A Nemzet Sportolói Sákovicsné Dömölky Lídia olimpiai bajnok tőrvívót javasolják társaságuk új tagjának. A szavazás első körében kilenc sportolóra érkezett javaslat, majd az ötszörös világbajnok vívó hat, Hegedűs Csaba olimpiai aranyérmes birkózó pedig négy szavazatot kapott. A tornász Keleti Ágnes január 2-i halálával üresedett meg egy hely a tizenkettőből a Nemzet Sportolói között. Sákovicsné Dömölky Lídia közvetlenül a bejelentés után adott interjút az InfoRádiónak. Egyebek mellett elmondta, hogy nagyon meghatódott, és büszkén fogadta a hírt.

Honnan vagy kitől tudta meg, hogy a Nemzet Sportolói önt szeretnék új tagnak?

Felhívtak telefonon a Nemzet Sportolói az ülésről. Kamuti Jenő vívótársammal beszéltem.

És hogyan fogadta a döntésüket?

Nagyon meglepődtem. Meghatódva és büszkén fogadtam a hírt. Nem számítottam rá. A Nemzet Sportolója címeket először 2004-ben adták át, és úgy tudom, hogy azóta egyszer-kétszer szóba került a nevem, de sosem született olyan döntés, ami számomra hozott volna sikert, úgyhogy mostanra én már teljesen lemondtam róla, hogy megkaphatom.

Melyik eredményére a legbüszkébb? A női tőrcsapattal nyert 1964-es olimpiai aranyra?

Természetesen, hiszen csapattal nyerni az maga a csoda, és nagy dolog volt, amit Tokióban elértünk. A mai napig nagyon szeretjük egymást. Nagyon jó csapatot alkottunk, és szerencsések voltunk, hogy így egymásra találtunk. Kiváló vívók szerepeltek abban a válogatottban: Rejtő Ildikó, Juhász Katalin, Ágoston Judit, Marosi Paula és jómagam. Akkor, azon a versenyen mit lettünk a világ legjobbjai. A legszebb emlékem mégis az 1959-es budapesti világbajnoksághoz fűződik, hiszen itthon, magyar közönség előtt nyertünk aranyat a csapattal, és felemelő érzés volt hallgatni a magyar himnuszt a Nemzeti Sportcsarnokban.

Mi volt a csapatuk sikereinek a titka? Miben voltak jobbak a többieknél?

Korábban Elek Ilonáék az egész magyar női tőr mezőny számára megteremtették annak a hagyományát, hogy erős, jó gárdánk legyen, és ennek megfelelően mi is mindig büszkén léptünk a pástra, bárhol is versenyeztünk. Rangot adott, hogy magyar vívónőként álltunk a páston a különböző világversenyeken. Miután nagy volt a vetélkedés a csapatba jutásért, mindenki rendkívül felkészült volt. Először itthon, egymás között kellett megvívnunk óriási harcokat, hogy bekerüljünk a nemzeti válogatottba. Amikor pedig összeállították a csapatot, onnantól már nagyon szerettük egymást, és egy emberként küzdöttünk a közös célért.

Egyéniben is elért egy nagy sikert, hiszen 1955-ben Rómában világbajnok lett.

Igen, de nagy szerencsém is volt. 1955-ben ugyanis 19 évesen nyertem meg a magyar bajnokságot, és akkoriban az volt a szabály, hogy az aktuális magyar bajnokot nem lehetett itthon hagyni. Így lettem válogatott kerettag, és utazhattam Rómába, ahol aztán nagyon jó napot fogtam ki. Jó formában voltam, és veretlenül lettem világbajnok. A csapattal is nyertünk, így két éremmel jöttem haza a vb-ről 19 évesen.

Hogyan telnek jelenleg a mindennapjai?

Most már egy idős nagymama vagyok, és nagy boldogságot jelent nekem, ha segíthetek a családomnak az unokáim nevelésében. Vigyázok rájuk, sok időt töltök velük. Lelkes sportdrukker is vagyok, és minden sportközvetítésnél nagyon szorítok a magyar sikerekért.