A leplet a XVI. század óta a torinói Keresztelő Szent János székesegyházban őrzik. Maga a lepel 4,3 méter hosszú, 1,1 méter széles, anyaga halszálkamintásan szőtt lenvászon és egy körülbelül 1,75 méter magas, szakállas férfi testének lenyomata rajzolódik ki rajta - írja az Index. A róla szóló első feljegyzés 1354-ből származik, és arról számol be, hogy Geoffroy de Charny lovag átadta Lirey városában a templom esperesének, azt állítva, hogy az Jézus halotti leple. Troyes püspöke viszont már 1389-ben meg volt győződve róla, hogy a lepel hamisítvány, arra alapozva az állítását, hogy egy helyi festő állítólag beismerte neki a hamisítás tényét. Ezt meg is írta VII. Kelemen avignoni ellenpápának, arra kérve, hogy nyilvánítsa hivatalosan is hamisítványnak, aki kinyilatkoztatta, hogy ember által készített vallási tárgy és nem ereklye, de a kiállítását nem tiltotta meg.

William Meacham archeológus az Aleteia című lapban azt igyekezett bebizonyítani 2024. áprilisában, hogy hamis az állítás, miszerint a lepel anyaga középkori, habár egy 1988-ban végzett radiokarbonos vizsgálat 1260 és 1390 közé datálta a korát. A kutató több közel-keleti múzeumból is kért olyan lenvászonmintákat, melyeknek ismert a kora, így a római megszállás alatt álló Júdea (a mai Izrael) területéről és időszakából is, illetve Egyiptom és Európa hasonló korszakából származó mintákat is vizsgált.

Az összehasonlítás felfedte, hogy a torinói lepel lenszálai szinte tökéletesen megegyeznek a júdeai korszakból származó, korabeli mintákkal.

Így, mint írják, kijelenthető, hogy a lepel valóban a Közel-Keletről származik, vagyis nem lehet középkori hamisítvány. A megállapítás alátámasztja azt a korábbi vizsgálatot, hogy a leplen megőrződött virágpornyomok a Földközi-tenger keleti régiójában honos fajoktól származnak.

2022-ben is zajlott egy kutatás, melyet a Heritage-ben publikáltak, de a közelmúltig nem kapott különösebb sajtófigyelmet. Liberato De Caro vezető kutató és csapata a Bari Kristálytani Intézetben olyan módszerekkel vizsgálta a lepel egy mintáját, amilyennel ásványokat szokás tanulmányozni. Megállapították, hogy a lenvászon lepel anyaga szerkezetében megegyezik egy másik mintáéval, amelyről közismert, hogy a Masszada erőd ostromának idejéből (i.sz. 73) származik.

A kutatás arra is rávilágított, hogy az 1988-as radiokarbon vizsgálatkor használt minta nem volt megfelelően megtisztítva, és mivel az évszázadok során rengeteg ember kezén átment a lepel, így maradhattak rajta olyan nyomok, melyek alapján XIV. századinak vélték.

Egyszersmind az is kiderült, hogy a vászon sokkal rosszabb állapotban volt, semmint, hogy csak néhány száz éves legyen - írják. Állításuk szerint a lepel legalább 1300 évig pihent egy olyan helyen, ahol állandó 20 és 22,5 °C közötti hőmérséklet és 55-75 százalékos páratartalom volt.