Örök igazság, hogy minden válság annak függvényében nyúlhat el, hogy a kezelése érdekében milyen lépések születnek már a kezdetek kezdetén. A mostani koronavírus-járvány okozta válság legelején az volt látható, hogy nem egyformán sújtotta az Európai Unió országait. Miközben Olaszországot már leteperte, két vállra fektette, addig néhány ország még vígan sütkérezett abban a tévhitben, ami egyébként az Európai Unióra is jellemző, hogy náluk ez nem fog jelentkezni – fogalmazott az InfoRádiónak Gyévai Zoltán.
Ahogy aztán jött a felismerés a tagállamokban, úgy egyre inkább jelentkeztek a pánikreakciók, egyre inkább rászorultak egymás támogatására, miközben a kezdeti magatartás még az volt, hogy mindenki megpróbál a maga számára helyzeti előnyt teremteni a meglévő forrásaival; amiben van némi természetes reflex is, tette hozzá a Bruxinfo főszerkesztője, de ahogy teltek-múltak a napok, az derült ki egyre világosabban, hogy
a tagállami válaszoknak bizony megvannak a korlátai.
Hiszen, ha nem lenne most uniós belső piac, olyan ellátási hiányok alakultak volna ki, akár az élelmiszerek, akár a gyógyszerek tekintetében, ami még inkább ellehetetlenítette volna helyzetet.
Mint ismert, az Európai Járványügyi Központ, amelynek a székhelye Svédországban van, januárban még azt közölte, hogy
a koronavírus-járvány nagy valószínűséggl el fogja kerülni Európát.
Sőt még február közepén, amikor Párizsban meghalt a fertőzés első áldozata Európában, egy kínai turista, akkor is alábecsülte a járvány kitörésének veszélyét.
Ezzel, valamint általában az uniós rendszerekkel kapcsolatban Gyévai Zoltán megjegyezte: elsőnek meg kell majd vizsgálni, hogy mekkora szakmai hiba történt, és ha kiderül egy európai uniós „összetákolt” intézményről, hogy nem állt a helyzet magaslatán, nem volt képes a kialakult helyzetet megfelelően előre jelezni, akkor a szakmai problémákat ki kell javítani. Meglátása szerint a mostani helyzet talán arra is rámutat, hogy megerősítésre szorul a közegészségügy uniós szinten is, ugyanakkor, tette hozzá a szakértő, a jelek szerint
nemcsak az Európai Járványügyi Központ, hanem a tagállamok meglévő szervezetei sem voltak megfelelően felkészülve.
Visszatérve az alapkérdésre: az elmúlt évek belső tusakodásai, kezdve a gazdasági-pénzügyi világválsággal, meglehetősen meggyengítették az Európai Unió egységét, a válaszok egyre fokozottabb mértékben kormányközi, tagállami válaszok lettek, az EU-t pedig akkor vették igénybe, amikor többnyire valóban nagyon szükség volt rá és ahol lehetett. Gyévai Zoltán arra is rámutatott, amikor az Európai Uniót most sokan szapulják, elsősorban Olaszország, hogy cserben hagyták őket, akkor – érthető módon – igazából kevesen vannak tisztában azzal, hogy valójában milyen hatáskörei voltak az uniós intézményeknek arra, hogy egy ilyen helyzetben felléphessenek. Mert egyébként
elég kevés, de ez persze nem menti föl Brüsszelt
az alól, éri is ilyen kritika Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, hogy viszonylag későn ébredtek arra, hogy lépniük kell, „közös akolba terelve” a tagállamokat.
Nagyon fontos, emelte ki végezetül a Bruxinfo főszerkesztője, hogy a válságok (migrációs, gazdasági, pénzügyi), amik lezajlottak és megbontották az Európai Unión belül a szolidaritást, és keresztül-kasul választóvonalakat eredményeztek, azokat a koronavírus-járvány az első pillanatban tovább rontotta, viszont a tanulságok levonását követően, ami még a jövő zenéje, arra kellene jutnia a tagállamoknak, hogy ez nem helyes, és sokkal nagyobb lett a veszteség, akár emberéletben mérve, hogy nem az összefogás útját választották sok esetben.
