy kinek akarunk segíteni az áfacsökkentéssel. Én azt gondolom, hogy a fogyasztó a legfontosabb. Egyértelmű, hogy nem lehet átvinni a fogyasztóhoz a teljes áfacsökkenést. Ezért gondolom azt, hogyha be kell avatkozni az élelmiszer-infláció tekintetében, akkor nem az áfával kell beavatkozni, és ez igaz a benzin esetére is. Bejelentettük, hogy az online árfigyelő-összehasonlító oldal több mint 100 új termékkel bővül. Behívtam a kereskedőket, és elmondtam nekik, hogy nem toleráljuk az élelmiszer-infláció növekedését, és ha kell, újabb és újabb eszközzel be fogunk avatkozni. Még egyszer: szerintem egy csomó hatékonyabb eszköz van, minthogy az áfán elkezdjünk lovagolni.

De arról az eszközről, amit eddig bevezettek, az ársapkák rendszerére gondolok, ön is azt mondta, hogy nagyon ideiglenes kell, hogy legyen, mert egyébként pusztító hatású.

Ez így van. De a sokkok ideiglenesek, és erre reagálni kell. Most nem akarok ebbe belemenni, de a tojás ára azért szállt el, mert főként a madárinfluenza miatt, a kínálat leesett. A tej ára azért emelkedik, mert a nemzetközi tejárak, köztük a német tejárak fölfelé mentek, és a magyar termelők ezt követik. Magyarán nem az önköltségi árak emelkedtek jelentősen Magyarországon, ezek is emelkedtek, de nem olyan jelentősen, hogy ezt az árat indokolná, hanem a nemzetközi árak emelkedtek. Azt látjuk, megkérdeztük a kereskedőket, hogy a következő hónapokban csitulni fog ez helyzet, mind a tojásnál, mind a tejnél, tehát az élelmiszer-inflációnál nem látnak nagyobb kockázatokat. Ezzel együtt megbeszéltük azt, hogy havonta találkozunk, be fogunk számolni erről, ha valaki lát feszültséget, meg fogjuk osztani, például sertésár esetén lefelé irányuló mozgást látunk. Ez komplex, de az élelmiszeren belül a két legkritikusabb egyértelműen a tojás és a tej ára.

Ilyenkor egy miniszternek egyszerre kell beszélnie a termelővel meg a kereskedővel, mert gondolom, egymásra mutatnak, hogy hol keletkezik az emelkedés.

Én a kereskedelemért vagyok felelős, nem az agráriumért, azért az Agrárminisztérium, de ebben az esetben kell beszélnünk a termelőkkel is, például a Tej Terméktanáccsal is, mert a kereskedők egyértelműen, ahogy ön is mondja, mutogatnak lefelé a nagykereskedőre, a feldolgozóra vagy éppen a termelőre. De végig kell menni, és igazságot kell tenni, hogy hol van az ok és az okozat, hiszen akkor lehet tudni, hogy hol érdemes beavatkozni. Egyelőre azt látjuk, hogy mely termékeknél van az elszállás. Azt látjuk, hogy körülbelül mik lehetnek az okok, de meg kell nézni, hogy hol csapódnak ki az úgynevezett marginok, tehát hol csapódnak ki a nagyobb profitok az áremelkedés következtében. Hiszen az áremelkedés következtében, ne felejtsük el, hogy van mindig egy úgynevezett ár-profit spirál, amikor az ár emelkedik, valahol profit generálódik sok esetben, és meg kell nézni, hogy ez hol jelenik meg.

De a tőkés gazdaság alapja a profit. Mi az a profit, amit már meg kell csapolni, mert az már a kormány szerint túlzó? 2023-ban megtanultuk a profithúzta infláció kifejezést.

Így van. Én vezettem be az extraprofitadó kérdéskört, és el is magyaráztam, vagy megpróbáltam elmagyarázni, hogy igen, a profithoz mindenkinek joga van, az extraprofithoz meg nincs. Most ebbe ne menjünk bele. Ezt követnünk kell, a kormánynak van egy fegyelmező ereje, erkölcsi ráhatása, szerintem az nagyon fontos dolog, hogy ezt érvényesítse. Most abban a szakaszban vagyunk, hogy ezt érvényesítjük.

Decemberben indította el a kormány az új gazdaságpolitikai akciótervet, ennek része volt a Demján Sándor Program, és amikor legutóbb, még a tavalyi év végén itt volt, akkor egy csomó pontra azt mondta, hogy pipa, pipa, pipa. Hol tart most a program?

