Turi Attila kinevezését megelőzően alelnöki feladatokat látott el a Magyar Művészeti Akadémiánál másfél éven át. Ezek közé tartozott a Műcsarnok teljes rekonstrukciója, a Magyar Építészeti Központ és Múzeum épületegyüttesének létrehozása, valamint a háromezrelékes törvény szárba szökkentése, vagyis elérni azt, hogy az állami beruházásokban, magasépítésben, közforgalmi terekben legyenek képző- és iparművészeti alkotások. Elnökként ezeknek a többszöröse, egy jóval bonyolultabb, több szervezést kívánó munka vár rá, értelemszerűen több munkatárssal – fogalmazott az InfoRádióban Turi Attila.
Az új elnök az MMA-alapító Makovecz Imrének volt a tanítványa, majd később a munkatársa is. A Kossuth- és Ybl-díjas építész úgy fogalmazott, irányítása alatt az intézmény nem tehet mást, mint folytatja a makoveczi gyökereket, de hogy ezt mennyire tudja épp aktuálisan megtenni, az egy nagyon jó kérdés.„Az építészetből tudom, hogy amit Makovecz Imre örökségül hagyott ránk, annak a kifejtéséhez több évtized kell” – tette hozzá.
Turi Attila úgy gondolja, hogy az elnök személyének nem szabad, hogy befolyása legyen az MMA-n belüli súlypontokra, hogy mi a fontosabb és mi nem. Szerinte az ember már elnökségi tagként is megszűnik szakmagyakorló lenni, és legfeljebb a képességeit használja. Megjegyezte: építészként az ember „önmagában mit sem ér”, több száz embert kell összefognia, lelkesítenie a megrendelőtől a mesterembereken át a mérnökökig.
„Mi akkor tudunk eredményt elérni, ha ezekkel az emberekkel együtt tudunk dolgozni, kompromisszumokkal, megegyezésekkel és lelkesítéssel”
– ismételte meg.
A frissen megválasztott elnök úgy véli, a stabil alapok már megvannak az MMA-nál, így jöhet a továbbépítkezés. Más akadémikusok felvetésével egyezően szeretné, hogy köztestületként erősebben visszatérnének a makoveczi alapokhoz. „Nyilván egy köztestületnek más feladata van, de a belső hajótőerőt segíteni kell, hogy jelen legyen” – utalt az egykor Kecske, most Makovecz utcai klubra. Szeretnének az Andrássy úton egy új szalont létrehozni, ahol a különböző művészeti ágak beszélgethetnek egymással – magyarázta.
Szintén fontosnak tartaná a háromezrelékes törvény elfogadását, amivel a magyar állam kötelezettséget vállalna, hogy a közforgalmú épületekben jelen legyen valamilyenfajta művészeti kép, alkotás. Szerinte ez egy kicsit eltűnt az építészetből, pedigó hasznos dolog, hiszen segíti közvetíteni az embereknek azt az építészeti élményt, térélményt, amit maga az épület jelentene. „Kell az a fajta lebontás, részletezettség az embereknek, ami kézzelfoghatóvá teszi a teret” – fogalmazott.
