eur:
395.55
usd:
364.81
bux:
65532.38
2024. március 19. kedd Bánk, József
Nyitókép: Wikipédia/Michał Józefaciuk

Kövér László: hideg polgárháború zajlik a világban, és nem tudom, hol lesz a vége

A politikai intézményrendszerbe vetett bizalom is meglehetősen gyenge lábakon áll, és ez óriási baj – mondta Kövér László, az Országgyűlés és a Fidesz országos választmányának elnöke. Az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt arról is, hogy hiányolja az érdemi vitákat a parlamentből, hogy miért nem volt digitális ülésezés, hogy mi áll a George Floyd-ügy hátterében és hogy mit remélhet Magyarország az unió német soros elnökségétől. Az interjú szerkesztett, rövidített változata.

Mi a személyes tapasztalata, hogyan változtatja meg az életünket a járvány utáni helyzet, ha egyáltalán lesz utána?

Ez az első kérdés, hogy lesz-e utána, de én bízom benne, hogy lesz. Még egy-két hónapot, akár egy évet is várnunk kell, amíg elkészül az ellenszere, és akkor talán kimondhatjuk, hogy véget ért a járvány. A másik oldalról viszont számításba kell vennünk éppen ennek a fél évnek a tapasztalatai alapján, hogy a globalizációnak vannak olyan nem várt, ugyanakkor logikus következményei, amelyek a jövőben is fenyegetnek bennünket. Több mint hétmilliárdan vagyunk, és soha nem látott mértékben gyorsult fel a közlekedés, a mozgás a földrészek között. Ezek olyan következményekkel is járnak, amelyekre most már hosszú távon kell felkészülnünk.

Szokjunk le arról a luxusról, amiért annyit dolgoztunk, hogy utazhassunk például?

Ebben a formában az a világgazdasági modell, amelyben mi is benne vagyunk kioperálhatatlanul, nem fenntartható. Még a saját tapasztalatainkból is le tudjuk vonni, hogy mennyi minden értékes dologtól estünk el éppen a bezártság következtében. Hogy csak jómagam példáját említsem, az elmúlt fél évben kétszer láttam személyesen a Pápán élő, 80 év fölötti édesanyámat, a feleségem az ő szüleit hasonlóképpen, mert egyszerűen az az óvatosság, ami kötelező volt, hogy nehogy véletlen valami olyan fertőzést vigyünk haza, aminek az ő esetükben súlyos következményei lehetnek, ezt hozta magával, és így fölértékelődnek ezek az emberi kapcsolatok, mások meg leértékelődnek, háttérbe szorulnak. Már nem annyira fontos, hogy külföldön töltsük el a szabadságunkat, akármennyit is dolgoztunk érte, próbáljuk meg azt a pénzt Magyarországon elkölteni, meg értelmesebb dolgokra, mint arra a fogyasztásra, amely valójában az élethez ma már nem szükséges.

Hogy élte meg a parlament a járványhelyzetet? Azt tudom, hogy szétültették a képviselőket, elmentek a felsőházi terembe. Marad ez így továbbra is?

Mi úgy állapodtunk meg az ellenzéki pártokkal, hogy ez a tavaszi, illetve a rendkívüli nyári ülésszakra érvényes. Ősszel, ha nem újul ki újra a járvány, ha a számadatok nem lesznek újra aggasztók, akkor visszatérünk a normális működési módhoz, visszaköltözünk az alsóházi ülésterembe.

Politikai megállapodás kell hozzá vagy valamilyen józan belátás? Mert különböző életkorú képviselők ülnek a parlamentben.

Ez egy politikai megállapodás, de a józan ész is ezt diktálja. Eddig is próbáltunk egyébként azokra a képviselőkre tekintettel lenni, akik fokozottabban voltak kitéve a veszélynek. Miután a Fidesz-KDNP frakcióinak kétharmados többsége van, ezért leszámítva azokat a döntéseket, amelyek kétharmados többséghez kötöttek, eddig sem vettük igénybe ezeknek a képviselőknek a jelenlétét, szavazatát.

A tavaszi ülésszakon mindent sikerült elfogadni, ami a tervben volt?

