Kétségtelen, hogy az elmúlt időszakban nagyjából kiegyenlítődött a részvétel a nyugati, a keleti és a budapesti régió között, de a mostanit is beleértve a főváros adta a három terület közül a legkevesebb csapatot, hármat; maradva a legutóbbi három szezonnál, kétszer Nyugatnak volt négy csapata és Keletnek öt, egyszer pedig fordítva.

Kétségtelen: nem volt ez mindig így. Az 1901 és 1926 közötti amatőrkorszakot átléphetjük, hiszen akkor az első osztályban szövetségi, ha úgy tetszik, futballértelemben véve kizárólag budapesti (nagy-budapesti) egyesületek szerepeltek. Fontos megjegyezni: nem közigazgatási értelemben, ismert, hogy, például, Újpest, Kispest, Csepel, Budafok, vagy Soroksár csak 1950-ben lett hivatalosan is a főváros része. A bajnokságok történetének első negyedszázadában a legjobb vidéki csapatok többször is játszottak az országos bajnoki címért, de azt megnyerni soha nem tudták.

A profi korszak változást hozott, a következő tíz évben jellemzően nyolc fővárosi csapat játszott a Profi Ligában, majd a Nemzeti Bajnokságban. A Ferencváros, az Újpest, valamint a Kispest, illetve önfeloszlatásáig a Hungária (MTK) jelentette az állandóságot, de a csapatok köre 1926 és 1944 között azért változott, egyébként ebben a periódusban összesen (a budafokiakat, soroksáriakat, csepelieket beleértve) 21 fővárosi és 21 vidéki szerepelt a legmagasabb osztályban. Utóbbiak azonban az ötvenszázalékos részvételi arányt csak két idényben (1941–1942, 1943–1944) érték el.

A negyvenes évek elejétől, másképpen fogalmazva a II. világháború éveiben érezhető volt az a törekvés, hogy az MLSZ minél több vidéki csapatot kíván az elitben látni. A gyakorlati első ember, Gidófalvy Pál ennek élharcosának számított. Szándékát csak erősítette az a politikai akarat, hogy a bécsi döntésekkel visszatérő történelmi területek képviselői is bekapcsolódjanak az élvonalba. Emlékezetes, hogy 1944-ben nyert először vidéki csapat bajnokságot (Nagyváradi AC), de megjegyzendő, abban a szezonban az első hat között három olyan együttes végzett (a NAC-on kívül a Kolozsvári AC és az Újvidéki AC), amely a visszacsatolt területeket képviselte.

A II. világháború utáni első bajnokság mezőnye az amatőrkorszakot idézte, hiszen még alig létezett országos közlekedés, ezért pedig a szövetség csak budapesti csapatokat osztott be a legmagasabb osztályba. A következő idény (1945–1946) újabb kuriózumot jelentett, hiszen akkor szerepelt egyszerre a legtöbb fővárosi csapat az első osztályban (18), igaz, ekkor is volt annak létszáma a legmagasabb (28).

1951 a futball szempontjából, nevezetes arról is, hogy az volt az első teljes idény a klubok „szovjet típusú” átszervezése után, de emeljük ki azt is, hogy ekkor fordult elő először, hogy az első osztály csapatainak a felét vidéki klubok adták. Ez az arány volt jellemző (1953 kivételével) egészen 1956-ig, függetlenül attól, hogy a budapestiek domináltak.

Újabb mérföldkövet jelentett

az 1957–1958-as idény, amelyben először csökkent a budapesti csapatok aránya ötven százalék alá.

Miután 1962 tavaszán kiesett az NB I-ből a három évvel korábban még bajnok Csepel SC, a tizennégy csapatos mezőnyben mindössze öt budapesti maradt. Ilyen kevés 1902 óta nem akadt a legmagasabb osztályban! Kivételt jelentett az 1962–1963-as évad, mert miután a Csepel visszajutott, majd az Egyetértés is a legjobbak közé emelkedett, jellemzően hat-hét budapesti szerepelt az NB I-ben. Kiemelendő az 1970–1971-es szezon, amelyben a végtabella első hat helyét a hat fővárosi gárda foglalta el.

A második mexikói világbajnokság utáni időszakról számos változás eszünkbe juthat – akad egy, aminek semmi köze a válogatotthoz, ellenben jelentős: az 1986–1987-es idényben csökkent először a budapestiek aránya egyharmad alá, a tizenhatos mezőnyt öt fővárosi és tizenegy vidéki egyesület alkotta. Más kérdés, hogy a hat „pestiből” öt az első hat között végzett.

1996 nyarán a szövetség ismét tizennyolcra emelte a létszámot, ezzel összefüggésben nőtt a fővárosi csapatok száma: 1953 óta először volt nyolc az elitben – egyébként mindmáig utoljára.

Az évszázad (az évezred) mélyponttal zárult, az 1999–2000-es szezonban a tizennyolc élvonalbeli együttesből csupán öt volt budapesti. Azóta csak egyszer volt több: a 2005–2006-os idényben hat a tizenhatból.

Az eddigi negatív rekordot a 2003–2004-oes idény hozta, a képlet megegyezett a 2023 2026-ossal: a tizenkét csapat között három budapesti szerepelt a mezőnyben. Közel sem volt olyan kiegyensúlyozott a térkép, mint mostanában: a három budapesti (Ferencváros, Újpest, MTK) mellett két keleti (DVSC, Békéscsaba) és hét (!) nyugat-magyarországi (Siófok, Sopron, Pécs, Videoton, ZTE, Győri ETO, Haladás) alkotta a mezőnyt.

Amióta ismét tizenkét csapatos a legmagasabb osztály, tehát a 2015–2016-os idény kezdete óta így alakult a csapatok megoszlása a három régió között:

2015–2016: Bp.: 5 Ny.: 4 K.: 3

2016–2017: Bp.: 5 Ny.: 4 K.: 3

2017–2018: Bp.: 4 Ny.: 4 K.: 4

2018–2019: Bp.: 4 Ny.: 4 K.: 4

2019–2020: Bp.: 3 Ny.: 5 K.: 4

2020–2021: Bp.: 5 Ny.: 4 K.: 3

2021–2022: Bp.: 4 Ny.: 5 K.: 3

2022–2023: Bp.: 4 Ny.: 4 K.: 4

2023–2024: Bp.: 3 Ny.: 4 K.: 5

2024–2025: Bp.: 3 Ny.: 5 K.: 4

2025–2026: Bp.: 3 Ny.: 4 K.: 5