Pipa, pipa, pipa, tehát a tőkealapot létrehoztuk, a Magyar Nemzeti Bank megadta rá az engedélyt, a Demján Sándor Tőkeprogram el fog indulni, az MKIK egyik alapkezelője fogja végezni, ehhez nagy reménységet fűzünk. Most ott tartunk, hogy felállt a tőkealap, az 1+1 programban ez a beruházási program. Lezártuk a programot. 1885 vállalkozó adott be beruházási tervet, összesen 137 milliárd forintot kérve, jelzem, a programban 50 milliárd forint van, ami testvérek között is több mint kétszeres túljelentkezés. Lehet látni, hogy a kkv-k elkezdenek beruházni, ha van rá olcsó forrás, és valójában hatékonyságnövelő beruházásokat tesznek, energiahatékonyság, automatizálás, egyéb termelékenységnövelő tétel, hiszen ha már nincs is kereslet, és nem a kapacitást kell növelni, igenis a költségoldalt le lehet törni. Mindet át fogjuk nézni egyesével, és mindenki esetén megpróbáljuk a legtöbb forrást odaadni, hogy a gazdaságba áramoljon, és ezek a projektek megvalósuljanak. Ezek nagyon jól kidolgozott projektek, megérdemlik azt, hogy mindenkivel fölvegyük a kapcsolatot, átnézzük a projekteket, és ahol tudjuk, mindenhol odaadjuk a forrásokat.

Mennyi ideig kell kihúzniuk a hatékonyságnövelő beruházást végrehajtó kkv-knak, hogy a kapacitás is megjöjjön? A végén mégiscsak annak volna értelme, hogy tudják valamire használni azt, amit fölépítettek.

Alapvetően a külső kereslet gyenge. Az Európai Unió szenved, versenyképessége kuka, Németország válságban, harmadik évben lesz recessziós éve, az idei évet is beleszámolva, politikai instabilitás van, gazdasági instabilitás van, választás lesz, remélhetőleg összeszedik magukat. Nagyon egyszerűen ezt tudom mondani. A német gazdaság maga alá teperte a magyar gazdaságot az iparban, ez a beruházásban, az exportban tetten érhető. Ez végigmegy a beszállítói láncokon. A belső kereslet miatt egyes szektorok, mint az élelmiszeripar, az építőipar, ahol majd a lakásépítések elindulnak, vagy éppen a gyógyszeripar magukra fognak találni. De a külső kereslet által érintett szektoroknál sajnos a kereslet attól függ, hogy mikor szedi össze magát Németország, mikor szedi össze magát az Európai Unió, és adott esetben mikor fog tisztázódni az, hogy hol vannak az új geogazdaságpolitikai trendek, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok hová pozícionálja magát. Az origó jelentősen mozog. Most ismerjük meg Trump bejelentéseit, a kereskedelmi politikájának a részleteit, az adópolitika, a globális minimumadó felmondása. Szeretném hangsúlyozni, kérdés, hogy az Európai Unió hogyan fog reagálni, ha az Egyesült Államok azt mondja, hogy köszöni szépen, ő nem fog globális minimumadót bevezetni, és ha az Európai Unió ragaszkodik hozzá, akkor nemhogy megszűnik a versenyképessége, meg is áshatja a saját sírját. Olyan lépések vannak, amelyekben tisztán kell látni, ezért nagyon fontos a következő másfél-két hónap, beleértve a német választást is. Azt gondolom, hogy onnantól kezdve viszont javulás és stabilizáció lesz a gazdaságban, a világon is, az Európai Unióban és a német gazdaságban is.

A magyar kkv-szektor elég sok szállal kapcsolódik a németországi cégekhez, ha ők megindulnak, akkor magukkal tudják rántani azt a kkv-szektort, amely jelentős részének még honlapja sincs?

