mikroműanyag
duna
kockázat
környezetvédelem
Már a Dunában is vannak mikroműanyagok?
A Tisza után a Rábában, az Ipolyban és legnagyobb folyónkban, a Dunában is megméri a mikroműanyag-koncentrációt egy független laboratórium. A mikroműanyagok jelentette környezetvédelmi és egészségügyi kockázatok már egyre ismertebbek, ám mégsem tudunk semmit a felszíni vizeink szennyezettségéről. A Parányi Plasztiktalány (PPT) az első igazán fontos lépés lehet a probléma kezelésében.
A mikroműanyagok egyre nagyobb mennyiségben vannak jelen a természetben: kiemelt környezeti, élelmiszer-biztonsági és egészségügyi kockázatot jelentenek. Egy független laboratórium úgy döntött, megméri a magyarországi felszíni vizek mikroműanyag-tartalmát.
A Parányi Plasztiktalány megfejtése lehet az első lépés a globális probléma megoldása felé.
A Parányi Plasztiktalány (PPT) projekt célja nem a pánikkeltés, hanem az, hogy felhívja a figyelmet a mikroműanyagok egyre súlyosabb problémájára. Honlapjukon mindeddig egyedülálló, hiánypótló tudásbázis született meg, ahol összegyűjtötték a legfontosabb tudnivalókat, és ugyanitt folyamatosan közlik a felszíni vizeink mikroműanyag-méréseinek eredményeit.
A tavaly a Tiszán és idén a Tisza-tóban más projektekhez kapcsolódóan elvégzett mérések már sajnos igazolták azt az előfeltevést, miszerint
jelentős, az európai mérésekhez hasonló mennyiségű mikroműanyag található a Tiszában is.
Az idén a PPT projekt során éppen ezért arra vállalkoztak, hogy megmérjék az Ipoly, a Rába, a Bükkös-patak és a Duna mikroműanyag-koncentrációját. Ezek az eredmények – a már rendelkezésünkre álló tiszai adatokkal együtt – már teljesebb képet adnak arról, mennyire fenyegetik környezetünket a parányi plasztikok.
