Az iráni háború miatt a tengeri kereskedelem egyik legfontosabb fojtópontján, a Hormuzi-szorosban lehetetlenült el az átjutás, így a kőolaj világpiaci ára 40-60 százalékkal emelkedett. A magyar kormány évekkel korábban felismerte azt, amire az uniós vezetőknek most kell rádöbbennie: Oroszország nem csak olcsóbb, de stabilabb ellátást is biztosít – olvasható az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány friss elemzésében.

Mint a szerző, Horváth Sebestyén írja, stratégiai hibának bizonyult Európa részéről, hogy áttértek a vezetéken érkező orosz energiahordozókhoz képest bizonytalanabb és drágább szállítási költségű közel-keleti energiahordozókra.

A jövőben azok az országok, amelyek fő energiaellátó régiójukkal közvetlen vezetékes kapcsolattal rendelkeznek, fel fognak értékelődni, mivel olcsón és stabilan hozzá tudnak jutni az energiahordozókhoz.

A magyar kormány a régió több országával együtt többször is felhívta az uniós vezetők figyelmét arra, hogy az orosz energiahordozók ideológiaalapú kizárása nem szolgálja a kereskedelmi diverzifikációt.

Közel három hete tartja lezárva Irán a partjai és Omán között fekvő Hormuzi-szorost – emelik ki az elemzésben. A legszűkebb szakaszán alig több mint 30 kilométer széles szoroson szállították a napi globális kőolajfogyasztás ötödét, több mint 20 millió hordót.

Mint írják, Irán katonai eszközei nagyrészt megrongálódtak, illetve megsemmisültek, ugyanakkor megkezdte a szoros elaknásítását. Szorosan jogi értelemben véve nem zárták le eddig a szorost, valamint Irán nem bír elegendő katonai erővel minden áthaladó hajó megsemmisítéséhez.

Ugyanakkor kevés tanker kísérli meg az átkelést a helyzetüket sugárzó jeladó kikapcsolása mellett

– olvasható az elemzésben. Így a háború előtti szinthez képest mintegy 90 százalékkal csökkent az ott naponta áthaladó kőolaj mennyisége.

Az alternatív útvonalak drágábbak, időigényesebbek és kapacitásuk sem elegendő. Szaúd-Arábia a Kelet-Nyugat kőolajvezetéken keresztül képes az Arab-öbölből a Vörös-tengerre szállítani napi 5 millió hordó kőolajat. A régió negyedik legnagyobb kőolajtermelő országa, az Egyesült Arab Emírségek pedig napi 1,5 millió hordónyi kőolajat tud szállítani az omán-öböli Fudzsejra kikötőbe befutó kőolajvezetékével. Irak pedig a Törökországon keresztülhaladó vezetékkel tudja megkerülni a blokádot – olvasható az elemzésben.

A cseppfolyósított földgáz esetén viszont nem létezik helyettesítő útvonal. A világ második legnagyobb exportőrének, Katarnak földgáz-szállítmányait „nem lehet kiszabadítani” az Arab-öbölből. A Hormuzi-szoros lezárása rávilágított, hogy az energiahordozók tengeri szállítása nem biztonságosabb a vezetékes transzportnál. A tankerhajóknak a közlekedés során számos fojtóponton kell áthaladniuk, illetve a kihajózást követően bármikor úticélt változtathatnak – teszik hozzá.

Mint az elemzésben olvasható, az átjárók többsége konfliktusos zónákon halad keresztül:

• a Báb el-Mandeb szorost a 2023. október 7-i palesztin terrortámadást követően kezdték támadni jemeni húszi lázadók; a szoroson a globális kőolajfogyasztás 4 százaléka halad keresztül
• a Szuezi-csatorna alig 300-350 méter széles, így egy hajó keresztbefordulása is elzárhatja (mint az Evergreen 2021 márciusában); ezen halad át a Közel-Keletről Európába érkező energiahordozó-szállítmányok többsége, a globális kőolajfogyasztás 4,7 százaléka – hasonló a Panama-csatornán is előfordulhat
• a Fekete-tengeren mintegy 400-500 tengeri aknát telepítettek az orosz-ukrán háború miatt, az aknák pedig átvándorolhatnak a Boszporusz és a Dardanellák átjárókra is; utóbbiak a globális kőolajfogyasztás 3,5 százalékát képviselik

A Közel-Keletről Európába érkező energiahordozók alternatív útvonala Afrikát megkerülve a Jóreménység fokán át vezet. Ez 21 ezer kilométer, és 3-4 hétnyi időbe telik, miközben a Szuezi-csatornán át vezető útvonal hossza 12 ezer kilométer, és két hét alatt teljesíthető. Az elmúlt két és fél évben a teherhajók számottevő része az Afrikát megkerülő, hosszabb és költségesebb útvonalat választotta – teszik hozzá.