Több mint 50 ország vezetői találkoztak az örményországi Jerevánban, ahol az Európai Politikai Közösség nyolcadik csúcstalálkozóját tartották. Az Európai Politikai Közösség (EPC) célja a politikai párbeszéd és együttműködés előmozdítása a közös érdekű kérdések megoldása érdekében, továbbá az európai kontinens biztonságának, stabilitásának és jólétének megerősítése.

Wagner Péter az InfoRádióban elmondta: maga a formáció francia kezdeményezésre jött létre 2022-ben, miután Oroszország megindította invázióját Ukrajna ellen. A középpontban általában az Európa jövőjéről szóló politikai és stratégiai megbeszélések vannak, így Oroszországot és Fehéroroszországot nem képviselik ezeken a tanácskozásokon, mint ahogy az Egyesült Államok jelenléte sem törvényszerű, mert a fórum igazából nem is tekinthető egy nemzetközi szervezetnek.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány senior elemzője hozzátette: az EPC létrehozásával az volt a céljuk a kezdeményezőknek, hogy legyen egy olyan fórum, ahol olyan országok képviselői is összegyűlhetnek, amelyek nem tagjai a legfőbb politikai vagy katonai szervezeteknek. Wagner Péter kitért rá, hogy az ENSZ a nemzetközi jog és biztonság, a gazdasági fejlődés, valamint az emberi jogok terén globális kérdésekben keres megfelelő válaszokat, a NATO az USA-t is bevonva egy katonai egyesülés, amely a biztonságot helyezi előtérbe, míg az EU egyebek mellet gazdasági, politikai ügyekkel foglalkozik, de csak a tagállamokra vonatkozóan.

Mindezekkel szemben az Európai Politikai Közösség tagjai lehetnek nem EU-tagországok is, de az összekötő kapocs mégis Európa.

Ahogy Wagner Péter fogalmazott, „kicsit vegyes felvágottnak” tűnik ez a fórum, ahol egyébként több bilaterális találkozót is tartanak. Utóbbi tanácskozásokon az érintett országok vezetői azokat a kétoldalú ügyeket tárgyalják meg, amelyek számukra kiemelten fontosak.

A hétfői és keddi nap tárgyalásairól kevés konkrét információ szivárgott ki, amelyek pedig mégis megjelentek a nyilvánosságban, azok olyan általános nyilatkozatok voltak, amelyek például az iráni háború elítélését, az együttműködést, a digitalizáció és a transzport korridorok megteremtését célozták.

Gazdasági szuperfolyosó jön létre a Kis-Kaukázusban

Bár a formációnak Európai Politikai Közösség a neve, az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolat és együttműködés is napirendre került. Nikol Pasinjan örmény miniszterelnök bejelentette, hogy megkezdődik az amerikai elnökről elnevezett Trump Útja a Nemzetközi Békéhez és Jóléthez (TRIPP) elnevezésű gazdasági folyosó megvalósítása. Wagner Péter szerint ez a program egy olyan kezdeményezésnek tűnik, ami jól átgondolt és van is benne megfelelő stratégia. A TRIPP legfőbb előzménye az örmény–azeri konfliktus volt, ami Azerbajdzsán győzelmével zárult három évvel ezelőtt. Bár akkor sokan az ellenségeskedések továbbélésére számítottak, az azeri vezetés diplomáciai offenzívába kezdett annak érdekében, hogy a karabahi konfliktushoz nem közvetlenül kapcsolódó Zangezur-folyosó kérdését is napirendre vegye.

Az azeriek azt a célt tűzték ki, hogy az örmény–azeri–iráni határvonalon létrehozzanak egy olyan folyosót, ami összeköti Azerbajdzsánt Nahicseván exklávéval.

