A közelmúltban jelent meg az MCC jelentése a magyar vállalkozásokról 2025 elnevezésű kiadványa, amely a tavasszal készült kétezer, főként kis- és közepes vállalkozás megkérdezésével, és azt tudakolták tőlük, hogy hogyan milyen volt a tavalyi évük, illetve hogyan látják a jövőt, mit tartanak fő erősségeiknek, milyen terveik vannak a jövővel kapcsolatban. „Ez egy viszonylag hosszú kérdőív volt, mély képet kaphatunk ezáltal a magyar vállalkozások lelki életéről” – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Szepesi Balázs, az MCC Közgazdasági Iskolájának és Vállalkozáskutatási Műhelyének vezetője.
A jelentés adatai szerint a cégek többsége úgy érzi, harapófogóban van: a piaci kereslet megállt vagy csökkent, a költségek viszont megugrottak, mégis több az optimista, mint a pesszimista cégvezető. „Az elmúlt év fájdalmas volt, de a vállalkozók nem adják fel, inkább azon gondolkodnak, hogyan tudnak kijutni a nehéz helyzetből” – fogalmazott Szepesi Balázs, de hozzátette, vannak ágazati különbségek, de nem jelentősek. Két területen van érdemi véleménykülönbség, az egyik az a méret: minél nagyobb egy vállalkozás, annál valószínűbb, hogy jól viseli a nehézségeket. A másik a vállalkozásoknak az a sikeres csoportja, amelynek a múltban is jobban ment, ők a jövővel kapcsolatban is optimisták.
Szepesi Balázs úgy látja, a cégek működésében az a meghatározó, hogy a vállalkozás vezetője „hogyan áll a bizniszhez”, és azt is érdekesnek tartja, hogy nem az számít, hogy mikor indították a vállalkozást. Aki korábban kezdte, az már sok mindent átvészelt, aki viszont később kezdett, az már tudta, hogy mibe száll be, és felkészültebben vág bele. „Igazából, hogy ki mikor kezdte a céget, ki férfi vagy ki nő, vagy az, hogy ki hol üzemelteti a vállalkozást, ez nem számít” – jelentette ki az MCC műhelyvezetője.
A kutatás tavaszi lekérdezéssel, több mint kétezer vállalkozás megkérdezésével készült. A minta jó minőségű, az ágazati eloszlások a magyar gazdaság szerkezetét tükrözik. A válaszokból az derült ki, hogy a magyar cégek egyik legnagyobb erőssége a rugalmasság. A Covid, az inflációs válság és az energiaárrobbanás idején is bebizonyították, hogy gyorsan képesek alkalmazkodni. Szepesi Balázs szerint
„azok a vállalkozások, amelyek nem voltak rugalmasak, már nincsenek piacon – a túlélés kulcsa a gyors alkalmazkodás”.
Az is kiderült a kutatásból, hogy a vállalkozások általában nagyobbnak érzik a vevőik felől érkező nyomást, mind a versenytársaik felől érkező nyomást. Szepesi Balázs azt is kifejtette, hogy a legtöbb vállalkozás nagy cégeken keresztül jut el a fogyasztóhoz, és a magyar gazdaság általános jellemzője, hogy a nagy integrátorok, a nagy gyárak, nagykereskedelmi hálózatok irányítják a folyamatokat. „Ha a kapcsolat megszakad, akkor a vállalkozónak újra kell gondolnia az életét, míg az integrátor nagyon könnyen talál magának egy helyettesítőt” – magyarázta.
Szepesi Balázs a begyűjtött válaszok alapján is úgy véli, Magyarországon egészséges, jól működő kapitalizmus van, és közölte, szigorúak a játékszabályok, de aki elfogadja őket, sikeres lehet, aki pedig nem akar ezen a pályán játszani, már nem is szereplője a gazdaságnak.
A felmérés szerint a vállalkozók hozzáállása ambivalens az államhoz, az adóemelést nem szeretik, annak viszont örülnek, ha az éles versenyhelyzetben állami segítséget kapnak. „Magyarországon megszokottá vált, hogy nagyon nehéz a bankoktól vagy befektetőktől forráshoz jutni a nagyobb fejlesztésekhez, ezért lényegében már várják, hogy legyenek pályázati pénzek, amiből a fejlesztéseket meg tudják csinálni” – hangsúlyozta a szakember. Szintén a nem kedvelt kategóriába sorolta a bürokráciát, a magyar államot a vállalkozások általában túlságosan szabályozónak tartják, de Szepesi Balázs hozzátette, sokszor a kifogásolt elvárások nem hazai, hanem uniós eredetűek.