Nagyon sok beszállító van rácsatlakozva erre, az autóipar, a járműipar, elektronikai ipar területén nagyon sok a kitettségünk. Természetesen vannak olyan szektorok, ahol nincs, kereskedelem, élelmiszeripar, élelmiszeripari beszállítók, kis-, középvállalatok. Amikor nincs kereslet, az nagyon egyszerű dolog. Minden mérleg és eredménykimutatás esetén figyelünk az eszközforrásra, eredménykimutatásnál pedig az árbevételre és a költségekre. Maradjunk az eredménykimutatásnál. Most nincs árbevételünk, mert nincs volumen, mert nincs kereslet. Akkor figyeljünk oda a költségekre! Úgy is tudom a profitomat stabilizálni, hogy a költségemet leszorítom, ennyire egyszerű a matematika. Ha nincs kereslet, bár sokkal nagyobb erőfeszítésekbe kerül a költségek lefaragása, de itt az ideje, hogy hatékonyságot javítsunk. Aki pedig túléli, és a hatékonyságot képes feljavítani, ami azt jelenti, hogy versenyképes marad, még jól is ki tud jönni ebből a válságból. A vállalkozóknak egyértelműen a termelékenységnövekedés, a hatékonyságjavítás, a munkaerő-termelékenység javítása a cél. Mi ehhez adjuk a pénzt, itt nagyon fontos a tőke, nagyon fontos a vissza nem térítendő, az 1+1, és nagyon fontos a hitelpiac kérdésköre.

Lát arra valami garanciát, hogy a hatékonyságnövelési kényszer, ameddig nincs kereslet, nem fog eljutni végül a munkavállalóig? Az egyik legdrágább a munkavállaló.

Igen, de a válság megtanított minket arra, főleg az energiaválság a háború után, hogy a munkavállalókhoz ragaszkodnak a vállalkozók, pontosan azért, mert ha megindul a kereslet, megindul a konjunktúra, nagyon nehéz újra fölvenni őket. Ebben a válságban, mint például 2022-23-ban, a munkanélküliségi ráta nem növekedett, a munkaerőpiac nem enyhült, és most sem enyhül, sőt rengeteg inaktív lép át aktívba és keres munkát. Nem félek a munkaerőpiac lazulásától.

2025. január elsejétől, tehát visszamenőleg, 12-ről 18 millió forintra emelkedik az alanyi adómentesség értékhatára. Ez egy gyorsabb és egylépéses módosítás ahhoz képest, mint amit a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara javasolt. Mit várnak?

Azt várjuk, hogy mindenki örülni fog ennek.

Valószínűleg örül is.

Így van. 850 ezer céget érint, és sok fehéredés lesz ebben. Mindenféleképpen nagyobb vállalkozói kedv is lehet benne, hiszen adómentes lesz 18 millió éves szinten. Mi azt gondoljuk, hogy ezt a segítséget mindenféleképpen meg kellett adnunk az egyéni vállalkozóknak, és itt nem állunk meg, mert vannak más adónemek is, amiket át kell gondolnunk, például a kiva, a kisvállalkozói adó, ahova, árbevétel szerint, 3 milliárd alatt lehet belépni. Ez egy nagyon kedvező adó, nem tíz százalék az adókulcs a személyi költségek valamifajta módosított változására, és 6 milliárdos árbevételig lehet maradni ebben a rendszerben. Ezt úgy gondoljuk, hogy 5-től 10 milliárdigra lehet módosítani, tehát 5 milliárd alatt be lehet lépni, 10-ig bent lehet maradni. Ugyanakkor ezen még szeretnénk dolgozni, ezt nem tudjuk olyan gyorsan most bevezetni, valószínűleg jövő évtől. Az áfa alanyi adómentességgel nagyon gyorsan szerettünk volna lépni.

Hoz ennyit a konyhára az, hogy nyilván kiesik valamennyi bevétel? Mi ennek a lépésnek a nagyobb aktivitása?

Nagyobb aktivitás a fehéredés.

Azt mondták a kamaránál, hogy aki átlépi a tizenkettőt annak idején, az utána el fog menni a szürke vagy a feketegazdaságba, a 12-nél a 18 csak hattal több. Nem fogja ugyanezt csinálni, ha eléri a 18-at?

Meglátjuk, de én azt gondolom, hogy minden ilyen esetben a nagyobb fehéredés nagyobb teljesítményt jelent. Arról is beszélünk, hogy a minimálbér-emelkedésnek is van-e valamilyen fehérítő hatása, vagy nincs, mindenki tudja, hogy van fehérítő hatása.

Beszélgettünk a lakossági hitelezési folyamatokról, és azt mondta, hogy a vállalati azért az más. Mi történik a vállalatoknál? Nem látják a jövőt?

