A neandervölgyi emberek csontmaradványain végzett DNS-vizsgálat azt mutatja, hogy az ősember rendelkezett a "beszédgénnel", amelyet eddig csupán a modern embernél fedeztek fel.

A következtetés: a neandervölgyiek éppen úgy képesek voltak a beszédre, mint mi, és saját nyelvükön kommunikáltak egymással. A beszéd képessége az egyik olyan sarokkő, amely megkülönbözteti az embert az állattól; ez teszi ugyanis lehetővé a kifinomult, modern kultúra megszületését.

A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológia Intézet munkatársainak feltételezése a neandervölgyiekről éles ellentétben áll a korábbi képpel, és új megvilágításba helyezi a neandervölgyiek kialakulását a közös őstől, több mint 400 ezer évvel ezelőtt.

Eddig lenézték őket

Svante Paabo professzor, aki az intézetben neandervölgyi génállományának vizsgálatát vezeti, úgy véli: a "beszédgén" felfedezése meg fogja változtatni az emberekben élő képet a neandervölgyiekről.

"A neandervölgyieket eddig lenézték, de kutatásaink azt bizonyítják, hogy genetikailag közelebb állnak a mai emberhez, mint a csimpánzok. A 'beszédgén' nem található meg az emberszabású majmoknál" - hangsúlyozta.

A kutatók egyébként korábban is sokat vitatkoztak arról, képes volt-e a beszédre a neandervölgyi - voltak, akik amellett érveltek, hogy igen. A kutatások most őket erősítették meg.

Fogat is mostak?

Az azonban általánosan elfogadott vélemény volt, hogy a neandervölgyiek lassú és csekély értelmű lények voltak, akiknek az eszén túljártak eszesebb unokatestvéreik, a modern ember ősei.

A lipcsei kutatók azonban most már azt feltételezik, hogy a neandervölgyiek képesek lehettek kőszerszámok készítésére is, sőt, az sincs kizárva, hogy még fogat is mostak.

A lipcseiek az elsők, akik megpróbálják elkészíteni a neandervölgyiek géntérképét. Kilenc neandervölgyi maradványait vizsgálják, akiket a feltételezések szerint 42 ezer évvel ezelőtt öltek meg és fel is faltak. A maradványokat egy észak-spanyolországi barlangban fedezték fel.