Egy 27 éves, nevét nem vállaló nő 14 hete terhes első gyermekével, miután két olyan embriót ültettek be a méhébe, akik nem hordozzák a mellrákra hajlamossá tevő gént. Az asszony azért választotta ezt az eljárást, mert a férje is hordozza az ominozus gént, ráadásul a nagyanyja, az édesanyja, a nővére és az unokatestvére is mellrákban szenved.

A pre-implantációs diagnózisnak (PGD) nevezett eljárás úgy kezdődött, hogy megvizsgálták a pár 11, három napos embrióját. Hatuknál találták meg a hajlamot okozó gént. A maradék ötből kettőt ültettek be az anya méhébe, kettőt pedig hibernáltak, hogy a jövőben is fölhasználhassák őket.

Az olyan embrió, aki hordozza a BRCA1-es gént, később 50 és 85 százalék közötti eséllyel lesz mellrákos. Nagy-Britanniában évente 2000 új mellrákost regisztrálnak, akik a BRCA1 vagy a BRCA2 nevű gén miatt "kapták el" a betegséget.

Az eljárást elleni egyik legfőbb kifogás az, hogy elpusztítja a gént ugyan hordozó, ám egyébként teljesen egészséges embriókat. Félő, hogy az ilyen eljárások előre oda vezetnek, hogy a szülők várható intelligenciája és kinézete miatt választanak gyermeket, pontosabban embriót - érvelnek a beavatkozás ellenzői.

Ha nem próbáltam volna meg, és a lányomról néhány évtized múlva kiderülne, hogy mellrákos, nem tudnék a szemébe nézni - magyarázta az asszony, miért választotta ezt a lehetőséget.

A pár orvosa, Paul Serhal szerint a nőknek most lehetőségük van, hogy ennek az procedúrának a segítségével elkerüljék azt a bűntudatot, amit a mellrák továbbörökítése okozna nekik.

Az eljárás segítségével más párokat is sikerült úgy gyermekáldáshoz juttatni, hogy biztosan elkerüljék más, kevésbé ismert rákfajta, például a bélrák vagy a szemrák fölbukkanását.