A vállalatok esetében a kereslet még ténylegesen nem érkezett meg, minden hitelforrás, tőke vagy vissza nem térítendő forrás nagyrészt hatékonyságjavító beruházásokra megy, vagy forgóeszköz-finanszírozásra. A lakosság esetén 10 százalékos a hitelállomány emelkedése, és egyértelműen fordulatról és nagyon jelentős hitelkiáramlásról lehet beszélni, főként a lakáshitelek esetén, és ez piaci lakáshitel, nem is támogatott lakáshitel. A vállalatok esetén 3 százalék körüli a hitelállomány-növekedés, a forinthiteleknél visszaesés van, a devizahiteleknél van emelkedés. Én azt gondolom, hogy itt be kell avatkozni. A Széchenyi-kártyánál már a Demján Sándor Program alatt levittük 3,5 százalékra a kamatot, 5 százalékra a beruházási hiteleknél. Már láttuk, hogy november-decemberben ez hozott is plusz 40-50 milliárdnyi hitelfolyósítás pluszt, de ez nem elég, a hitelezést be kell indítani. Nagyon számítunk a jegybankra is, nagyon számítunk a kereskedelmi bankokra is. A kereskedelmi bankok esetén elindult a tárgyalás, hogy hogyan tudjuk fölpörgetni a hitelezést, főleg a vállalati forinthitelezés esetén. Remélem, a jövő hét végén már be tudunk számolni megegyezésről. Alapvetően szeretnénk, ha a bankoknak lenne valamiféle vállalásuk ezzel kapcsolatosan.

Milyen vállalást tehet egy bank? A saját profitja terhére kell valamilyen vállalást tenni? Alacsonyabb kamatok?

Meglátjuk, én azt gondolom, hogy a bank is érdekelt abban, hogy a gazdaság jobban pörögjön, és a vállalati hitelezés jobban pörögjön, mert ez neki több üzletet jelent. Meglátjuk, hogy a bankok milyen ötlettel állnak elő.

A jegybanknak mi dolga van ezzel? Kell Varga Mihálynak csinálnia egy újabb hitelprogramot?

Ezt majd az új jegybankelnök meglátja. Én esküt tettem, főleg magamnak, hogy a jegybank dolgaiba nem fogok beleszólni, úgyhogy itt meg is állok, és a jegybank majd eldönti, hogy milyen eszközöket akar, ha akar, bevetni ennek érdekében.

De ilyenkor, anélkül, hogy megpróbálnám rábírni a jegybank unszolására, a jegybanknak a kormánnyal való együttműködési kötelezettség fenn van a honlapján, az infláció legyűrése mellett.

Igen, pontosan így van, elsődleges cél az árstabilitás elérése, fenntartása, és ha ezt nem veszélyezteti, akkor támogathatja a kormány gazdaságpolitikáját, tehát alapvetően ez a passzus jelenik meg, ezt az új jegybankelnök majd értelmezi és értelmezi abban a kontextusba, hogy mit tud tenni ennek a mandátumnak a függvényében.

Ha kifizethetőbb hiteleket kapnak a vállalkozások, attól a piacuk meg fog erősödni?

Nem. Sokan azt mondják, ám szerintem ez egy butaság, hogy fölösleges a kamatokat levinni, vagy éppen a hitelezést ösztönözni, mert ha nincs kereslet, akkor minek nekik? Szerintem ez butaság. Az is butaság, hogy azt mondjuk, hogy a vállalatok pénzben úsznak, tele vannak pénzzel, lásd, a likvid eszközük nagyon jelentős. Az első állítás az, hogy a kis- és középvállalatoknál ez nem igaz. A kisvállalatok nincsenek tele pénzzel. A második állítás az, hogy szükségük van pénzre, még akkor is, ha nincs kereslet, és nem kell finanszírozni a termelést, vagy éppen az eladást, vagy exportot, vagy szállítást. Hiszen hatékonyságjavításra, gépesítésre, automatizálásra, zöld átállásra, napelemeknek a telepítésére, vagy éppen energiahatékony beruházásokra, vagy digitalizációra igenis lehet költeni, hiszen akkor sokkal hatékonyabbak lesznek, és a munkaerő-hatékonyság is emelkedik. Vagyis kereslet nélkül is van helye a pénznek.

Az állam a Rákosrendezőn található terület egy részét eladja egy befektetőnek. Mi ebben a logika, amikor az állam eddig arra törekedett, hogy visszavásároljon mindenfélét? A Budapest Airportot, például.

