Az amerikai-egyiptomi viszony azóta romlott meg, hogy az egyiptomi hadsereg elmozdította tisztségéből az iszlamista Mohamed Murszit, Egyiptom első demokratikusan megválasztott elnökét - írja elemzésében a két Közel-Kelet-specialista.

Az egyiptomi Abdel Monem Said Ali és az izraeli Shai Feldmar rámutatott: Washingtonból nézve Murszi megbuktatása az arab tavasz által kiváltott demokratikus folyamat erőszakos megszakítása volt, míg az általuk polgári hazafiaknak titulált tömegek azt a 2011-es felkeléssel egyenértékű forradalomként élték meg.

A kutatók szerint Washington és Kairó feszült viszonyát alapvetően az okozza, hogy a két fővárosban alapvetően eltérően értékelik azokat a társadalmi tényezőket, amelyek a tavalyi hatalomátvételhez vezettek, és az azóta tartó belviszályokat is meghatározzák.

Az elemzők szerint az amerikai döntéshozók Murszi megbuktatását az ország két meghatározó társadalmi és politikai ereje, a Muzulmán Testvériség és a Hadsereg közti hatalmi harc eredményeként értelmezik. Ezzel szemben szerintük nem csupán holmi hatalmi küzdelemről volt szó, hanem fontos fordulatról az ország jövőjét illetően.

Az exelnök ellen utcára vonult tömegek a két elemző szerint az általuk képviselt értékrend mellett álltak ki. A "polgári hazafiak" számára e fordulópontnak az a tétje, hogy Egyiptom egy demokratikus, polgári, modern állammá válik-e végül vagy pedig vallási alapon szerveződő, a Muzulmán Testvériség által irányított ország lesz.

Ali és Feldmar szerint a legnépesebb arab ország társadalmának túlnyomó többségét kitevő "polgári hazafiak" számára a tavaly nyári események sorsdöntő kérdése az volt, hogy vallási vagy világi szemléletű lesz-e Egyiptom, Isten vagy ember lesz-e a jog forrása.

Az amerikai vezetők hatalmas áldozatot hoztak a demokrácia oltárán, hiszen Mubarakot visszavonulásra ösztönözték, tudván, hogy először vált legálissá az 1928-ban alapított, nagy támogatottságú Muzulmán Testvériség. Miután az iszlamisták elsöprő választási győzelmével hatalomra jutott Murszi-kormány politikai és gazdasági tapasztalatlansága egyre nagyobb elégedetlenséget váltott ki, a demokrácia mellett elkötelezett Washington a következő voksolásra bízta volna az elkövetett hibák korrigálását.

Az utolsó kilenc hónap fejleményeit Washingtonban a 2011-es felkelés által megdöntött, több évtizedes autokrata hatalomgyakorláshoz való visszatérés egyértelmű jeleinek tekintik - hangsúlyozzák a tanulmány szerzői.

Az amerikai adminisztráció által - félhivatalosan - államcsínyként kezelt események után Barack Obama elnök elrendelte a két ország közötti kapcsolatok újraértékelését.

Washington - miután az egyiptomi biztonsági erők 2013. augusztus 14-én Kairóban erőszakkal feloszlatták tüntetők két táborát, több száz ellenzéki halálát okozva - lemondta a két hadsereg évente megtartott közös hadgyakorlatát. Októberre az amerikai elnök felfüggesztette a Kairónak szánt segélyeket, Egyiptom nem kapta meg a beígért Apache helikoptereket, Harpoon rakétákat és tankalkatrészeket, illetve 260 milliárd dollárnyi pénzbeli juttatást és 300 millió dollár értékű hitelgaranciát.

Az egyiptomi kormány a Brandeis egyetem szakértői szerint úgy látja: az Egyesült Államok tévesen azonosítja a demokráciát és a választások intézményét. Kairó szerint a 2011-es fordulat nem hozott pluralista demokráciát az országba: a többségi uralom egy nyers formája alakult ki, amelyben a kisebbség érdekei teljesen háttérbe szorultak. Ezt az jelképezte legjobban, hogy a kopt keresztény közösség hátrányos helyzetbe került az iszlamista központi hatalmat maga mögött tudó muzulmán tömegekkel szemben.

Washington szerint a jelenlegi átmeneti kormány heves fellépése az időközben terrorcsoporttá nyilvánított Muzulmán Testvériség tagjaival és a velük szimpatizálókkal szemben lényegében a Mubarak-rezsim katonai berendezkedéséhez vezet vissza. Az amerikai adminisztráció ezt alátámasztandó felhívja a figyelmet: az idén januárban elfogadott alkotmány a hadsereg széles körű sérthetetlenségét és autonómiáját biztosítja, illetve lehetővé teszi civilek katonai bíróság elé állítását.

A két amerikai elemző aggasztónak tartja, hogy az amerikai döntéshozók szemében Egyiptom elvesztette regionális jelentőségét. Washingtonnak mintha már kevésbé számítana, mi történik Egyiptomban, amit az is mutat, hogy Washington felfüggesztette a két ország válságos kapcsolatának újraélesztésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseket.

A szerzőpáros azzal zárja elemzését, hogy az Obama-kormány végzetes hibát követ el, ha alulbecsüli Egyiptom geopolitikai jelentőségét és - nem utolsó sorban az Izraellel kötött békeszerződése miatti - fontos közvetítői szerepét a Közel-Keleten.