A Princetoni Egyetem kutatói arra figyelmeztetnek, hogy a következő években rohamosan nőhet az esély arra, hogy gyakrabban bekövetkezik a Kessler-szindróma, ami azon események láncolata, amikor valamilyen űrbeli baleset során az elszabaduló törmelékek újabb baleseteket idéznek elő, aminek a következtében Föld körül keringő űrszondák és egyéb más eszközök is megsemmisülhetnek.

A kutatók szerint a napviharok jelenthetik azt a fordulópontot, ami végül a Kessler-szindrómához vezethet – írja az Interesting Engineering cikke alapján a hvg.hu.

A szakértők arra számítanak, hogy a közeljövőben egyre több ütközést elkerülő manővert kell végrehajtaniuk az olyan műholdhálózatoknak, mint amilyen például a SpaceX űripari vállalathoz köthető Starlink is.

Egyes kutatók szerint 2028-ra akár félévente egymillió ilyen veszélyes manőver is bekövetkezhet.

A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a napviharok jelentősen felmelegítik a légkört, aminek az eredményeként nagyon megnő a légköri ellenállás. Emiatt pedig a műholdaknak több üzemanyagot kell elhasználniuk, hogy a számukra kijelölt pályán maradjanak és kitérjenek más űrszondák vagy az űrszemét elől.

A napviharok károsíthatják a műholdak navigációs és kommunikációs rendszereit is, így fennállhat a veszélye annak, hogy nem tudnak kitérő manővereket végezni, ami hozzájárulhat az említett katasztrofális Kessler-szindrómához.

A kutatók a veszély felmérésére bevezettek egy új mérőszámot, a Collision Realization and Significant Harm (CRASH) Clockot. Ez azt mutatja meg, mennyi idő után következne be egy ilyen ütközés, ha a műholdak üzemeltetői hirtelen elveszítenék a kommunikációt az eszközökkel, és nem tudnának kitérő manővert tenni. A kutatók számításai szerint 2025 júniusában ez 2,8 nap volt. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy ez az idő rohamosan csökken, 2018-ban ugyanis még 121 nap kellett volna mindehhez. A különbség a Starlink 2019-es megjelenéséből fakad.