Ez alma és körte. A Budapest Airport egy infrastruktúra, azt üzemeltetni kell, alapvetően összefügg a turizmus kérdéskörével. Általában az államok nem fejlesztenek ingatlanokat, nem építenek hatalmas lakóparkokat üzleti céllal, vagy éppen hoteleket, vagy éppen nem nyitnak üzleteket vagy luxusboltokat. Alapvetően ez egy nagyon jelentős beruházás, 5000 milliárdos beruházás vagy akár több, és rengeteg munkahelyet teremt, ezáltal növeli az egész városrész gazdasági erejét is, és végső soron nagyon jelentős bevételeket hoz a fővárosnak. Ezt a főpolgármester úr sokszor elfelejti. A végén valójában a főváros és lakói fognak jól járni azáltal, hogy sokkal több bevétele lesz a fővárosnak, amit elkölthet arra a célra, amire szeretné, akár infrastruktúrafejlesztésre, akár a lakhatás kérdéskörére. Ilyen fejlesztési programot ma nemzetközi fejlesztő tud megvalósítani, tud létrehozni egy külön városrészt. Ebből adódóan ez a program jó és jól fog tudni lezajlani.

Kell-e bármilyen törvényt módosítani még? Lázár János minisztériuma nem nagyon szeretné látni az 500 méteres felhőkarcolókat, ők már a Mol-tornyot is ízléstelennek tartják, pedig az nincs 500 méteres.

Ez rendben is van. Alapvetően az 500 méteres határról a beruházó jelezte, hogy lehetőség szerint – majd meglátjuk – szeretne építeni egy magasabb épületet. Az, hogy ez milyen magas lesz, azt majd megtárgyalja az Építési és Közlekedési Minisztériummal, vagy a miniszterrel, hiszen akkor kap építési engedélyt. Ha nem kap építési engedélyt, akkor semmissé válik a szerződés, és Rákosrendező visszakerül az államhoz, illetve az addig megfizetett vételár visszakerül a mostani vásárlóhoz. Alapvetően ez csak egy lehetőség, amit jelzett a befektető az adásvétel során.

A főpolgármester szerint egy fővárosi cégen keresztül van elővásárlási jog az egyik területre. Az elővásárlási jognak az a lényege, hogy annyiért léphet be a szerződésbe, amennyiért az eredeti eladó meg vevő között a megállapodás megtörtént.

Így van.

Joga van?

Joga van, csak nem tud vele élni. Nagyon fontosak a szavak. Az elmúlt napokban rettentő sok politikai kommunikáció volt, a helyzet megfelelő ismerete nélkül. Senki nem vette a fáradságot, a főpolgármester úr, meg a kollégái sem, hogy átnézzék a szerződést rendesen, és jogilag értelmezzék. Nekik van elővásárlási joguk, és mi hívtuk fel a főváros figyelmét, fogalmuk sem volt, hogy elővásárlási joguk van. A szerződést kiraktuk, és a szerződésből kiolvasható volt, hogy a fővárosnak, illetve a cégének elővásárlási joga van. Különben már ki is értesítettük őket, hogy kedves főváros, van elővásárlási jogod. Csak az a probléma, hogy le fog járni a határidő, és pont a fölöttes törvény szerint, mivel egy kormányközi megállapodás rögzíti, hogy a vásárlót az Emirátus fogja kijelölni, nem tud élni ezzel az elővásárlási joggal. Van neki, de nem tud élni vele. Ez a pontos kifejezés, ami kifejezi a jelenlegi jogi helyzetet.

Elmennek a bíróságig? Vagy annyira tiszta az ügy, hogy úgy látja, hogy el sem megy a főváros a bíróságra?

Az első kérdés az, hogy elővásárlási jogával akar-e élni? Mert ezt még nem tudjuk. A másik kérdés, hogy miután kifejezi akaratát ezzel kapcsolatosan, megpróbálja teljesíteni a szerződéses feltételeket, az összest, mi az a feltétel, amit nem tud teljesíteni. Teljesítenie kell például az anyavállalati garanciát, teljesíteni kell azt a beruházási összeget, amit vállalt a másik cég, amellett, hogy kifizeti a vételárat, és az utolsó dolgot is teljesíteni kell, azt, hogy az Emirátusok őt jelölik ki, mint vevő. Hát megnézzük, hogy teljesíti-e. Ez kérdés. Ezt végig kell játszani és majd meglátjuk, hogy tudja-e teljesíteni. Szerintem nem tudja. Meglátjuk.