„Amikor a vállalkozásokat a saját erősségeikről kérdezünk, akkor azt gondolják, hogy ők nagyon rugalmasak, jó a munkaerejük, jó minőségben szállítanak, megbízhatóak, és ahol gyengébbnek látják magukat, az például a termelési költség. Az eszközállomány az meg valahol középen van. Tehát azt érzik, hogy ők baromi keményen dolgoznak, nagyon jól csinálják, sikerül is javítaniuk, de még mindig azt keresik, hogy hogyan lehetnének olcsóbbak. Ebben érzik, hogy sok esetben még többet várna tőlük a vevő” – ismertette a felmérés következtetéseit Szepesi Balázs.
A gazdaság várttól elmaradó növekedése nem csak magyar sajátosság, és a szakember úgy vélekedett, hogy sokat segítene az orosz–ukrán háború lezárása, mert annak jótékony hatása ellen az energiaárakra, és ami szerinte fontosabb: megszűnne az általános bizonytalanság. Ez azzal járna, hogy megindulna a fogyasztás, és hirtelen keresleti sokk lépne fel. Márpedig Szepsi Balázs szerint a fő problémája a magyar gazdaságnak a kereslet hiánya. Ha újraindulna az európai piac, és nem csak a német, és nem csak autógyártás, akkor az jelentős lökést jelentene.
A kutatás szerint a vállalkozások 30 százaléka valamilyen formában bekapcsolódik az exportpiacokra. A legtöbbször ez közvetett: a magyar cégek nagyobb integrátorokon keresztül, beszállítóként jutnak el a világpiacra. A probléma az, hogy nehéz méretet váltani: „500 millióról másfél milliárdra, majd 15 milliárdra lépni – ez hatalmas ugrásokban történik, amihez tőke és kockázatvállalás kell” – mondta.
Városi pletykának minősítette a kutató azt, hogy a magyar vállalkozók már nem akarnak növekedni, a válaszokból az derült ki, hogy mindig keresik a továbblépés lehetőségét, csak ennek két gátja van. Az egyik, hogy a pozíciók megőrzéséhez is három-négy évente teljesen meg kell újítani a cég technológiáját és termékkínálatát, már ezt is rengeteg energiát követel.A másik probléma pedig az, hogy a gazdaságban a növekedés az sokszor nem folytonos, hirtelen kell nagyot ugrani.
„Más méretkategóriába kell átlépni, és ehhez több tőke kell és nagyobb kockázatot kell vállalni. Ezt egyes vállalkozások meg tudják csinálni, mások nem”
– mondta. Azt is hangsúlyozta, hogy az Eurostat statisztikái szerint a magyar kis- és középvállalkozások termelékenysége jobb, mint az európai uniós átlag, ezért szerinte inkább tisztelni és becsülni kell a magyar kis- és középvállalkozásokat.
A külföldi terjeszkedésről azt mondta Szepesi Balázs, hogy a magyar kkv-k sokat exportálnak, de csak kevesen, és ennek szerinte az az oka, hogy az exportpiacokra nehéz a kilépés. A külföldi piacon nagy volumenű, egyedi termékekkel lehet megjelenni, és azok a cégek, amelyeknek ilyen termékei vannak, keresik a külföldi piacokat, ezért ebben nem lát nagy hiányosságot. Inkább a kereskedelemben lát gondokat, kevés a jó kereskedő, példaként említette, hogy a Kifli, az Alza vagy az Allegro sem magyar cég. A kereskedelemben pedig meghatározó az ügyfélélmény, és ebben a magyar vállalkozások lemaradtak már plázakapitalizmusban is, és most, az internetes kereskedelem felfutásakor is.
„Most van egy lehetőség, az AI megint mindent át fog alakítani, megint egy rezsimváltás lesz. Reméljük, hogy vannak olyan magyar technológiai cégek, amelyek már tárgyalnak kereskedőkkel és gyártókkal, hogy ebbe az új rezsimbe majd üzleti modellekkel meg tudjanak jelenni. Én bízom benne, hogy ez is egy olyan piac, ahol vannak rések” – mondta Szepesi Balázs, és hozzátette, a technológiában az elmaradás nem olyan jelentős, esélyt kínál, más kérdés, hogy egész Európában probléma van, mert ahogy egy techcég elég nagy lesz, akkor amerikai lesz belőle.
Azt is gondnak látja a kutató, hogy Magyarország a '90-es években úgy döntött, hogy a magyar gazdaság irányítását a külföldi vállalatoknak adja, és ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság integrációs központjai is külföldi kézbe kerültek, és amikor recesszió van, akkor nem a magyar terméket veszik meg, hanem az anyaországét, ezért van szükség arra, hogy az új iparágakban legyenek gazdasági iparszervező erővel bíró nagyvállalataink.
