Az elsőfokú ítélet nem jogerős, a védelem jelezte, hogy fellebbezni fog ellene.
A szabadságkorlátozás úgy valósul meg, hogy a püspök havi jövedelmének 25 százalékát egy gyermekvédelmi alapítványnak és az állami Igazságügyi Alapnak folyósítják.
A bíróság azzal indokolta a döntését, hogy a püspök magatartásának megítélésekor figyelembe kell venni azt felelősséget, amely az általa betöltött tisztséggel jár. Hivatkozott arra is, hogy a lengyel jog értelmében jelenteni kell a pedofília bűncselekményét, amint erről bárki „hiteles információt" szerez.
A bíróság szerint a püspök rendelkezett hiteles információkkal a két papról, mégis a hatóságokat nem kellő időben értesítette. Annak kapcsán, hogy a feltételezett visszaélések egy részét sok évvel ezelőtt, részben Ukrajna területén követték el, a bíró leszögezte: nem a püspök feladata volt a helyzet jogi elemzése.
A tarnówi egyházmegye csütörtökön közzétett álláfoglalása szerint a püspök – értesülve a két pap lehetséges bűntetteiről – azonnal egyházi eljárás indított, amely mindkét esetben egyházi büntetéssel ért véget. Az állami hatóságokat pedig ezt követően haladéktalanul értesítették. Az egyik gyanúsított pap, Stanislaw P. Ukrajnában elkövetett lehetséges pedofil tetteiről a püspök 2019-ben értesült. A hozzá eljuttatott iratok szerint az ügyet már előtte jelentették az illetékes ukrán hatóságoknak. A lengyel hatóságoknak a tarnówi egyházmegye az egyházi eljárás lezárása után, 2020-ban adta át az ügyet. A másik pap, Tomasz K. lehetséges visszaéléseiről a püspök 2021 végén értesült, és azonnal jelezte ezt a hatóságoknak az egyházmegye közlése szerint. Stanislaw P. ügyét 2022-ben elévülés miatt megsemmisítették, Tomasz K. ügyében még tart a per.
A püspökség nyilatkozatában aláhúzta: a püspök lelkipásztori tanításában és a per során vallomásában is azt hangsúlyozta, hogy gonosz tettnek tartja a kiskorúakkal szembeni visszaéléseket, és kifejezte mély sajnálkozását az áldozatok szenvedése miatt.
Lengyelországban 2017 óta vonhatóak büntetőjogi felelősségre – és akár három évi szabadságvesztéssel büntethetők – azok, akik nem jelentik pedofília elkövetését, noha megbízható információkkal rendelkeznek róla. Korábban az ilyen tettek jelentése úgynevezett társadalmi kötelességnek számított, elmulasztása nem volt büntethető.
A tarnówi per az első ilyen jellegű, püspököt sújtó eljárás Lengyelországban.