Egészen másképp kel majd föl a nap Donald Trump beiktatása után, ezt sokan mondták, a miniszterelnök is mondta. Látják már, hogy egy másik nap kelt föl? Elég durva dolgokat mond Donald Trump.

Nem, hogy nem mond, csinál. Mondani sok embert tud, meg össze-vissza beszélni, ő meg is csinálja, azonnal. Az egész globális gazdasági rendszer, most beszéljünk a gazdasági rendszerről, ne a politikai rendszerről, átalakul. Néhány dolog, amit csinált. Globális minimumadó, kilépünk. Új adószuverenitás, ami azt jelenti, hogy az amerikai cégek adóznak alacsony kulccsal, a külföldiek meg magasabbal. Vámok kivetése, Mexikó, Kanada 25 százalék, Kína 10 százalék, unió megfenyegetése, vámokkal való sújtása, ha nem teljesíti a védelmi kiadásokat, energiaszuverenitás megteremtése, WHO-ból való kilépés és egyebek. Teljesen felforgatta a világot. Meghirdette az AI-fejlesztést, rengeteg pénzt ad a mesterséges intelligenciára, adatközpontokat épít több mint 500 milliárd dollárért, visszahozza az infrastrukturális fejlesztéseket, az olaj- és gázbányászatot, vagy a palagáz kinyerését, és az energiaautók felé való közeledést teljesen megfordítja, és visszamegyünk a hagyományos hajtásláncok felé. Teljesen felforgatja a világot, de azt csinálja, amit mi vártunk. Számomra nincsen nagyon meglepő benne, a kérdés nem ez. A kérdés az, hogy az Európai Unió, aminek részei vagyunk, hogyan reagál mindenre. Ez a nagy kérdés. Hogyan reagál arra, hogy nincs globális minimumadó, és mondjuk Amerikában 10 százalék alatti a társasági kulcs, feltételezzük, az Európai Unióban meg, mondjuk, 15. Erre hogyan reagál? Teljes versenyképesség-vesztés. Hogyan reagál egy lehetséges vámra, hogyan reagál, mondjuk, az MI fejlesztésre? Miközben az unióban nincs is pénz a versenyképesség fordulatára. Számomra az uniós reakció a kérdéses, és ha Brüsszel nem fogja meghazudtolni magát, nem olyan gyors, mint Donald Trump, nem tud nap mint nap válaszokat adni. Egy komótos öregember módjára majd pár év múlva reagálni fog ezekre a dolgokra. Sajnos, le van lassulva, nem képes ezekre nagyon gyors reakciókat adni. De mi tetszett a legjobban Trump műveleteiben? Nincs home office és a bürokrácia teljes leépítése. Na, ez Európai Unióra úgy tekinthetnénk, hogy a brüsszeli bürokráciát teljes mértékben le kéne építeni.

Hogyan fogunk arra reagálni, ha globális amerikai olaj- meg gázhegemóniát akar, ahogyan Hernádi Zsolt írta? Ha eléri, akkor tőle lehet venni amerikai gázt meg olajat.

Akkor azt kell mondanom, hogy ügyesen csinálta. Ha egy kicsit odaképzeljük magunkat, mi is ezt csinálnánk. Ha én egy országot naggyá akarok tenni, Magyarországot, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy tőlünk függjön minden, mi legyünk az origó. Az origó elmozdult, most helyreállítja, jól csinálja ezeket a dolgokat. És ha ide vezet ez, akkor igen, mindenki tőle fogja venni ezt a dolgot.

Jó, de drágábban is? Akkor le fogunk mondani az oroszról?

Bocsánat, az Egyesült Államoknak az az érdeke, hogy ha kell, akkor drágább legyen, hiszen számára ez olcsó, a többieknek drága, azt jelenti, hogy versenyképességi előnye van, hiszen az ő vállalatai olcsóbban jutnak energiához. Hogyne lenne ez jó stratégia? Kicsit gondolkodjunk abban, hogy az Egyesült Államok mit csinál.

De akkor nekünk mit kell csinálni? Át kell alakítanunk a finomítóinkat?

