Vidnyánszky Attila jó dolognak tartja, hogy jelen állás szerint a színházakban továbbra is folyhat a munka, így legalább próbálhatnak, felújíthatnak darabokat, vagy készülhetnek új produkciók. Illetve az állandó jellegű munkálatokra is lehetőség van, mint a karbantartás, esetleg a díszletek és jelmezek rendbetétele. Azonban a közönséggel sajnos nem tudnak találkozni.

A folytatást illetően még sok a kérdés, és szerinte a járványhelyzettől fog függni, hogy lesz-e további szigorítás.

Addig viszont – hasonlóan a tavaszhoz – a színházaknak az online jelenlétének az erősödése várható, ehhez illeszkedően a Nemzeti Színház is tervezi, ha nem is a repertoárja többségét, néhány produkciónak a rögzítését. Az igazgató ugyanakkor még

kényszerhelyzetben sem nagy rajongója az ilyesfajta prezentálásnak,

és egy más műfajnak tekinti. A Nemzeti Színház egyébként a Tizenhárom almafa című darabbal búcsúzik kedd este a közönségtől.

Vidnyánszky Attila szerint a zárást követően, mint minden más színház esetében, csökkenni fognak a bevételi mutatók, de a színház működésének a lényegéhez az is hozzátartozik, hogy minél többet játszik valaki, annál drágább az ő léte. A Magyar Teátrumi Társaság által készített felmérés szerint a tavaszi bezárást körülbelül nullára hozták ki az érintettek, mert bár csökkentek a bevételek, hasonló mód a kiadások is. Sőt, voltak színházak, amelyek azt jelezték, pluszban vannak a leállás eredményeként.

„Hogy egy csúnyát mondjak, ha nem játszik egy színház, akkor működik a legolcsóbban.”

A Nemzeti igazgatója azzal azonban egyetért, hogy a helyzetben két részre szakad a színházi világ: egyrészt van a nagy többségét kitevő kőszínházi struktúra, ami nagyjából 80–90 százaléka a magyar színházi életnek, esetükben pedig – más országokkal ellentétben – biztosított az anyagi háttér ahhoz a létezéshez, amibe most kerülnek. Vagyis

Magyarországon nincsenek megszorítások, és a színházak megkapják a számukra megítélt támogatásokat.

A színházi világnak a piacból élő része, az alternatív világ, azok a színházak, amelyek erősen jegybevétel-orientált repertoárt működtetnek, viszont már megsínylik ezt a helyzetet. Azok a művészek, akik nem társulati tagok, hanem szabadúszók, azok számára valószínűleg megint ki kell találni valami mentőövet – tette hozzá. Valami hasonlóban kell tehát gondolkodni, mint tavasszal a Köszönjük, Magyarország program, amikor a Nemzeti Színház a színészek megsegélyezési programját bonyolította, közel 400-uknak támogatást nyújtva.

Vidnyánszky Attila – a Magyar Teátrumi Társaság elnökeként – állandó egyeztetésben van a többi színházi vezetővel, hogy megosszák egymással a tapasztalataikat, miután rengeteg a kérdés. És bár a helyzet megegyezik a tavaszival, van egy sor egyénített helyzet, hiszen azok a kollégák, akik bérletrendszerben működtetik a színházaikat, nagyobb problémával néznek most szembe, amiket sokkal bonyolultabb kezelni, mint egyszerűen visszaváltani a jegyeket. Ez elsősorban nem a fővárosi, hanem a vidéki színházak érinti.

Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!