Esterházy Péter franciául most megjelent művéről és előzményéről, a Harmonia Caelestisről azt mondta: "Egy elmúlt diktatúra tükrébe nézni nem túl kellemes. Egyszerűbb azt mondani, hogy áldozatok voltunk. És azzal a ténnyel is nehéz szembenézni, hogy közvetve vagy közvetlenül, mi működtettük a diktatúrát. Egyszerűbb azt mondani, hogy utolsó leheletünkig reformkommunisták voltunk. A két állítás hazug. És jelenleg ebben a hazugságban élünk".

A Le Nouvel Observateur kérdésére - vajon Konrád Györgytől Kertész Imrén és Nádas Péteren át Esterházy Péterig Magyarország irodalmi ország-e -, a magyar író azzal válaszol, hogy elsősorban egyedi teljesítményekről van szó, és ezek abból a perspektívahiányból és reménytelenségből születtek, amelyek a szellem nagy koncentrációját igénylik.

Mindez pedig abból következik, hogy a kollektív utak járhatatlanok voltak.

"Az 1956 utáni Magyarország a magány hideg országa volt" - mutat rá Esterházy Péter a francia folyóiratban.