A kutatócsoport az amerikai űrkutatási társaság Icarus című folyóiratában közölte eredményeit. Szabó Gyula, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa, a vizsgálat vezetője elmondta: több százezer aszteroida kering a Nap körül, kis méretük és tömegvonzásuk miatt igen változatos és szabálytalan alakban.

Az égitestek alakjának meghatározása nem kis gondot jelentett Szabó Gyula és Kiss László, a Sydney Egyetem munkatársa számára. A legpontosabb információkat az aszteroidákat megközelítő űrszondák szolgáltatták, de csak néhányat vizsgáltak meg ilyen módon, radarral pedig csak azokat lehet szemügyre venni, amelyek a Föld közelében haladnak el. A távcsövek is hasznosak, de csak a legnagyobb aszteroidák esetében alkalmazhatók.

A megoldást a fényességmérés jelenti. Ennek során az űrben forgó égitest által visszavert fény mennyiségét vizsgálják, képet kapva az objektum alakjáról. Ez hosszú időt vehet igénybe, de az ég digitális pásztázásának lehetősége megkönnyíti a szakemberek dolgát.

Ezek a vizsgálatok minden éjjel több ezer égitestről gyűjtenek adatokat, ennek segítségével a magyar tudósok 11.735 aszteroida alakját határozták meg.

"Az eredmények nagyon meglepőek voltak" - jelentette ki Szabó Gyula, hozzátéve: az aszteroidákat alakjuk szerint csoportokba lehetett sorolni, az egészen megnyúltaktól a szinte szabályos gömb alakúakig.

A legnagyobb formaváltozatosságot a fiatal aszteroidák mutatták, amelyek még csak nemrég jöttek létre egy-egy kozmikus ütközés következtében. Az idősebbek szabályosabbak, többé-kevésbé gömb alakúak.

A kutatók szerint az átmenet egy-két milliárd év alatt zajlik le, az okot - vagyis a rejtély megoldásának kulcsát - pedig a kisebb ütközések jelentik, amelyek fokozatosan lecsiszolják az aszteroidák felületének egyenetlenségeit, ahogyan a hullámzás formálja a parti kavicsokat.