Egyre jobban bízunk a technológiában a munkánk végzése során - legyen a munka akármi is - írja Joan Sauers új könyvében, az Ausztrál nők szexuális életében.

Csatlakoztak-e az ausztrál nők a cyberszex-forradalomhoz? - teszi föl a kérdést a szerző. A válasz egyértelműen: igen. Sauers három hónapon keresztül kérdezte a hölgyeket egy online-felmérésben. Eszerint a legaktívabb csetszexelők a huszas éveikben járók (26 százalék), őket pedig az ötvenesek követik (21 százalék).

A hölgyek úgy találták, a netszex izgató, felszabadít, és nem okoz bűntudatot. Továbbá azért is kedvelik, mert biztonságos. Mások azonban úgy gondolják, a cyberszex üres, lealacsonyító és ízléstelen.

Egyébiránt kétszer annyian találták kellemes élménynek a netszexet, mint amennyien csalódtak benne. A webkamera használata is gyakran része a cyberszexnek - akár idegennel is. A fiatal nők pedig a telefonszexet sem vetik meg.

A huszonévesek 70 százaléka váltott már erotikus tartalmú sms-t, utánuk a negyvenesek következnek 44 százalékkal és az ötvenesek 34-gyel.

A huszonévesek 22 százaléka és a harmincasok 20 százaléka hagyta magát lefilmezni szex közben. Sokan azt mondták, hogy amikor visszanézték a felvételt, nem tetszett nekik, mert kövérnek tűntek.

"Visszanézni ugyan nagy nem erotikus élmény, de vicces"- jegyezte meg valaki. Egy másik vélemény szerint jó élmény maga a filmezés, de utána már okoz problémákat - szakítás után kifejezetten.

A kötet taglalja az ausztrál nők élményeit az önkielégítéssel, a pornóval, a szexuális fantáziával, a leszbikus szexszel kapcsolatban is, és fölteszi a kérdést: egyáltalán szükség van-e a férfiakra? A válasz szinte egyenlő mértékben oszlott meg a nemek és igenek közt.

Érdekes, hogy a leszbikusok közül többen hajlamosak szükségesnek találni a férfiakat, mint a heteroszexuális hölgyek - jegyzi meg a szerző. Sokan úgy gondolják, a férfiak nem éppen szükségesek, de aranyosak.