Az élelmiszer-ellátás globális problémáit és a termékhiányhoz vezető okokat mutatta be a Klímapolitikai Intézet által szervezett budapesti konferencia. A fő panelbeszélgetésen Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKI) ügyvezetője és Feldman Zsolt, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára vitatták meg a kialakult helyzetet, illetve vázolták az egyes kihívásokat.

A konferencián elhangzottak szerint a 2020-as évek elejéig az élelmezésbiztonsági problémák leginkább a fejlődő országokat érintették, és elsősorban a rendelkezésre álló élelmiszer hiányaként éltek a köztudatban. Ezek a problémák azóta sem szűntek meg, napjainkban is több mint 700 millió ember szenved az éhezéstől, és az élelmezésbiztonság már a fejlett országokban sem számít annyira alapvetőnek, mint a 2010-es években. Az utóbbi évek drasztikus élelmiszer-inflációjának következtében a fejlett országok szegényebb polgárai is kénytelenek lejjebb adni fogyasztásuk mennyiségéből vagy minőségéből.

Drexler Dóra az InfoRádióban elmondta: az egész világon nagy kihívás az éhezés elleni küzdelem, és

a legnagyobb problémát nem a mennyiségbeli hiány, hanem sokkal inkább a termékek, élelmiszerek nem megfelelő elosztása okozza.

Mint fogalmazott, szintén nagy gondot jelent, hogy a mezőgazdaság nemcsak az okozója, hanem az elszenvedője is egyben a klímaváltozásnak. Úgy véli, elkerülhetetlenné vált a fenntarthatósági fordulat ahhoz, hogy „jövőálló mezőgazdaságunk és élelmiszerrendszerünk legyen”. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet többek közt ökológiai gazdálkodással foglalkozik, és a különböző fórumokon arra hívja fel a figyelmet, hogy a Föld eltartó képességének határain belül maradjon az előállítás és az ellátás. Drexler Dóra kiemelte: megfelelő mennyiségben és minőségben kell élelmiszert biztosítani a Föld lakosságának. „Ez azonban egy nagyon nehéz feladat, hiszen a mezőgazdaság főként a kémiai input anyagokra épül” – jegyezte meg az ÖMKI ügyvezetője.

Figyelmeztetett, hogy az élelmiszer-fogyasztás drasztikusan és rohamos mértékben esik vissza, aminek az lehet az oka, hogy az emberek anyagi megfontolásból kevesebb vagy nem jó minőségű élelmiszert vásárolnak. Drexler Dóra szerint érthető, hogy sokan spórolni szeretnének, de „hosszabb távon nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha összehúzzuk a nadrágszíjat”. Ezt azzal indokolta, hogy

a legolcsóbb élelmiszer nem feltétlenül a legjobb minőségű.

Hozzátette: érdemes megfontolni, hogy jó-e az egészségünk és a táplálkozásunk szempontjából, ha az alapvető élelmiszereken spórolunk, miközben például a jó minőségű tojás vagy kifli ára elenyésző azokhoz a nem létfontosságú szolgáltatásokhoz, kényelmi dolgokhoz képest, amelyekre sokan rengeteget költenek.

Az élelmezésbiztonságra és a megfelelő, fenntarthatóbb élelmiszer-ellátásra megoldást nyújthat az ökológiai gazdálkodáson túl a biotermékek vásárlása, melyekben nincsenek vagy csekély mennyiségben vannak szintetikus vegyszerek, szermaradékok, illetve több vitamint, ásványi anyagot és egészségvédő másodlagos növényi anyagot tartalmaznak, mint a hagyományos mezőgazdaságból származó élelmiszerek.

Drexler Dóra szerint a társadalomnak is változtatnia kellene a hozzáállásán, hiszen a táplálkozásban is megfigyelhető a pazarlás. Mint mondta,

a megtermelt élelmiszerek több mint harminc százaléka a szemetesbe kerül,

ami óriási pocsékolás, és sokat tehetünk ez ellen, ha jobban odafigyelünk arra, hogy csak annyi élelmiszert veszünk, amennyire valóban szükségünk van.

Kiemelte, hogy a húsfogyasztás környezeti lábnyoma rendkívül magas, mivel a szántóföldek mintegy kétharmadát használják takarmány-előállításra. Drexler Dóra azt javasolja, hogy kevesebb húst együnk, ha pedig fogyasztunk, akkor fenntartható módon tegyük, és lehetőleg legeltetett tartású állatok húsából válogassunk.

„Ez lehetővé tenné, hogy jelentős területek szabaduljanak fel a természetnek, így pedig fenntarthatóbb, kevésbé környezetkárosító élelmiszer-termelés valósulhatna meg a szántóföldeken. Fontos megjegyezni azt is, hogy a fenntartható ökotermelésnek a hozamai alacsonyabbak, mint az iparszerű és nagyon intenzív gazdálkodásé” – összegzett az ÖMKI ügyvezetője.