Az elemző elmondta: ez egy olyan terület, ami nem határos közvetlenül Azerbajdzsánnal, és csak Örményországon keresztül lehet elérni. Az azeri vezetés elképzelése az volt, hogy legyen egy olyan korridor örményországi területen, ami szárazföldi, vasúti összeköttetést biztosít Azerbajdzsán és az említett exklávé között. A TRIPP az úgynevezett Középső Folyosó (Middle Corridor) egyik hiányzó láncszeme lesz, amely Kínát és Közép-Ázsiát a Kaszpi-tengeren, a dél-kaukázusi vasútvonalakon és Törökországon át köti össze Európával.

Amikor először felvetette Azerbajdzsán a folyosó ötletét, sokan azt vizionálták, hogy újabb háború tör ki és az azeri vezetés kész lesz akár erőszakot is alkalmazni, hogy megvalósíthassa a tervét. Wagner Péter szerint évekig „nagyon kényes egyensúlyozás” volt, Oroszország próbált közvetíteni a felek között, majd színre lépett Donald Trump, aki meghívta Washingtonba az egymással mintegy három évtizedes háborúban álló Azerbajdzsán és Örményország vezetőjét.

A felek végül megállapodtak abban, hogy amerikai közvetítéssel létrejön a korridor Azerbajdzsán és Nahicseván között. Wagner Péter szerint szenzitív kérdésről van szó, ugyanis Örményország értelemszerűen rendelkezni akar a saját területe felett, Azerbajdzsán viszont úgy oldaná meg az áruk áramlását a két terület között, hogy abba az örmények semmilyen módon ne szóljanak bele. Washington bő egy évvel ezelőtt lépett be a tárgyalásokba, és konkrét javaslatot is tett annak érdekében, hogy közeledjenek egymáshoz az álláspontok, és most úgy tűnik, működni fog a gazdasági folyosó hosszabb távon is.

Csökken az orosz befolyás a térségben, de nem Grúziában

Az Egyesült Államok a tettek mezejére lépett, de azt Wagner Péter szerint nem lehet teljesen biztosan kijelenteni, hogy ezzel általánosan csökkent volna az orosz befolyás a Kaukázusban. Úgy véli, Azerbajdzsánban azért ennek láthatók bizonyos jelei, mivel

az azeri vezetés szuverén külpolitikát folytat, és azokkal építi a kapcsolatait, akikkel az együttműködés a nemzeti érdekeket szolgálja.

Az elemző szerint Örményországban még mindig érzékelhető az orosz befolyás, hiszen továbbra is állomásoznak orosz katonák egyes örményországi területeken, de a TRIPP is egy olyan kezdeményezés, ami egyértelműen a Nyugat felé orientálja az örményeket, így az orosz befolyás egyre inkább visszaszorulóban van.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány senior elemzője kiemelte: ugyanazon a napon, amikor az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozóját tartották, az örmény vezetés Jerevánban az Európai Unió képviselőivel is tárgyaltak. A felek több megállapodást is aláírtak, melynek értelmében az örmények uniós támogatással fejlesztik egyebek mellett a közlekedési infrastruktúrát, illetve a digitalizáció területén is komoly reformok várhatók. Wagner Péter azt látja, hogy

az EU és az USA egyaránt komoly lépéseket tesz annak érdekében, hogy Örményország kikerüljön az oroszok befolyása alól, illetve felgyorsuljon ez a távolodási folyamat.

Egy másik kaukázusi ország, Grúzia viszont ezzel ellentétes utat jár be. A grúzok az elmúlt két évtizedben a NATO és Nyugat felé közeledtek, az utóbbi időben viszont más orientáció figyelhető meg a külpolitikájukban. Grúzia egyre messzebb kerül az EU-csatlakozástól, miközben Oroszország felé pedig gesztusokat tesz, ami egyértelműen közeledésnek mondható.

A cikk alapjául szolgáló interjút Kocsonya Zoltán készítette.

(A nyitóképen: António Costa, az Európai Tanács elnöke, Nikol Pasinjan örmény miniszterelnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozóján tartott sajtótájékoztatójuk végén Jerevánban, 2026. május 5-én.)