Soha nem próbálkoztak még annyian az olívaolaj hamisításával, mint mostanában, év elején rekordot döntöttek a csalással kapcsolatos ügyek az Európai Unióban - írja a Telex. 2018 első negyedévében az EU mindösszesen 15 címkézési hibára, potenciális csalásra és szennyezett olajra vonatkozó bejelentést regisztrált, idén az első három hónapban már ötvenet - és ezek csak a tagállamok által észlelt, és az Unió egészségügyi főigazgatóságához lejelentett esetek, teszi hozzá a lap.

A hamisítás nem véletlenül harapódzott el, hiszen az olívaolaj világpiaci ára az elmúlt két év során megduplázódott, mivel a szélsőséges időjárás annyira megnehezítette a termelést.

Mint írják, évek óta drámai folyamatok zajlanak: a Statista adatai alapján a 2021-2022-es szüret után 3,3 millió tonna olívaolajat állítottak elő, a rákövetkező évben már csak 2,4 milliót, és az első becslések szerint a legutóbbi szürettel tovább csökkent a kihozatal 2,3 millió tonnára.

Az Európai Unió vezető szerepet tölt be a területen, ezért nem mindegy, hogyan kezeli a problémákat, amikből viszont van bőven: a gazdák munkáját nehezítik a hőhullámok, a csapadékhiány, a nehézkes öntözés és a gyakori tüzek, valamint a madarak is jelentős károkat okoznak. Mint írják, kisebb termelőknél gyakori, hogy le sem szedik a termést, mert egyszerűen nem érné meg akkora mennyiséggel foglalkozni.

Európában rég nem látott készlethiány alakult ki, és a lánc végén a fogyasztó az extrém drágulásból érezheti a zavarokat.

Normális körülmények között a globális termelés kétharmada uniós országokban történik, a fogyasztásnak pedig 53 százalékáért felel az EU. A legnagyobb mértékben Olaszországban és Spanyolországban fogy az olaj (évi félmillió tonna mindkét helyen), az egy főre jutó fogyasztás viszont Görögországban a legnagyobb (évi 12 kilogramm). Termelésben messze Spanyolország vezet, őket az olaszok, a görögök és a portugálok követik, mindenki más elenyésző mértékben készít olívaolajat.

Az uniós termelésben a 2022-2023-as, mindössze 1,4 millió tonnát produkáló szüret rég nem látott mértékű visszaesést hozott: az Európai Bizottság adatai alapján utoljára a 2014-2015-ös szüret volt hasonlóan pocsék (szintén 1,4 millió tonna). A legutóbbi már egy fokkal jobban alakult (1,5 millió tonna), de tízéves távlatban ez az adat is a harmadik legrosszabbnak számít, és messze elmarad mind a 2012 és 2024 közötti átlagtól (1,86 millió tonna), mind a 2021-2022-es rekordszürettől - írják.

2022 nyár végén a világpiaci árak is kilőttek: a tonnánkénti 4000 dolláros ár tavaly nyár végére elérte a 9000 dolláros sávot, idén júniusban pedig meghaladta a 9100 dollárt.

A termékek árában ráadásul nagy a szórás, a gyengébb minőségű, nagyüzemi olajnál drágábbak a termelői változatok, hiszen amíg a nagyüzem 4 kilogramm olívabogyóból készít 1 liter olajat, addig a kistermelő 10 kilogrammból nyer ki ugyanennyit. Ehhez jön még a palackozás, címkézés, szállítás, marketing.

Az iparág jövőjével még nem sokan foglalkoztak - írja a lap. A Le Grand Continent geopolitikai szaklap a nyár elején azt írta, az egyik következmény az lehet, hogy a termelők kénytelenek lesznek kevésbé intenzíven gazdálkodni, például ritkásabbra ültetni a növényeket a jobb nedvességellátás érdekében. Ez viszont csak tovább fokozná az árnövekedést, és a fogyasztók még inkább a helyettesítő termékek felé fordulnának, például a napraforgóolaj felé, ahogy az Spanyolországban is megtörtént.