Golden Dome (magyarul: Aranykupola) néven új rakétavédelmi rendszert fejleszt az Egyesült Államok – jelentette be Donald Trump amerikai elnök. A tervek szerint földi és űrbe telepített rakétákkal fogják megvédeni az Egyesült Államokat az esetleges külföldi támadásoktól. Az Aranykupola az izraeli Vaskupola-programhoz hasonlóan nyomon követi és megsemmisíti majd az USA belföldi célpontjai felé tartó rakétákat.

Kaiser Ferenc az InfoRádióban emlékeztetett, hogy az 1960-as évek óta van rakétavédelmi programja az Amerikai Egyesült Államoknak. Ennek egyik része volt a Ronald Reagan által kezdeményezett, csillagháborús tervezetként elhíresült stratégiai és védelmi kezdeményezés, amely nagyrészt meg sem valósult. A szakértő szerint ez a terv tulajdonképpen „egy zseniális blöff” volt az akkori elnöki adminisztráció részéről, mellyel az volt a célja, hogy olyan szintre hajszolja a Szovjetuniót a fegyverkezési versenyben, amit már nem bírt gazdaságilag. Amint véget ért a hidegháború, az USA visszább vett rakétavédelmi céljaiból.

George W. Bush elnöksége idején ismét napirendre került a téma, de akkor már elsősorban földi telepítésű rendszerekben gondolkodtak, és nem Oroszország több száz interkontinentális ballisztikus rakétájával szemben indult el újabb program, hanem az úgynevezett lator államok – főleg Észak-Korea és Irán – néhány tucatra becsült rakétamennyiségével szemben nyújtott, illetve nyújt védelmet.

Az eddig használt amerikai rakétavédelmi rendszernek több eleme van. Alaszkában és Kaliforniában interceptor (elfogó), silótelepítésű földi bázisú rakéták vannak, továbbá hadszíntéri rakétavédelmi rendszer (THAAD) és az elmúlt években a hírekben sokszor megjelenő Patriot légvédelmi rendszer is az USA rendelkezésére áll. Ezeken kívül a hajók fedélzetén elhelyezhető Standard Missile 3 (SM-3) is bevethető, amelyet ballisztikus rakéták megsemmisítésére terveztek. Az SM-3-as rakétákat amerikai Aegis-rendszerű rombolókra és cirkálókra telepítik, mintegy 90 egységről van szó.

Donald Trump mostani tervével újítani akar, pontosabban részben visszatér a Ronald Reagan által kijelölt célokhoz, és űrbeli telepítésű rendszereket is alkalmazna. Kaiser Ferenc hozzátette: az amerikai kormányzat az elnök bejelentése szerint

a következő három évben több mint 170 milliárd dollárt szán az Aranykupola kifejlesztésére.

Az idei év elsősorban az előkészületekről szól majd, és a tervek szerint 25 milliárd dollárt kap az amerikai űrhaderő erre a célra.

Az egyetemi docens arra számít, hogy lesz földi és tengeri telepítésű lába is az Aranykupola-programnak, amit elsősorban az indokol, hogy a hadműveleti rakéták jóval kisebb hatótávolságúak és nem is igazán lőhetők ki a világűrbe. Az amerikaiak korábban tesztelték az izraeli Vaskupola-rendszert is, és vélhetően felhasználják a megszerzett tudást, tapasztalatokat. Az USA elkezdett dolgozni a programon, de Kaiser Ferenc szerint egyelőre nehéz konkrét megállapításokat tenni azzal kapcsolatban, hogy miként áll össze az egész rendszer, mert kevés információt közöltek eddig az illetékesek. Felhívta a figyelmet arra, hogy egyes szakértők kétlik, hogy három éven belül meg lehet valósítani a projektet, ugyanis rendkívül összetett technológiát kell kiépíteni, illetve folyamatosan tesztelni.