Mindig van egy kiinduló terv és ahhoz képest új, nem tervezett törvények belépnek, mások háttérbe kerülnek, lekerülnek a napirendről. Most annyiban speciális volt ez a fél év, hogy a járvány fölborogatta az előzetes terveket, és olyan rendkívüli jogalkotást igényelt, amelyet egyébként nem alkottunk volna meg. A felhatalmazási törvény már maga egy ilyen, akárcsak a felhatalmazási törvény hatályának a visszavonása, amikor visszavettük a kormánytól ezeket a rendkívül jogköröket. Akkor pedig azokat a döntéseket, amelyeket a kormány korábban meghozott, törvényi formájában hosszabbítottuk meg.

A veszélyhelyzeti törvény világszerte nagy érdeklődést váltott ki. Semmilyen jogosság nem volt a hazai ellenzék kritikájában?

Nem, szerintem semmilyen jogos kritika nem volt. Olyannyira, hogy az Európai Unió tagállamainak jelentős részében egyáltalán nem is volt ilyen felhatalmazás az alkotmányban, ami a magyar alaptörvényben van. Tehát ott vagy eltekintettek ettől egy politikai megállapodás keretében, vagy meg kellett hozni azokat a jogszabályokat, hogy a parlament átadja a jogköröket a kormánynak a rendkívül járványhelyzetre tekintettel. Különösen a járványügyi helyzet végének a nézőpontjából voltak teljesen indokolatlanok ezek a kritikák, hiszen az elsők között adta vissza a magyar kormány ezt a felhatalmazást a parlamentnek, köszönhetően annak is egyébként, hogy a legelsők között ébredt, a legelsők között vette észre a veszélyt, és próbált elébe menni ennek az intézkedéseivel.

Mivel magyarázza, hogy az ellenzék nem szavazta meg, hanem rögtön arról kezdett beszélni, hogy ez korlátlan felhatalmazást ad a kormánynak? Bizalomhiány van?

A bizalomhiány nagyon fontos kulcsszó, ami szerintem, ha körbenézünk a világban, akkor szinte a legfontosabbak közé emelkedett. Elfogyni látszik a bizalom, nem csak a politikai szereplők között, aminek aztán az a szomorú következménye, hogy gyakorlatilag a cél szentesíti az eszközt, bármely eszköz bevethető a másikkal szemben. A bizalom kezd megszűnni vagy legalábbis vészesen gyengülni a felhatalmazók, tehát a választópolgár és a felhatalmazottak, a választottak között. A politikai intézményrendszerbe vetett bizalom is meglehetősen gyenge lábakon áll, és ez óriási baj. Ha a kérdést úgy értelmezzük, hogy volt-e vagy van-e oka az ellenzéknek arra, hogy azokat mondja, amiket állít, akkor egyértelműen nem a válasz, és a jóhiszeműséget sem nagyon lehet most már feltételezni azok után, hogy nyilvánvaló kamuhíreket próbáltak meg politikai kampányeszközzé emelni.

Semmi bizalomra nem ad az okot, hogy végül is a felhatalmazás megszűnt, amikor az annak okot adó körülmények, a járvány lecsengett?

Szerintem vonjuk ki az ellenzéket a képletből, és beszéljünk a felhatalmazók, a választók és a felhatalmazottak, a választottak viszonyáról. Ha megnézzük azokat a felméréseket, hogy milyen mértékben értettek egyet a magyar választók a kormány, illetve a parlament válságkezelő intézkedéseivel, akkor az egyetértés jóval túlnyúlik a kormánypártok támogatottságán. Ami nyilvánvalóan a magyar társadalom még normális állapotából is fakad, másrészről meg talán ennyit szerénytelenség nélkül elmondhatok, hogy mivel a kormány nem követett el olyan hibát, amely ezt a bizalmat aláásta volna, azért a magyar választópolgároknak az intézményekbe, a kormányba vetett bizalma erősebb, mint az európai átlag.

A budapestiek is elégedettek a főpolgármesterükkel. Ha jól kezelnek valamit, akkor az politikai támogatottságot ad?

Rövid távon mindenképpen, hosszú távon aztán új problémák kerülnek majd előtérbe. Az előbb arról beszéltünk, hogy talán egyszer ez a járványhelyzet is elmúlik, bízzunk benne, hogy majd új problémák kerülnek nemsokára előtérbe, és akkor újra meg kell küzdeni a bizalomért.

