Fölényes győzelemmel bejutott a londoni alsóházba Andy Burnham, Manchester polgármestere, Keir Starmer brit miniszterelnök potenciális kihívója, akit egy esetleges vezetőváltási folyamat fő esélyesének tartanak.

A péntek délelőttre véglegessé vált adatok szerint Burnham a szavazatok 55 százalékát szerezte meg az előző napi időközi választáson, amelyet a Manchesterhez közeli Makerfield választókörzetben tartottak.

Andy Burnham korábban már volt alsóházi képviselő, mandátumáról azonban lemondott, amikor Manchester polgármesterévé választották.

Miniszteri tisztséget a brit kormányban a törvényerejű szokásjog szerint azonban csak parlamenti képviselők tölthetnek be.

Ez vonatkozik a miniszterelnöki posztra is, vagyis azzal, hogy a manchesteri polgármester megnyerte a Makerfield körzetben tartott választást, megnyílt az út előtte ahhoz, hogy részt vegyen egy olyan vezetőváltási folyamatban, amelynek Starmer elmozdítása lenne a célja.

Burnham alsóházi visszatérésének előkészítéseként Josh Simons, Makerfield volt munkáspárti képviselője egy hónapja bejelentette, hogy Burnham kedvéért lemond mandátumáról. Ennek a képviselői helynek a betöltésére írták ki az időközi választást, amelyet Andy Burnham nagy fölénnyel megnyert.

A múlt hónapban bejelentette lemondását Wes Streeting brit egészségügyi miniszter is, aki az általános várakozások szerint arra készül, hogy akár már a jövő héten elindítsa a Keir Starmer miniszterelnök elmozdítását célzó vezetőváltási eljárást a kormányzó Munkáspárton belül. Streeting már korábban jelezte, hogy ha Burnham bekerül az alsóházba, akkor őt fogja támogatni a pártvezetői és a kormányfői tisztségért induló versengésben.

Keir Starmer pozíciója a Munkáspárt és a kormány élén azután rendült meg, hogy a két éve kormányzó Labour a májusi angliai tanácsi, illetve a walesi és skóciai parlamenti választásokon szinte példátlanul súlyos vereséget szenvedett.

Starmer helyzetét előtte is súlyos belpolitikai botrányok gyengítették, mindenekelőtt az, hogy tavaly vissza kellett hívni Nagy-Britannia washingtoni nagykövetét, Peter Mandelsont, akiről kiderült, hogy a korábbi évtizedekben igen szoros kapcsolatokat ápolt a kiskorú lányok elleni súlyos szexuális bűncselekményekért elítélt néhai amerikai pénzemberrel, Jeffrey Epsteinnel.

Kiderült az is, hogy Starmer számos figyelmeztetés ellenére nevezte ki Mandelsont a brit diplomácia legnagyobb presztízsű külszolgálati tisztségére, és a Munkáspárton belül sokan már ennek a botránynak a kirobbanása után követelték Keir Starmer távozását a párt és a kormány éléről.

Keir Starmer elmozdításához első lépésként az szükséges, hogy az alsóházi Labour-frakció tagjainak 20 százaléka – 81 képviselő – előterjesszen egy közös nyilatkozatot, amelyben megnevezik az általuk pártolt utódjelölteket.

A versengésben bármelyik képviselő indulhat, akinek sikerül összegyűjtenie a 20 százaléknyi támogató aláírást.

A mezőny kialakulása után a Munkáspárt regisztrált tagjai postai úton választhatják meg a Labour új vezetőjét, akinek a voksok több mint 50 százalékát kell összegyűjtenie.

Keir Starmer ugyanakkor automatikusan felkerül a jelöltlistára, tehát mindenképpen indulhat saját posztjáért, hacsak időközben le nem mond. A kormányfő azonban ezt számos nyilatkozatában kizárta, és többször közölte, hogy ha megindul a vezetőváltási folyamat, akkor ő is küzdeni fog a pártvezetői és miniszterelnöki tisztségért.

Andy Burnham a választási győzelmének bejelentése utáni beszédében nem jelentette ki egyértelműen, hogy a brit kormányfői tisztségre pályázik,

de úgy fogalmazott: elérkezett „az utolsó esély” arra, hogy a rendszeres országos felmérések adatai szerint rendkívül népszerűtlenné vált Munkáspárt „gyökeres fordulatot” hajtson végre.

„Mindenki tudja, hogy a politika működésképtelenné vált, és most elérkezhettünk a fordulóponthoz” - mondta Manchester távozó polgármestere.

Starmer az elmozdítását célzó kísérletek kivédése érdekében a héten "komoly kormányzati pozíciót" ígért Burnhamnek választási győzelme esetére, a Munkáspárt új képviselője azonban ezt azonnal visszautasította.