Ahhoz, hogy jó pedagógus életpálya-modell legyen Magyarországon, még számos ponton csiszolni kell a terveket - jelentette ki Pokorni Zoltán az InfoRádió Aréna című műsorában. A Parlament Oktatási Bizottságának fideszes elnöke elmondta: a célkitűzés az, hogy az adott korosztály legintelligensebb, legjobban kommunikáló, legszuggesztívebb tagjai tanárok akarjanak lenni, és maradjanak is a pályán.

A politikus cáfolta, hogy mindez illúzió lenne. Példaként Finnországot említette, ahol a pedagógusképzésre tízszeres a túljelentkezés, Dél-Koreában pedig hússzoros. Az ázsiai országban kultusza van az oktatásnak, a finneknél viszont nem volt, de szisztematikus munkával, tizenöt év alatt érték el ezt a fordulatot - fűzte hozzá.

Volt időnk tanulmányozni, miként csinálták ezt a világ számos pontján. Ma már alaptézis, hogy nem lehet jobb egy oktatási rendszer, mint a benne dolgozó pedagógusok - elemezte Pokorni Zoltán. Megjegyezte, hogy mindez lózungnak tűnhet, azonban manapság a nagy kutatócégek is ezt támasztják alá.

Négy-öt kritikus pont van, ahol mindezt el lehet rontani. Különben mondhatjuk valamire, hogy ez egy pedagógusi életpálya-modell, de valójában csupán szakszervezeti logikára épülő béremelés marad - figyelmeztetett Pokorni Zoltán.

Miként kifejtette: az egyik ilyen kritikus pont elérni, hogy az érettségi előtt álló fiatalok tanárnak akarjanak menni. Sajnos most nincs így. A nálunk sikeresebb oktatási rendszert működtető országok ezt úgy oldották meg, hogy egységes maradt a pedagógusképzés, kevesebb pedagógust vettek föl, azt a szabad bölcsészképző funkciót, amit az elmúlt három-négy évtizedben betöltött a pedagógusképzés, másra terhelték, és a tanárokat valóban csak a közoktatásra készítették fel, nem pedig bébiszitternek vagy idegennyelvű levelezőnek vitték el őket, mint nálunk - sorolta a szakpolitikus.

És van még egy nagyon fontos pont: a pénz. Ugyanis a legjobbaknak kiemelkedő ösztöndíjat nyújtottak - fűzte hozzá Pokorni Zoltán.

Rugalmas kontra centralizált

A fideszes szakpolitikus arra a kérdésre, hogy a mostani kompromisszum az oktatásban a választható, vagy az egységes állami ellátás felé halad-e, úgy felelt: a mérlegnek két serpenyője van. Pokorni Zoltán szerint, ha a gyerekeket jobban kiszolgáló rendszert akarunk, amely figyelembe veszi az élet gazdagságát, sokszínűségét, és nem akar mindent egy kaptafára húzni, akkor rugalmas rendszert érdemes működtetni - azaz, a választható ellátást. A mérleg másik serpenyőjében viszont az irányítás szempontja van, ahol a hatalmon lévők dominálnak, akik minél jobban látni, ellenőrizni akarnak, ez pedig sokkal egységesebb rendszert követel - fejtette ki.

Õ maga az előbbi híve, tehát a sokszínűség megőrzéséé. Mert, minként elmondta, a rendszert mégiscsak az iskolába járók, az azt igénybe vevő állampolgárok érdekében tartjuk fenn, és az iskolaszerkezet kialakításánál nem annak a szempontnak kell érvényesülnie, hogy az irányító érezze jól magát, mert egyszerűen átlátja a rendszert.

A beszélgetésben felvetődött, hogy a mostani ínséges időkben egy jól irányítható rendszert olcsóbban lehet kialakítani. Erre Pokorni Zoltán úgy válaszolt: nagy kérdés, hogy az államosított rendszerek olcsóbbak-e vagy sem.

Véleménye szerint minél inkább központosítunk valamit, annál több emelet, bürokrácia épül be az intézmény és a hatalmi jogkörökkel felruházottak közé. És nem csak az ott dolgozó emberek kerülnek pénzbe, hanem az idő is. Hiszen minél közelebb van a döntésre felhatalmazott politikus a problémához, minél "földszintesebb" az épület, annál sokszínűbb is. Lehet, hogy kevésbé ellenőrizhető, de annál gyorsabb, rugalmasabb és átláthatóbb a polgárok számára - mutatott rá a politikus.

Arról, hogy ma a rugalmasság vagy az ellenőrizhetőség hívei vannak-e többségben, Pokorni Zoltán úgy vélekedett: a kormányok, pártállástól függetlenül, mindig centralizálni akarnak. És az apparátusnak az a meggyőződése, hogy nem azért mennek rosszul a dolgok, mert kevés a pénz, vagy ők nem látnak eléggé élesen a jövőbe, hanem azért, mert az önkormányzatok ellenállnak. Azt hiszik, ha elveszik az utóbbiak jogkörét, akkor fegyelem lesz, bokacsattogtatás. Ez így van most, és így volt öt-tíz évvel ezelőtt is - jegyezte meg a szakpolitikus.

A teljes interjút meghallgathatja, ha ide kattint!