Eddig az ellenzék többször is javasolta az úgynevezett digitális ülésezés bevezetését. Technikai vagy elvi akadálya van?

Jogi, technikai és elvi akadálya is van egyszerre. Technikai akadályait bizonyára le lehetne küzdeni – és most jelentéktelen érv lenne, hogy én kifejezetten ellenszenvvel viseltetem a világ digitális irányba történő változásainak némely jelenségével szemben. Szeretem, ha az emberek testközelből tudnak egymással beszélni, kommunikálni, vitatkozni is akár. De van ennél egy fontosabb érv is: jelen pillanatban az Alaptörvény és az abból fakadó, a Ház működésére vonatkozó jogszabályok nem teszik ezt lehetővé.

Nem is tervezik ennek módosítását?

Nem tervezzük. Én nem látom ebben a pillanatban parancsoló szükségességét. Amikor arról gondolkodtunk, hogy a parlament milyen magatartást tanúsítson abban a helyzetben, amikor mindenkit az otthon maradásra biztattunk, akkor technikai értelemben megtehettük volna, hogy számítógépen keresztül beszélgetünk egymással, vitatkozunk, meg szavazunk. De miután rengeteg embernek fizikailag kellett helytállnia a munkapadnál, az utcán mint rendőr vagy a mentőautóban, ezért egyfajta szolidaritás kifejeződése is volt az, hogy az Országgyűlés nem tette ezt meg.

Országház látogatóközpontja kinyit a turisták előtt?

Igen, elsősorban most még azokat az iskolákat, nyári tábori csoportokat várjuk, amelyek ingyen jöhetnek az Országházba. A turizmus beindulása lassabb folyamat, és a második félévben sem valószínű, hogy akárcsak az ötven százalékát elérjük a látogatottsági számokat illetően a tavalyi esztendőnek, amikor olyan 700 ezer körüli volt az Országházat meglátogatók száma.

El tudnának biztonságosan annyi embert irányítani a házban?

Ha a távolságtartási követelményeket figyelembe vennénk, az eleve jelentős mértékben csökkentené a látogatószámot, de ez a veszély nem is fenyeget.

Közben elkészült a Szabad György Irodaház is, csak nem láttuk, mert éppen nem lehetett sehova menni. Ott most kik dolgoznak?

Az Országgyűlési Hivatal munkatársai, igazgatóságai, főosztályai, tehát mindenki, akinek a jelenléte nem feltétlenül szükséges a Ház vezetése körül. Már gyakorlatilag a járványhelyzet kitörése előtt sikerült a költözést befejezni.

Ők az Országházból mentek át oda, vagy az irodaházból?

Részben az Országház épületéből, részben pedig az irodaházból, így az Országház épületébe be tudnak költözni a bizottságok, a bizottságok vezetése, titkársága. Az Országház épületéből kiköltöztek a hivatali egységek, tehát a képviselői irodaház mostantól valóban a képviselőké lesz, az Országház a parlament plénumáé, illetve a bizottságaié, a Szabad György Irodaház pedig a hivatal munkatársainak ad helyet.

A kormánynak van még valamilyen maradványa az Országházban?

Nincs. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lenne a miniszterelnöknek egy önálló szobája. Megjegyzem, ugyanaz a szoba, mint ami a két világháború között is volt és ahol Orbán Viktor miniszterelnök úr az első hivatali ideje alatt, 1998 és 2002 között is székelt. A köztársasági elnök úrnak is lett önálló elhelyezése, a felsőházi elnök valahai szobáit kapta meg, hiszen felsőház nincs, tehát az a szobaegyüttes üresen maradt volna. A Költségvetési Tanács, amely nem tartozik ugyan az Országgyűlési Hivatalhoz, önálló szervezeti egysége az alkotmányos berendezkedésünknek, szintén a Szabad György Irodaházba került.

Változatlan mennyiségű kritika éri az ellenzék részéről az ön ülésvezetési stílusát, technikáját. Változtatott ez idő alatt valamit ezen, vagy ezek kiforrott elvek?

Remélem, hogy nem kiabálom el, de az elmúlt fél év nyugodtnak volt tekinthető, ami persze nem jelentette azt, hogy ne kerültem volna abba a helyzetbe, hogy muszáj legyek megfegyelmezni egyes magukról megfeledkezett képviselőket. Nyugodtabb mederben zajlottak a még éles viták is, talán a képviselők is megértették, hogy van, ami a parlamentben nem megengedhető, van, ami nem a parlamentbe való.

