A geopolitikai bizonytalanságok hatására emelkedésnek indult a ritkaföldfémek ára. A drágulás egyes földfémeknél két számjegyű – mondta az InfoRádióban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Külügyi Intézet munkatársa. Salát Gergely kiemelte, hogy a 17 féle ritkaföldfémnek különböző módon mozog az ára, a fontosabbak több tucat százalékkal is emelkedtek. Nincsen rájuk szükség óriási mennyiségben, példaként az Egyesült Államokat említette, ahol többször annyit költenek évente krumplicsipsz-importra, mint ritkaföldfém-importra. Az igazi problémát szerinte az jelenti, hogy hozzájutnak-e egyáltalán ezekhez a fémekhez azok a szereplők, gyárak, üzemek, amelyeknek szükségük van rá.

Salát Gergely úgy látja, hogy a jövő évtizedek világgazdasága a ritkaföldfémekről fog szólni. „Szükség van rájuk a digitális vagy a zöld átálláshoz nélkülözhetetlen termékeknél: a mobiltelefonok, mikrochipek, szélturbinákról vagy napelemek készítéséhez mind kellenek ritkaföldfémek” – sorolta az egyetemi oktató.

Kína monopóliuma a ritkaföldfém előállításban

Felhívta a figyelmet, hogy a legnagyobb készletekkel Kína rendelkezik, bizonyos ritkaföldfémeknek a 60-70-80 százalékát ott bányásszák, és általában több mint 90 százalékát finomítják is. Más országok kibányászott ritkaföldfémeit is Kínába viszik feldolgozni, ami lényegében monopolhelyzetet jelent a feldolgozásban.

„Kína monopolhelyzete óriási ütőkártya a különböző tárgyalásokon az amerikaiakkal, ugyanakkor kiszolgáltatottságot jelent az összes többi szereplőnek, akik próbálják önállósítani magukat” – értékelt a sinológus. Az áremelkedésnek kitett országok a kínai függőségről történő leválás érdekében bányák újranyitásán dolgoznak, új bányákat tárnak fel, illetve olyan technológiákat dolgoznak ki, amelyekhez már nem kell ritkaföldfém.

Ugyanakkor a bányák feltárása, megnyitása, engedélyeztetése több mint egy évtized a szakember szerint. Salát Gergely hangsúlyozta, hogy hosszú távon a világgazdaság a stratégiai fontosságú termékek kapcsán önellátó blokkok kialakulására törekszik. „Jelentős készletek találhatók az Egyesült Államokban is, sőt az 1980-as évekig még a legnagyobb termelőnek számított, csak aztán leállították a kitermelést és a feldolgozást, de nem azért zárták be a bányákat, mert kimerültek, hanem egyszerűen olcsóbb volt a kínaiaktól beszerezni” – ismertette a Magyar Külügyi Intézet munkatársa.

Jelentős készletek találhatók még Ausztráliában, Oroszországban, Ukrajnában. Kisebb mennyiségben fellelhető még Spanyolországban, Norvégiában. Rendkívül környezetszennyező a bányászás, ezért Európában nem szokták a bányanyitásokat forszírozni, de ha rá lesznek kényszerítve az európai szereplők, akkor lehet, hogy még Európában is fogunk ilyen bányákat látni Salát Gergely szerint.