Kocsis Zoltánra mindenki másképp emlékezik. Másképp gondolnak rá az idősebbek és másképp a fiatalok, másképp a muzsikus szakma képviselői és másképp a laikus zenekedvelők. Abban azonban alighanem mindenki egyetért, hogy páratlan tehetségű muzsikus volt: kivételes zongoraművész, karmester, zeneszerző, hangszerelő, zenetudós és pedagógus, aki minden tevékenységében, a magyar és a nemzetközi koncertpódiumon egyaránt teljes hitellel képviselte a lelkesítő sokoldalúságot, a megalkuvás nélküli maximalizmust, az építő szellemet és az újat akarást.

Mindezen tulajdonságait teremtő módon kamatoztatta akkor is, amikor 1997-ben főzeneigazgatóként az Állami Hangversenyzenekar élére került, és elhatározta, hogy új alapokra helyezi az együttes működését. A zenekar és a vele szimbiózisban dolgozó Állami Kórus nemcsak névváltoztatáson esett át, de a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar az új névhez új mércét és új munkamorált is kapott. Főzeneigazgatói két évtizede során Kocsis állhatatos igényességével gondoskodott arról, hogy az új szellem valóban meggyökerezzen mindkét muzsikusgárda tagjainak művészi gondolkodásában.

Felejthetetlen koncerteket és lemezfelvételeket (köztük a Bartók Új Sorozat kiadványait), emlékezetes külföldi turnékat köszönhettünk fáradhatatlan muzsikus lényének. Tíz esztendeje, 2016. november 6-án, hatvannégy évesen választotta el tőlünk a korai halál.

Emlékére az évfordulón a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar az elmélyültség és átszellemültség zeneszerzője, Johannes Brahms két – zenei meditációnak is beillő – művét szólaltatja meg jelenlegi főzeneigazgatónk, a Kossuth-díjas Vashegyi György vezényletével, a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében.

A Begräbnisgesang (Gyászének) nemes emelkedettséggel és fegyelemmel képviseli a gyászt tiszta és egyszerű, fúvósokkal kísért koráldallamával, az Ein deutsches Requiem (Német requiem) pedig nemcsak formájában és szövegválasztásában rendhagyó, de abban is, hogy a halál rettenete helyett sokkal inkább a megbékélésre és a reményre irányítja a zenehallgató figyelmét.

A szoprán Pasztircsák Polina és a német bariton, Julian Orlishausen személyében két nemzetközi rangú énekes tolmácsolja a szólókat, a zenekar mellett pedig a Somos Csaba karigazgató irányításával dolgozó kórus is méltó feladathoz jut.

Helyszín és időpont:

2026. november 6. péntek 19.30 – Müpa

Műsor:

Johannes Brahms: Begräbnisgesang (Gyászének), op. 13

Johannes Brahms: Ein deutsches Requiem (Német requiem), op. 45

Közreműködik:

Pasztircsák Polina- szoprán, Julian Orlishausen- bariton, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar,

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

Vezényel:

Vashegyi György

(x)