Reagálnunk kell nekünk is, természetesen. De például a globális minimumadóra hogy fogunk reagálni? Nem tőlünk függ a globális minimumadó, mert ez egy uniós szerződés, de erre reagálni kell. Reagálni kell az energia kérdéskörére. Például az atomenergiával mi van? Ami például Németországban már be van tiltva, a franciák szeretik, nálunk van. Vitatkozzunk továbbra is azon, hogy zöld vagy nem zöld? Nálunk nincs gáz. Nagyon kevés olaj van. Most azon kezdjünk el megint vitatkozni, hogy az atomenergiával mi van?

Az eldőlt, nem? Van egy taxonómia rendelet, aszerint az mehet.

Nem, nincs eldöntve, hogy zöld vagy tiszta! A németek ezt nem hagyták jóvá. Ott ültem a versenyképességi tanácson az európai uniós elnökséggel, ahol összeveszett a német meg a francia kormány arról, hogy az atomenergia zöld és tiszta energia-e vagy nem. A franciák azt mondták, hogy igen, a németek azt mondták, hogy nem. Nincs eldöntve. Még mindig ott rugózunk. Az energiaszuverenitásról van szó, menjünk vissza az atomenergiához. Most csak egy ötlet arra, hogy hogyan kell erre reagálni. De még egyszer: Brüsszelnek az lenne a feladata, hogy ezekre reagáljon. Mit csinál? Nem reagál. Ebből látszik, hogy az a fajta képződmény szükségtelen.

Nekünk saját magunknak, Brüsszelt megkerülve, van saját reakcióképességünk?

Azt csináltuk az elmúlt uniós elnökség alatt, hogy megpróbáltunk olyan ügyeket behozni, versenyképesség, Schengen, migráció, amelyekkel szerettük volna megváltoztatni az unió működését. Mi az uniónak a részei vagyunk, mi annak részei is szeretnénk lenni, meg akarjuk változtatni a működését. Ha kell, belülről, ha kell, Trump segítségével. Van egy Trump-kártya is.

Az Európai Unió, mint ahogy a Budapesti Nyilatkozat a versenyképességről leírja, a Draghi- meg a Letta-jelentést tartja olyan szilárd alapnak, aminek alapján el lehet indulni, de ebben azért vad dolgok is vannak a központosítás irányába.

Jelentéseket már rengeteget csináltak, a lisszaboni jelentést, nem lett belőle semmi. Én ezekben a jelentésekben nem hiszek. A másik dolog, hogy jelentést írni könnyű. Én is gyorsan fel tudok írni húsz dolgot, hogy mit kéne csinálni. Versenyképesség? Pénz, pénz, pénz. Honnan lesz pénz a versenyképességi fordulatra? Mindig ezt mondom. Ahhoz az kell, hogy Németország, aki ül a pénzen, és nullás adósságszabálya van, azt felpuhítsa. Erre talán most lesz esély a választások következtében, ezért gondolom azt, hogy az origó, amihez nekünk viszonyulnunk kell, az valójában nem az unió, meg a brüsszeliek, akik most is elbénázzák ezeket a dolgokat, és nem reagálnak Trump javaslataira. Az Egyesült Államokra kell figyelni, és Trumpra, valamint arra, kik lesznek a német kormányban, milyen gazdaságpolitikával állnak elő. Hiszen a német választásnak a központi eleme a gazdaság. Mellé jön a migráció is, hiszen az elmúlt időszakban a támadások megsokszoroztak, és már nem tudják szőnyeg alá söpörni a migráció hatalmas hátrányait. Amit a miniszterelnök rengetegszer elmondott több évvel ezelőtt, az most teljesül, és most jönnek rá, Scholz is most kezdi el magyarázni, hogy a migrációnak nincs sok értelme, ha a biztonságunkat fenyegetik az országon belül. Most jönnek rá arra, hogy ennek sokkal több hátránya van, mint előnye.

Hogyan számol a magyar gazdaságpolitika az ukrajnai háborúval? Ezt azért kérdezem, mert Donald Trump éppen a saját közösségi oldalán írta, hogy ő nagyon szereti az oroszokat, ezért meg kéne egyezni, de ha nem, akkor adók, vámok, meg szankciók jönnek.

