Egy kulcskérdésben egyetértek A jövő minisztériumának szerzőjével, Stanley Robinsonnal és Orbán Viktorral: nem szabad az eltérő kultúrákat összekeverni - mondja a hosszú interjúban a tudós.

Úgy fogalmaz: amíg nem indul útnak egész Afrika, addig egyéni megoldásként működhet, hogy egyes emberek jöhetnek akár családostul, de csak ha megtanulják a nyelvet, munkát vállalnak és elfogadják, hogy nem alakítanak ki saját kultúrát, nem élnek a sajátjaik között. Vagyis tökéletesen asszimilálódnak.

A németek ráfaragtak, hogy a több millió beengedett török nem olvadt be a németek közé, nem a német kultúrát gazdagítja, hanem török enklávékban él németföldön.

A tudományos magyarázat a kijelentésére az, hogy "ha tömbben vagy, nem asszimilálódsz, ha kiszakadsz a tömbből, asszimilálódsz. Ennyire egyszerű. Maradandó élményem, hogy a Nyugatiban utolsó utasként szállok le a gödi vonatról, hallom, kiabál egy vasutas, hogy „Jóska, Jóska, gyere már!”, és egyszer csak megjelenik a Jóska, aki egy koromfekete bőrű pályamunkás, aki tökéletes magyarsággal odabaszdmegezik a kollégájának. Na, Jóska beépült a magyar kultúrába, vele nem lesz baj. De ha másik ezer fekete menekülttel lakna közös tömbházban, akkor nem magyarul baszdmegezne, és abból baj lenne.

A Föld megmentése

Ami a fogyasztás és a túlnépesedést illeti egyértelmű, de drasztikus döntéseket javasol, Szerinte annak nincs méltányolható akadálya, hogy Kim Stanley Robinson útmutatása alapján betiltsuk a hirdetéseket, hiszen azok nem a jogos igények kielégítését szolgálják, hanem fölösleges, a bioszféra szempontjából káros kulturális vágyakat keltenek, túltermelést serkentenek.

Ezek után hosszan sorolja a megvalósítható javaslatokat, amelyek még beleférnek a kapitalizmusba, például a fogyasztásra ösztönző reklámok betiltása, végül megállítja: "az igazi változáshoz, a bioszféra megmentéséhez át kell nevelni az emberiséget, ami hosszú, bonyolult folyamat, és az iskolában kell kezdeni.

Kádár-rendszer

A Kádár-rendszerben belenőttünk, beleszoktunk, hogy jár az állami gondoskodás, egyebek mellett az ingyenes orvosi ellátás. Olyan, amilyen, de jár. A hetvenes években dolgoztam Amerikában, és a kollégáim a laborban megkérdezték, van-e bankbetétem. Mondtam, hogy nincs. Összecsapták a kezüket. „És mi lesz, ha beteg leszel?” „Hát bemegyek a kórházba.” „Na de az rengeteg pénzbe kerül!” „Nálunk ingyenes.” „Az lehetetlen!” Két világ találkozott, és egész egyszerűen nem értették a miénket, ugyanis tök másban szocializálódtak. Nekik az öngondoskodás volt a normális, nekem, nekünk az atyáskodás. Nem mellesleg Orbán erre érzett rá, amikor újra megcsinálta a Kádár-rendszert.

"Ha elfogadjuk Kim Stanley Robinson prognózisát, akkor nincs száz-százötven évünk változni" - tették fel itt a kérdést. A válasz egyértelmű: "Ha nincs, pech. Sajnálom. Akkor viszlát, emberiség".