Vizsgálja bárki, hogy mindig egyenlő mércével mér-e, ha a szokásostól eltérő ellenzéki vagy kormánypárti viselkedést tapasztal?

Az ellenzék, bár csak kevesebb, mint egyharmadnyi képviselői helyet birtokol, a rendbontásoknak a nyolcvan százalékáért felelős. De néha azért a kormánypárti képviselők is elvesztik a türelmüket, amit nekem le kell reagálni. Igyekszem természetesen azonos mércével mérni, még akkor is, ha vannak olyan képviselők, akik kifejezetten engem provokálnak, de igyekszem akkor is higgadtan viselkedni, amennyire tőlem telik.

Egy csendesebb parlamentben érdemibb lesz a munka? A viták tartalmasabbak lesznek? Lényegről fognak vitatkozni?

A kettő látszólag összefügg, logikailag mindenképpen, de olyan nagyon szorosan a gyakorlat szerint nem. Csöndben, higgadtan, normális tónusban is el lehet mondani ostobaságokat meg rágalmakat. Ez gyakorlatilag bevett módszerré vált a parlamentben. A valódi, érdemi viták eltűntek 2010 óta, de ez a folyamat ’98-ban kezdődött. Elindult egy rossz folyamat, és ma már a bizottságokban sem folyik az esetek jelentős részében érdemi munka, hanem ki-ki elmondja a maga állításait, aminek vagy van köze az adott törvényjavaslathoz, vagy nincs, aztán a matematika szabályai szerint a többség szavaz. Ezt én nem tartom normálisnak, de nem nagyon van esély arra, hogy visszatérjünk a ’98 előtti gyakorlathoz, stílushoz, beszédmódhoz. Már csak azért sem, merthogy a világ is ebbe az irányba megy. Amikor az úgymond egybites kommunikáció válik általánossá, ott elég nehéz érvelni, mert az érveléshez mindig egy kicsit bonyolultabb mondatok kellenek, mint a minősítéshez. Egy érveléshez minimum egy összetett mondat szükséges, egy minősítéshez két szó is elég.

Hol volna helye értelmes vitának egy olyan parlamentben, ahol a kormánytöbbségnek hosszú ideje ilyen többsége van, és a döntés felelőssége mindig az övé marad?

Akár a parlamenti bizottságokban, akár a plénumon is lehetne vitatkozni normálisan, hiszen nem minden törvény élet-halál kérdése, de akár zárt ajtók mögött is folyhatnának olyan informális beszélgetések, amelyekre volt példa ’90-94 között is kormánypárti és ellenzéki képviselők között. Antall József miniszterelnök úr nem egyszer konzultált az akkori ellenzéki képviselőkkel, frakcióvezetőkkel. Volt erre példa még az első MSZP–SZDSZ-kormány idején is, én magam is vettem részt ilyen beszélgetésekben. 1998 egy határozott választóvonal, akkor az MSZP olyan mértékben sértődött meg, hogy onnan kezdődött el az a politikai stílus, amikor mindegy, hogy mi a következménye, mindegy, hogy hogyan romboljuk a demokrácia kultúráját, csak fosszuk meg ellenzékben a kormányt attól a lehetőségtől, hogy a következő választást megnyerje. A Ron Werber-i kampánystratégia, ha még emlékszik valaki erre, az első komoly sikert ekkor aratta. De az egész világban azt látjuk, hogy a vitatkozó felek közötti közös nevező tűnik el, oly mértékben tér el úgymond a baloldal és a jobboldal, vagy a globalista és a szuverenista erők közötti vízió, a világ dolgairól vallott alapvető elveknek a minősége. Látjuk, hogy mi zajlik az Amerikai Egyesült Államok utcáin, látjuk, hogyan csapott át az a hullám Európa nyugati országaiba, városaiba. Ez egy csendes, vagy most már nem is annyira csendes, de egyelőre még hideg polgárháború, ami zajlik, és nem tudom, hogy ennek hol lesz a vége. Ehhez képest Magyarország meg Kelet-Európa még mindig a béke szigete.

