Csaknem hároméves regnálásának eddigi legmélyebb válságát éli a német kormánykoalíció. A Szászországban, Türingiában és legutóbb Brandenburgban tartott parlamenti választások még inkább megtépázták mindhárom párt, a szociáldemokrata SPD, a Zöldek Pártja és a szabad demokrata FDP tekintélyét A tartományi szavazások főképp a két kisebbik párt, a Zöldek és a liberálisok országos támogatottságának ártottak. A következmények egyelőre felmérhetetlenek.

Bár a szociáldemokrata Olaf Scholz kancellár a lesújtó tartományi szereplések ellenére igyekszik kitartásra, illetve talpra állásra ösztönözni, a vasárnapi brandenburgi választás óta eltelt néhány nap ennek ellenkezőjét sugározza. Ennek fő oka elsősorban a Zöldek Pártja és az FDP katasztrofális választási szereplése. Az évekkel ezelőtt még rendkívül népszerű, mindenekelőtt a környezetvédelmet és a gyökeres energiapolitikai fordulatot zászlajára tűző Zöldek Szászországban ugyan még kis szerencsével bennmaradtak a helyi parlamentben, a türingiainak és a brandenburginak azonban már kénytelenek voltak búcsút mondani. A szabad demokraták pedig mindhárom tartományban messze elmaradtak a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöbtől.

Elemzők szerint a tartományi eredmények az országos hangulatot tükrözték, ami azt valószínűsíti, hogy a jelenlegi koalíciónak az egy év múlva esedékes szövetségi parlamenti választásokon szinte semmi esélye sincs a hatalmon maradásra. Mindezt alátámasztja az is, hogy az elmúlt időszakban a nyilvánosságban is állandó vita osztotta meg a három pártot.

Ez az oka annak, hogy a tartományi választások után szinte azonnal belső forrongás tört ki a két kisebbik pártban. Elsőként az FDP lázadt, élén a pártelnök-pénzügyminiszterrel. Christian Lindner már korábban is burkoltan fenyegetőzött a koalícióból történő kilépéssel, mindezt most azonban már nyíltan megerősítette. Elsősorban a 2025-es költségvetési vitákra, továbbá az általa javasolt adókedvezményekkel kapcsolatos nézeteltérésekre utalva "ultimátumot" intézett a kormánypártokhoz: a határidőt december 21-ben szabta meg. Lindner már ezt megelőzően is a "döntések őszéről" beszélt, és közvetve nem zárta ki a koalícióból történő kilépés eshetőségét sem. Értesülések szerint ezzel egy időben a párttagság körében és az FDP elnökségében jelentős mértékben felerősödtek a kilépést követelő hangok.

A katasztrofális választási eredmények nyomán "forradalom" tört ki a Zöldek Pártjának vezetőségében is. A párt két társelnöke, Omid Nouripour és Ricarda Lang szerda délelőtt jelentette be, hogy novemberi hatállyal mindketten lemondanak tisztségükről. Egyben felszólították a pártot arra, hogy a november közepére tervezett wiesbadeni kongresszuson új társelnököket válasszon.

A koalícióból történő kilépést ugyan nem említették, hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a pártnak új stratégiára, új startra van szüksége.

Konkrétumokat ugyan nem említettek, a tartományi választások utáni felmérések ugyanakkor arról tanúskodtak, hogy a Zöldek Pártjának " fő fegyvere", a környezetvédelem, illetve a klímasemlegesség hangsúlyozása a szavazók preferenciái között teljesen a háttérbe szorult.

Olaf Scholz kancellár csak röviden reagált a zöldpárti társelnökök bejelentett lemondására, amit az általuk hangoztatott új start szükségességével indokolt. Az SPD két társelnöke, Saskia Esken és Lars Kingbeil ugyanakkor köszönetet mondott eddigi munkájukért. Mindketten elismerték, hogy partjaik között voltak tartalmi különbségek, de kölcsönös bizalmon alapuló partnerségről beszéltek.

Az SPD-ben ugyan nincs a két kisebbik koalíciós pártot egyaránt érintő palotaforradalom, de a szociáldemokrata pártban egyre többen sürgetik, hogy a kancellárjelölt a jövő őszi választásokon ne Olaf Scholz legyen. Egy, a tagság körében végzett felmérés szerint a többség azon a véleményen van, hogy a szociáldemokrata védelmi miniszter, Boris Pistorius Scholznál jóval nagyobb eséllyel vehetné fel a harcot a CDU/CSU kancellárjelöltjével, Friedrich Merzcel szemben. Pistorius egyébként hosszú idő óta Németország legnépszerűbb politikusa.

Nem véletlen, hogy az elmúlt napok történései nyomán Carsten Linnemann, a CDU főtitkára ismét előre hozott választásokat követelt.