eur:
411.34
usd:
395.17
bux:
0
2024. december 27. péntek János

Esterházy-interjú a Le Nouvel Observateurben

A folyóirat Esterházy Javított kiadás című művének közelmúltban megjelent francia fordítása kapcsán kérdezte a magyar írót. A kötetet Járfás Ágnes fordításában az egyik legnagyobb francia szépirodalmi kiadó, a Gallimard adta ki Párizsban.

Esterházy Péter franciául most megjelent művéről és előzményéről, a Harmonia Caelestisről azt mondta: "Egy elmúlt diktatúra tükrébe nézni nem túl kellemes. Egyszerűbb azt mondani, hogy áldozatok voltunk. És azzal a ténnyel is nehéz szembenézni, hogy közvetve vagy közvetlenül, mi működtettük a diktatúrát. Egyszerűbb azt mondani, hogy utolsó leheletünkig reformkommunisták voltunk. A két állítás hazug. És jelenleg ebben a hazugságban élünk".

A Le Nouvel Observateur kérdésére - vajon Konrád Györgytől Kertész Imrén és Nádas Péteren át Esterházy Péterig Magyarország irodalmi ország-e -, a magyar író azzal válaszol, hogy elsősorban egyedi teljesítményekről van szó, és ezek abból a perspektívahiányból és reménytelenségből születtek, amelyek a szellem nagy koncentrációját igénylik.

Mindez pedig abból következik, hogy a kollektív utak járhatatlanok voltak.

"Az 1956 utáni Magyarország a magány hideg országa volt" - mutat rá Esterházy Péter a francia folyóiratban.

Címlapról ajánljuk
Cserhalmi György: „Nem vagyok hajlandó rosszul lenni!”

Cserhalmi György: „Nem vagyok hajlandó rosszul lenni!”

A magyar színház- és filmművészet megkerülhetetlen alakja, és bár mostanában csak ritkán tűnik fel a vásznon, de mégis jelen van. Azt mondja, akik kíváncsiak rá, megtalálják, de tanítani nem akar, csak beszélgetni. Cserhalmi György szerint egy időtálló alkotás és a szakmai párbeszéd legfőbb építőköve egyaránt a kölcsönös bizalom. Úgy véli, a színművészeknek a színház az anyukájuk, a film pedig a mostoha papájuk, aki „hol kedves, hol nem”.
VIDEÓ
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×