Szoma Deví Dura számos népdalt és -mesét ismer anyanyelvén, azonban sajnos már részben süket és vak.

"Olyan ő, mint a hegyek mögött lenyugvó nap" - jellemezte az idős asszonyt Kedar Bilas Nagila, aki doktori disszertációjának részeként immár 2.300 dura szót örökített meg. "Ha meghal, akkor sötétbe borul a dura nyelv, és mindörökre eltűnik".

Szoma Deví a Himalája hegyóriásai között fekvő Duradanda faluban él. Az egyetlen személy, akivel kihaló anyanyelvén beszélgethetett - egy szomszédos faluban lakó asszony - tavaly meghalt. Családjával és barátaival az idős nő nepáliul vagy gurung nyelven érintkezik.

A világ nagyjából 6500 nyelvéből átlagosan egy kéthetente kihal. Nepálban több mint száz különféle élő nyelvet használnak, többségük azonban erősen veszélyeztetett, főként azért, mert a közoktatásban a nepálit és az angolt használják.

"Amikor általános iskolába jártam, volt két dura barátom, de velük is nepáliul beszélgettem. Õk már nem ismerték népük nyelvét" - magyarázza a 38 éves nyelvész, aki szerint Szoma Deví hatalmas kincs.

A tudós - némiképpen önös érdekből is - Katmanduba szállíttatná az idős asszonyt gyógykezelésre, de nincs elég pénze rá. A rendelkezésére álló időben le akarja jegyezni a tibeto-burmai nyelvcsaládhoz tartozó dura nyelv szótárát és nyelvtanát. Abban reménykedik, hogy a nagyjából ötezer főt számláló dura közösségből sokan fognak majd kedvet érezni őseik nyelvének megtanulásához, mint ahogy sokan tanulnak szanszkritül vagy latinul.

"Ez talán megmenthet egy közösséget, amelyet az eltűnés fenyeget" - reménykedik Nagila.