Ön szerint mi a lényege annak a mozgalomnak, amely egy George Floyd nevű ember megölése után terjed az egész világban? Természetes felháborodás egy kilencperces nyakra térdelés után, belpolitikai kampány vagy egy új liberális doktrína?

Szerintem ebben a sorrendben mindegyik, és talán még ennél is valamivel több. Az az esemény, amely kiváltotta ezt a ribilliót, egy olyan valóságos esemény, amin természetesen minden normális ember fel kellett hogy háborodjon, hiszen arra a rendőri brutalitásra nincs különösebb mentség. Hogy vajon ez önmagában rasszista cselekmény-e, ebben már én nem vagyok biztos, de ez nem az én dolgom, hogy eldöntsem. Hogy rendszerszintű rasszizmus van-e a rendőrségen az Egyesült Államokban, ez megint nem az én dolgom, hogy eldöntsem, de azért fölkaptam a fejemet, amikor Minneapolis polgármestere kelt ki a rendőrség eljárásával szemben. Egy bibi volt ebben a felháborodásban, hogy ez a polgármester demokrata, fekete bőrű, és köztudomásúlag az Egyesült Államokban önkormányzati rendőrség van. Tehát az ő polgármesteri irányítása alatt működött az a rendőrség, amely ezt elkövette. Ha rendszerszintű rasszizmus van a Egyesült Államok rendőrségében, akkor a rendszerszintű rasszizmusnak a mozgatói közé egy demokrata párti fekete polgármester is beletartozik, ami innentől kezdve már nevetségessé teszi ennek az ügynek az összekapcsolását a feketék vélt vagy valós sérelmeivel. Tehát itt valójában szerintem arról is szó van, hogy azok borították lángba az Egyesült Államok városait, akik egyszerűen nem bírják elviselni, hogy Donald Trumpnak hívják az Egyesült Államok elnökét, és mindent eszközt be akarnak vetni annak érdekében, hogy a novemberben az újraválasztását megakadályozzák. Vannak olyan szereplők, akik úgy gondolják, hogy a hagyományos nemzetállamok döntéshozatali szerepe idejétmúlt, és egy másfajta döntéshozatali mechanizmust kellene felépíteni a világban. Vannak olyan világcégek, amelyek most már ultimátumot adnak a politikának. Ha bizonyos törvényeket nem fogadnak el, ha bizonyos szabályokat nem vezetnek be, akkor nemcsak az elnökjelölttől vonják meg a támogatást, hanem kivonulnak adott amerikai államból, felszámolják a munkahelyeket. Az a fajta hatalomkoncentráció, amely a gazdaságban létrejött a pénz révén, már politikai döntésjogokat vindikál magának, és ebben a keretben lehet és érdemes értelmezni ezt az egész konfliktust.

De hát a politika hozza a gazdaság szabályait, a végső szó mégis a politikáé, nem?

Igen, de ma már ezeknek a konszerneknek, multinacionális vállalatoknak, cégbirodalmaknak olyan mértékű hatalom van a kezükben, amelyek átnyúlnak a politikai és az államhatárokon. Mark Rutte holland miniszterelnök, aki egy-két évvel ezelőtt még a holland hagyományos értékek mellett szállt síkra, beterjeszt egy olyan törvényt a holland parlament elé, amelyben a holland vállalatok, ha nem adnak kvótát a bevándorlóknak a tősgyökeres hollandok rovására, akkor különböző szankciókkal lesznek kénytelenek szembenézni. Van egy morális alapú, de mérhetetlenül erkölcstelen és aljas nyomásgyakorlás, nyomulás a pénztőke révén, hogy egyszer és mindenkorra nemzetközivé tegye a világot, ahogy valaha a kommunisták énekelték ezt.

Ellen tud ennek állni Közép-Kelet-Európa? Ahol ezek a cégek jelen vannak.

Ma még ellen tudunk állni, mert még nincsenek itt olyan bevándorlók, akiket például kvóta szerint alkalmazni kéne. De tegnap még arról szóltak a konfliktusok, és holnap megint majd erről fognak szólni, ha a járvány is lecsendesedik, hogy hogyan kellene az Európai Unió új migrációs és menekültügyi stratégiáját kialakítani, és hogyan lehetne és kellene akkor majd megint tömegeket beengedni.

Német elnökség van az Európai Unióban. Mit vár tőlük?

