A kutatás során egy Árpád-kori település szerkezete rajzolódott ki, amelyben mélyített falú házakat, kenyérsütő kemencéket és tárológödröket dokumentáltak a szakemberek. A legjelentősebb tudományos kérdéseket azonban a lelőhely keleti szélén talált kút vetette fel – írja a kemma.hu.

A kút aljáról egy 18 dongából összeállított, vasabroncsokkal megerősített faedény került elő, amely feltehetően szűrőként vagy bélésként szolgált. A lelet tudományos jelentőségét egyfajta

„időrendi ellentmondás”

adja. A kút közvetlen környezetéből származó cseréptöredékek a XI-XII. századra jellemző hullám- és csigavonalas díszítést mutatnak.

Ezzel szemben a faedény precízen megmunkált vasabroncsai a XVIII–XIX. századi kádártechnológiát idézik.

Az Árpád-korban a faedényeket jellemzően szíjjal vagy vesszővel abroncsolták, a vas használata ebben a korszakban rendkívül ritka és költséges megoldásnak számított.

A kutatók most azt vizsgálják, hogy egy későbbi kor embere ásott-e kutat az Árpád-kori rétegekbe, vagy a középkori mesterek már használtak-e eddig nem ismert vasalási technikákat.

A leletek feldolgozása a tatai Kuny Domokos Múzeum közreműködésével zajlik. A terület régészeti jelentőségét fokozza, hogy a korábbi feltárások során egy kiterjedt, VIII. és XI. század közötti késő avar kori soros temetőt is azonosítottak, több mint száz sírral.