Az észak-koreai fejlesztések nem maradhattak válaszlépés nélkül

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint az amerikai vezetés vélhetően azért szánta el magát erre a lépésre, mert folyamatosan fejlődik a rakétatechnológia, és hatékony válaszokat adna a lator államok kezdeményezéseire. Kaiser Ferenc hangsúlyozta: Észak-Korea rakétatechnológiája nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban, hiszen a kelet-ázsiai állam rendkívül nagy mennyiségben kapott különféle sorozatvetőkbe való rakétákat Oroszországtól a rengeteg leszállított lőszerért cserébe. Észak-Korea nemcsak lőszert ad az oroszoknak az Ukrajna ellen vívott háborúban, hanem katonákkal is segíti Vlagyimir Putyint, aki ezért cserébe az élelmiszereken kívül nem nagyon tud más adni, mint különféle rakétatechnológiát.

Kaiser Ferenc elmondta: ugrásszerűen javult az észak-koreai rakéták pontossága, sebessége és hatótávolsága. Mindez azt jelenti, hogy

ha elindítanának Észak-Koreából egy interkontinentális ballisztikus rakétát, akkor nagyjából 15-20 percen belül becsapódhatna az amerikai nyugati parton.

Az amerikai védelmi rendszerek már jelenleg is képesek arra, hogy elfogjanak egy ilyen rakétát, de az egyetemi docens megfogalmazása szerint azt is be kell kalkulálni, hogy a lator államok folyamatosan fejlesztik a rendszereiket. Nem lehet kizárni, hogy a közeljövőben még gyorsabb és pontosabb rakétáik lesznek, amelyeket még jobban manőverezhetnek, valamint azzal is kell számolniuk az amerikaiaknak, hogy orosz segítséggel olyan hiperszonikus fegyverrendszereket hozhatnak létre, amelyek nem lépnek ki a világűrbe, így nehezebb észlelni azokat. Nagy nukleáris csapást elméletileg Oroszország vagy Kína mérhet az Egyesült Államokra, a mostani amerikai bejelentés kezdeményezői nyilván ezt a szempontot is kiemelten kezelik.

A szakértő arról is beszélt, hogy Kínának egyelőre korlátozottabbak a képességei, nagyjából ötszáz töltetet tart hadrendben. Összehasonlításképpen: az oroszok a raktárkészletekben lévő állománnyal együtt összesen csaknem 5800 rakétát birtokolnak. Kínának jelenleg körülbelül kétszáz interkontinentális ballisztikus rakétája van, de minden évben 15-20 újat hadrendbe állít. Oroszországnak a nukleáris meghajtású tengeralattjárókon hordozott készletekkel együtt mintegy hétszáz ilyen eszköze van.

Ennyi rakétát természetesen nem képes elfogni vagy megsemmisíteni az amerikai rendszer, pláne úgy, ha a világűrbe kilőtt rakétákról a ballisztikus pálya csúcsán leválik az orrvédő kúp, mert ebben az esetben több nukleáris töltetet is kidob magából a hordozóeszköz, és ezek külön-külön manőverezve közelítik meg a célt. Ráadásul a tölteteken kívül

hasonló méretű, illetve hasonló radar- és hőjelekkel rendelkező csalitöltetek is felhelyezhetők a ballisztikus rakétára, ami alaposan megtévesztheti a megtámadott felet.

Egyáltalán nem mellékes szempont, hogy például a palesztinok már 2021-ben, az úgynevezett „rakétaháborúban” próbálkoztak azzal, hogy túlterhelik az izraeli Vaskupolát. A Hamász 2023 őszén ugyanezt a taktikát választotta: rövid idő alatt koncentráltan több ezer rakétát zúdított Izraelre, a Gázai övezettel szomszédos területekre. Ezzel az óriási mennyiséggel kellett megbirkóznia az izraeli védelmi rendszernek, ami nem mindig sikerült. Ez a példa is azt mutatja, a rakétavédelmi rendszerek túlterhelés esetén sokat veszíthetnek hatékony működésükből.