Ingrid Bétancourt - az utóbbi idők leghíresebb túsza - kiszabadítása után egy nappal már a hat évig tart fogság hétköznapjairól mesélt a médiának.

Mint elmondta, átalában reggel négykor ébredt a dzsungelben és vacogva hallgatta anyja üzeneteit a rádión. Kolumbiában az elraboltak hozzátartozói rendszeresen üzennek rádióműsorokon keresztül szeretteiknek.

Az elrablása idején a kolumbiai elnökségért kampányoló politikus attól félt, hogy a FARC gerillamozgalom lázadói megölik, vagy hogy saját maga vet véget életének. "A halál a túsz leghűségesebb barátja - ott volt mellettünk, és az öngyilkosság csábítása erős volt" - mesélte.

Arról is tudott, hogy a lázadók más túszokat megöltek és attól félt, esetleg meghalhat, ha a kormánycsapatok lerohanják a tábort. A rádióműsorok hallgatása volt az, ami oldotta a fogság hétköznapjainak unalmát.

A fogvatartók este hatkor már függőágyába parancsolták - mondta. A kétségbeesétől az mentette meg, hogy gyerekeire gondolt - akikkel kiszabadulása után rövidesen találkozott is - és akiknek minden évben megemlékezett a születésnapjáról.

Az asszony többször is megpróbált megszökni, de ilyenkor büntetésből a nyakánál fogva egy fához kötözték, éheztették, vagy mezitláb kellett menetelnie egyik táborból a másikba.

Bétancourt egyike volt annak a 44 értékes túsznak, akiknek fogvatartásával a baloldali ihletésű lázadók ki akarták kényszeríteni társaik szabadon engedését.

A szerdai nap is szokásosan indult a számára, de azzal végződött, hogy a magukat civilszervezet dolgozóinak álcázó kolumbiai kommandósok kiszabadították, három amerikai és néhány kolumbiai túsz társaságában.

Nicolas Sarkozy francia elnök megválasztása után intenzív kampányt folytatott a kettős állampolgár kiszabadításáért. Érdekesség, hogy ő a lázadókkal való tárgyalást pártolta, míg Alvaro Uribe elnök - Bétancourt politikai ellenfele - a gerillák becsapására épülő merész katonai akciót.