Sok jót nem. Azt remélem, hogy minél gyorsabban letelik ez a fél év is, és különösebb baj nélkül megússzuk ezt. Németország az Európai Unió vezető ereje, most a franciákkal kell hogy egyezkedjen, korábban a britekkel is kellett. Sajnálatos módon így az egyensúly tovább tolódott Németország irányába, és Németországnak vannak az Európai Unió fönntartásában is kifejezetten nemzeti, állami érdekei, és ezekre fog koncentrálni az unió soros elnöksége Németországban. Annyi pozitív fejlemény mindenképpen történt, hogy a Covid-járványt megelőzően az összeomlás szélén lévő német nagykoalíció most hirtelen megerősödött az ottani sikeres járványkezelés következtében. Merkel kancellári népszerűsége megközelíti a migrációs krízis előtti időszakot, és a két kormánypárt, a CDU–CSU, illetve a szociáldemokrata párt támogatottsága is egyértelműen nőtt, és most már a választók többségét tudhatják maguk mögött. Egy erős Németország ismét erős német politikai akaratot tud megfogalmazni. Az egyik az a tervek szerint a migrációs, illetve menekültügyi stratégiának az újjáalkotása lesz, a másik az új hétéves költségvetés megalkotása, ami óriási vitákat fog még a jövőben is eredményezni. Emellé a bizottság megalkotta ezt a kicsit cinikus elnevezést birtokló tervet, az EU Next Generation helyreállítási csomagot.

Van a német akaratban valami jó Magyarország számára?

Ezek mind olyan kérdések, amelyek fontosak Magyarországnak is és fontos, hogy úgy dőljenek el, hogy lehetőség szerint ne sértse alapvetően a magyar nemzeti érdekeket. A németek bölcsességében a magam részéről azért mégis annyiban bízom, hogy miután nekik a legfontosabb, hogy az Európai Unió létezzen, ezért annak az egysége is fontos számukra, tehát megpróbálják valóban őszintén megteremteni azt a kompromisszumot, amely eddig nem tudott létrejönni, leginkább azért nem, mert Európa egyik fele, a régi tagállamok, meg a baloldali fele nem volt tekintettel azokra az értékekre és érdekekre, amelyeket mi itt Kelet-Európában magunkénak vallunk.

Eddig a migráció számított olyan kulcskérdésnek, amiben például a magyar kormány nem enged egy tapodtat sem. Továbbra is ez marad a megállapodás kulcsa?

Továbbra is ez marad a kulcskérdés, minden ebből fakad. Tehát az a fajta nyugat-európai társadalomszervezési modell, amely a munkaerő bevándoroltatására épül már évtizedek óta, megítélésünk szerint elérte a csődöt. Nemcsak gazdaságilag működik most már nehezen, nemcsak kulturálisan jelent csődöt, hanem biztonsági értelemben is.

A pénzáramlás jogállami kritériumokhoz való kötését komolyan kell venni?

Komolyan kell venni, mert ezen politikai és ideológiai küzdelmeknek az eldöntéséhez a régi tagállamok globalista baloldala ezt nagyon fontos eszköznek tekinti és mindenképpen keresztül szeretné vinni a maga céljait. Mi azt mondjuk, hogy az Európai Unió vizsgálja a tagállamok jogállamiságának a helyzetét, de ennek semmi köze nem szabad hogy legyen a pénzek elköltéséhez. Hogy politikai szempontok alapján próbáljanak meg ezen pénzekből lenyesegetni azért, hogy megbüntessék azokat a kormányokat, amelyek más szempontból nem paríroznak nekik, szerintünk teljes mértékben megengedhetetlen, mint ahogy az is megengedhetetlen, hogy ezeket a vizsgálatokat az Európai Parlament teljesen elfogult és túlnyomó baloldali többsége folytassa le, vagy akár az Európai Bizottság, amelyik szintén nem tekinthető semlegesnek, ráadásul felhatalmazása sincs erre.

Hol fognak ezek a viták végül eldőlni?

Hát ez jó kérdés. Ha egyáltalán lesz ilyen jogállamisági mechanizmus, azt talán az Európai Tanácsban fogják majd eldönteni a miniszterelnökök.

Ott egyhangúlag kell erről dönteni.

