A szóban forgó tanulmányt az Amerikai Kémiai Társaság tavaszi ülésén mutatták be, de még folyóirati bírálat előtt áll. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy az ólom fémalkatrészekben, például gombokban vagy cipzárakban jelen lehet, de a mostani vizsgálat először mutatta ki közvetlenül a szövetekben is – idézi a sciencedaily.com beszámolóját a magyarnemzet.hu.

A kutatók 11 különböző színű gyerekruhát teszteltek fast fashion és diszkont márkáktól, és azt találták, hogy mindegyik meghaladta az amerikai szabványok szerinti megengedett ólomszintet (100 ppm).

A piros és sárga ruhák különösen magas ólomtartalmúak voltak, ami komoly aggodalomra ad okot, hiszen a gyerekek gyakran a szájukba veszik a ruháikat, így a szervezetükbe kerülő ólom mennyisége meghaladhatja a biztonságos napi határértéket.

Mint olvasható, az ólom(II)-acetátot egyes gyártók a festékek színének tartóssá tétele és az élénk színek megőrzése érdekében alkalmazzák, pedig az ólom minden életkorban káros: befolyásolhatja a központi idegrendszert, viselkedési problémákat okozhat, és különösen veszélyes a hat év alatti gyermekek számára. A kutatók azt is vizsgálják, hogy a mosás mennyiben oldja fel a vegyszert, és átviheti-e más ruhadarabokra, valamint hogyan reagálnak a mosószerek az ólommaradványokra.

A kutatócsoport reménye, hogy az eredmények nyomán a ruhagyártók alaposabb tesztelést végeznek, és biztonságosabb festési eljárásokat alkalmaznak. Már léteznek ólommentes, természetes anyagokból készült alternatívák, például tölgyfakéreg, gránátalmahéj vagy rozmaring alapú festékrögzítők, ám a technológia váltása költséges, így a fogyasztói tudatosság és a szabályozói nyomás kulcsfontosságú lehet a változás elindításához.

A cikk arra is kitér, hogy az amerikai vizsgálat eredménye az európai szülőket sem hagyhatja közömbösen, még ha a szabályozási keret itt szigorúbb is. Az EU REACH rendelet az ólomra vonatkozóan lényegesen alacsonyabb határértékeket ír elő a textíliákban, mint az USA előírásai – elméletileg tehát az európai piacon forgalmazott ruháknak e tekintetben magasabb biztonsági mércét kell teljesíteniük.

Ez azonban kétféleképpen értelmezhető:

• vagy valóban kevésbé érintett az EU-s piac, vagy
• ugyanolyan mértékben érintett, csak éppen senki sem mérte szisztematikusan – pedig az ólom(II)-acetát mint festékrögzítő anyag nem kötődik egyetlen piachoz.