Pozícionálás folyik az Egyesült Államok és Oroszország között, minden megegyezés előtt ez történik, ugyanakkor azt látni kell, hogy a megegyezés az nem túl bonyolult abból a szempontból, hogy nem kell, hogy igénybe vegyen másfél-két hónapnál többet. Kritikus a következő másfél hónap, vagy megegyezés lesz, vagy sajnos az eszkaláció felé megyünk. Ez az én véleményem. Meg kell tudni egyezni másfél-két hónap alatt, a puhatolózás korábban elkezdődött, most egyre erősebben mennek a megegyezés felé. Én még mindig hiszek a békében, és azt gondolom, hogy Trump békét tud hozni. Hiszen ha béke van, akkor gazdasági biztonság is van Magyarországon, a fizikai biztonság mellett, és ne felejtsük el, ha béke van, akkor az hozhat nemcsak a világon, de Magyarországon is egy olyan aranykort, hogy végre a szomszédunkban nincs háború, és a lakosság és a vállalatok bizalma sokkal nagyobb ütemben tud javulni.

Akkor is aranykor lesz, ha nem béke, hanem „csak” tűzszünet lesz, egy befagyott konfliktus, és Oroszország bármikor újra elindulhat, amikor úgy érzi, hogy eléggé erős hozzá? És akkor lesz egy újabb háború.

Béke lesz.

Tudja, vagy reméli inkább?

Bízzunk a Jóistenben, hogy segít.

Mi történik másnap, amikor béke van? Újra kereskedünk az oroszokkal, olajjal, meg gázzal? És Donald Trump összevonja a szemöldökét?

Nem, ez nem így van, de azért azt lehet látni, hogy Oroszország fizikailag ott van, ahol van, és Európa szerves része, legalábbis fizikailag. Az, hogy az Európa és Oroszország közötti kapcsolat hogyan fog a jövőben alakulni, az sok mindenen múlik. Maradjunk annyiban, hogy jussunk el a békéig, az mindennek az alapja. Remélem, hogy a következő két hónapban Trump építőrombolása, amit végez, nagyon jó irányba megy, amellett a német kormány is jó irányba megy, legalábbis végre a gazdaság és az ipar szereplőire hallgat, és mellette lesz béke, és ha ez a három tényező megszületik, akkor huszonöt arany évünk lesz.

Például, ha úgy alakul a politikai helyzet, ahogyan reméli, akkor Németország megpróbálja elérni az uniós büntetővámok visszavonását a kínai autógyártás ellen, ahogyan az autóipar a javasolta?

Nem biztos. Én inkább egy dologban hiszek. Szeretem ezt leegyszerűsíteni. Az uniós versenyképesség és Németország versenyképessége az autóiparból ered. Az autóiparban pedig az a kérdés, lesz-e elektromos átállás. És ha lesz, milyen eszközöket fog aktivizálni a német kormány. Minden vezető párt az elektromos autóra való átállás híve, tehát azt gondolom, hogy végre az fog következni, a kormány meg fogja nyomni az elektromos átállást, vissza fogja állítani a támogatási programokat, az uniós és nemzeti támogatási programokat, és felgyorsul az elektromos autóra való átállás. Az elektromos autóátállás következtében visszatérünk Magyarországon arra a pályára, ahol a járműipar, az akkumulátoripar újra nagyüzemben fog termelni és nagyüzemben fog kereskedni. Fantasztikus gyáraink vannak, tényleg a világ legmagasabb technológiája van itt, de amellett fontos az is, hogy a gyár termel-e, milyen kapacitáson pörög. A kapacitást ki kell használni. Számunkra az elektromos autóátállás innentől kezdve az Európai Unióban nagyon fontos kérdés.

Németország attól, hogy saját nemzeti támogatási programokat csinál az elektromos autóira, ami egy ideig volt is neki, lehet, hogy otthon többet fog eladni, de Sanghajban nem fognak német autót vásárolni.

Az engem kevésbé érdekel. Az akkumulátorok 70 százaléka Németországba megy Magyarországról. Amit mi itt termelünk, azt 70 százalékban Németországba exportáljuk. Ezek az akkumulátorok, amik nálunk készülnek, a német autókba kerülnek be, és Németországban veszik meg őket. A Sanghajban készülő autókat Kínában gyártják. Mi nem oda exportáljuk ezeket az akkumulátorokat.

Ha a németek elkezdenek újra évente autót cserélni és elektromos autót vesznek, akkor a mi akkumulátoraink kerülnek bele, és nyertünk.

Így van. A CATL Mercedesbe kerül, az EVE Energy a BMW-be kerül, a német autópiacot ezért nézem minden hónapban, azt, hogy mennyi az elektromos autók eladása Németországban, Franciaországban, az egész Európai Unióban. Hónapról hónapra az egyik legfontosabb indikátor, amit figyelek.