Egyhangúlag kell erről dönteni. Ezért azt, hogy ez a mostani hétéves pénzügyi terv része legyen, szinte lehetetlennek látom. Nem is azért csinálják szerintem, hanem hogy majd legyen hol kompromisszumot kötni. Az Európai Tanács lenne egyébként a mi felfogásunkban az a fórum, amelyik megvitatná azt, hogy adott államban vannak-e jogállamisági problémák. Ha valakinek valakivel baja van, akkor azt konkrétan meg lehetne fogalmazni szemtől szemben a miniszterelnökök kerekasztalánál, és lehetne objektív kritériumok alapján megvizsgálni azt, hogy ha egy adott országban egy bizonyos jogintézmény megfelel a jogállamiságnak, akkor ugyanaz a jogintézmény Magyarországon, Csehországban vagy Lengyelországban miért nem felel meg a jogállamiságnak. Mérjünk azonos mércével, és akkor menjünk kérdésről kérdésre, országról országra, és vizsgáljuk meg.

De hova vezetne egy ilyen vita, amikor a másik hibáira felhívják a figyelmet? Elég parttalannak látszik, ha a hibák számát végtelennek tekintjük.

Ebben igaza van, ezért aztán az lenne a megoldás, hogy mindenki nagyon óvatosan dobálózna a jogállamisági bumeránggal, mert hátha visszafelé indul el, és saját magát dobja fejbe az illető. Azon nyomban higgadtabbá lehetne tenni a jogállamisági vitákat, és valóban csak azok kérdések kerülnének az asztalra, amely oda is valók .

A Visegrádi Négyeknek mi most a szerepük az Európai Unióban?

Az eddigi kétosztatúság most háromosztatú felállásra változott, Kelet-Európa, benne a Visegrádi Négyek önálló erőteret képeznek, önálló szereplővé váltak. A magunk erejéből egészen jól konszolidáltuk a gazdaságainkat a pénzügyi válság után, most ennek köszönhetően egészen jól fogjuk átvészelni a járványügyi helyzet okozta gazdasági következményeket is. Nekünk nem kellene egyáltalán kölcsönt felvenni ahhoz, hogy a gazdaságunkat újra tudjuk indítani, de hajlandók vagyunk belemenni egy olyan közös pénzügyi manőverbe, amely merőben kockázatos gazdaságilag, pénzügyileg és politikailag a mi számunkra, hiszen egy olyan határt lépünk át, amit eddig az Európai Unió még nem lépett át. És itt arra a sikerre építve, hogy ez a térség ma az Európai Unió legdinamikusabban fejlődő régiója, önállóan tudunk föllépni a saját érdekeink védelmében, és ilyen értelemben szerintem az egyik legfontosabb szereplővé fogunk előlépni.

Mi nem veszünk fel kölcsönt, de hagyjuk, hogy más felvegye ezt a kölcsönt? Egy nagyon kedvezményes kölcsön, ajándék szinte és a közös pénzt viszi.

Nem mi vesszük föl a kölcsönt, hanem az Európai Unió mint országegyüttes. Én elborzadva hallom ezt az egészet, szerintem ennek még súlyos következményei lesznek Magyarország meg Kelet-Európa szempontjából is, az egész Európai Uniót is magával ránthatja ez majd egyszer, amikor vissza kell fizetni ezeket a pénzeket. Közösen vennék föl egy jelentős, összesen 750 milliárd eurónyi kölcsönt, amiből 500 milliárdot vissza nem térítendő támogatás formájában osztanának szét, és 250 milliárdot pedig hitel formájában az Európai Unió tagállamai között, aminek a célja a válságkezelés, illetve a gazdaság újraindítása. És ezt a kölcsönt egyszer majd vissza kell fizetnie az Európai Uniónak, amely mögött a tagállamok költségvetése fog helytállni. Az a probléma, hogy igazándiból nem tudjuk, hogy akkor, amikor a törlesztés ideje elérkezik, akkor vajon azok az országok, amelyeket most meg akarunk segíteni, lesznek-e abban a helyzetben, hogy a saját maguk részét be tudják tenni az Európai Unió költségvetésbe. De a pesszimistábbak azt mondanák helyettem, hogy még abban sem lehetünk biztosak, hogy az Európai Unió létezni fog akkor egyáltalán.

Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.03.19. kedd, 18:00
Hankó Balázs
a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkára
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×