Nyolcvanegy éves korában elhunyt Kis Pintér Imre József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi tanár. Hosszú, méltósággal viselt betegségben július 19-én, kedden otthonában, szerettei körében hunyt el.

Kis Pintér Imre 1941. június 1-jén született Budapesten. 1965-ben végzett az ELTE BTK magyar-könyvtár szakán, majd 1971-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium Műszaki Tudományos Tájékoztató Intézetének műszaki könyvtárosa volt.

1971-től 1974-ig aspiránsként tanított az ELTE 20. századi magyar irodalom tanszékén, 1982 óta az irodalomtudományok kandidátusa. 1974 és 1986 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1986 és 1989 között tudományos főmunkatársa volt. 1989 és 1990 között a Magyar Napló főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1991-től 2011-es nyugdíjba vonulásáig a Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat főszerkesztője volt.

Munkái között megtalálható a Füst Milán válogatott művei című kötet (válogatta, szerkesztette, jegyzetek, 1978), a Helyzetjelentés (tanulmányok, kritikák, 1979), A Semmi hőse (Füst Milán költő világképe, 1983), az Esélyek (válogatott tanulmányok, 1990), valamint az In memoriam Füst Milán. Szellemek utcája (írások Füst Milántól és Füst Milánról, válogatta, szerkesztette, 1998).

Kis Pintér Imre kiemelkedő irodalmi tevékenységéért 1988-ban József Attila-díjat kapott, 2002-ben Arany János-jutalomban részesült. 2013-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2021-ben elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozata (MMA MT) elismerő oklevelét a művészeti értékek közvetítéséért.