Az 1848–1849-es szabadságharcról szóló megemlékezések minden évben leginkább március 15-ére és a magyar fővárosra koncentrálódnak, ugyanakkor

a történetírás által „törvényes forradalomnak” nevezett eseménysort nem lehetett pusztán Pest-Budán kivitelezni, szükség volt Bécsre és Pozsonyra is.

Nánay Mihály történész az InfoRádióban úgy fogalmazott, az 1848 tavaszán bekövetkező hazai események egy hosszú folyamat kivetülései voltak. Kiemelte, hogy a legtöbben a pesti forradalmi eseményekről beszélnek a visszaemlékezések során, de közben nagyon fontos volt akkoriban az is, hogy ténylegesen megindulhatott a törvényalkotás. Egyes történészek ezért hívják „törvényesített forradalomnak” ezt a rendkívül fontos magyar történelmi időszakot.

A Rubicon Intézet főmunkatársa elmondta: a rendi országgyűlés működési keretei között a törvényalkotási folyamat több fázison ment keresztül, hiszen a javaslatokat megtárgyalta az Alsótábla, majd a Felsőtábla is, míg el nem jutottak az uralkodóhoz.

A kor viszonyai, hatalmi harcai között Pest-Buda volt az egyik hatásközpont, ahol valóban nagyon fontos, a nemzet jövőjét befolyásoló események történtek. A történész felhívta a figyelmet arra, hogy

az 1848 tavaszán országosan jelentkező forradalmi történések a korábban Bécsben és Pozsonyban végbemenő politikai fordulatokra reagálva törtek ki.

Emlékeztetett, hogy Magyarország akkori igazgatási struktúrájából fakadt az, hogy a magasabb szintű politikai fórumok, az Országgyűlés kancellárja, illetve a rendi monarchiában nagyon fontos jogkörökkel rendelkező uralkodó Bécsben, illetve Pozsonyban működtek vagy székeltek abban a korban.

Nánay Mihály megjegyezte: a megemlékezések során szintén sokszor emlegetett 12 pont követeléseiből csak néhány elemet sikerült megvalósítani Pest-Budán, így például a cenzúra eltörlését, a politikai foglyok kiszabadítását vagy a nemzeti őrsereg felállítását. Az összes többi, nagy horderejű törekvés, követelés teljesítéséhez azonban országgyűlési törvényalkotásra volt szükség, illetve az uralkodó szentesítésére.

A Rubicon Intézet főmunkatársa felidézte, hogy 1847-től kezdve együtt ült a magyar Országgyűlés, ami abban az időben a Habsburg Monarchia legmagasabb szintű választott fóruma volt.

Ennek óriási jelentősége volt, ugyanis a Lajtán túli területeken – Ausztriában, Csehországban, a cseh korona országaiban – nem volt ilyen, az adott ország rendjei által választott fórum,

maximum tartománygyűlések tudták kifejezni a társadalom akaratát, szemben az abszolutista hatalomgyakorlással.

Éppen emiatt az egész birodalomban nagy figyelem övezte a magyar Országgyűlés munkáját az 1847-es évben. Már csak azért is, mert nagyon komoly viták zajlottak, de közben „elakadás is fenyegette” az Országgyűlést, aminek az volt az oka, hogy a Konzervatív Párt, illetve az ellenzéki kör képviselői hasonló politikai erőt tudtak megtestesíteni, nagyon kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok.

Ebben a körülményrendszerben érte a feleket a francia forradalom híre.

Ekkoriban terjedt el az a közmondás, hogy ha Párizs tüsszent, akkor egész Európa náthás lesz.

Nánay Mihály szerint valóban ez történt 1848 tavaszán, mert a francia forradalmi hullám nagyon fontos előzménye volt annak, hogy beinduljanak az események Pest-Budán. Ahogy Nánay Mihály fogalmazott, itthon Kossuth Lajos volt az, aki a Párizsból érkező híreket hallva „rátette az ujjait a kor ütőerére” azzal, hogy Pozsonyban felirati javaslatában meghirdette a teljes magyar reformprogramot. Kossuth Lajos úgy vélte, a forradalmi hullám szorult helyzetbe fogja hozni a Habsburg-dinasztiát, és kénytelen lesz együttműködni. Kossuth Lajos felirati javaslatát az Alsótábla elfogadta, majd néhány nappal később, de így tett a Felsőtábla is. Ehhez azonban már a bécsi forradalom híre kellett, ugyanis közben ott is eszkalálódott a helyzet.

A történész felidézte, hogy a bécsi egyetemi ifjúság és Alsó-Ausztria legfőbb törvényhozó szerve, a Landtag együttesen tüntetéseket robbantott ki. Mint mondta,

Kossuth Lajos pozsonyi felirati beszéde fontos mozgatórúgó volt, mert a felszólalásába beleszőtte a Lajtán túli területekre, így az Ausztriára vonatkozó alkotmányos követeléseit is.

Lefordíttatta németre a javaslatot, és elküldte az érintett feleknek. Ennek következményeként bizonyos bécsi ifjúsági körökben egyre népszerűbbé vált Kossuth Lajos.

Attól tartottak Bécsben, hogy elfajulhat a helyzet Magyarországon

Bécsben 1848. március 13-án eszkalálódtak az események, ami Nánay Mihály elmondása szerint visszahatott Pozsonyra is. Fontos tudni, hogy akkoriban valójában egy államértekezlet igazgatta a Habsburg Birodalmat, mert V. Ferdinánd megfelelő szellemi képességek hiányában alkalmatlan volt az uralkodásra. A dinasztia tagjai, támogatói pedig megrettentek attól, hogyha Bécsben forradalmi események zajlanak, akkor könnyen elfajulhat a helyzet Magyarországon is. Nekik pedig az volt az érdekük, hogy stabil mederben tartsák a viszonyokat Magyarországon, ezért nem akarták elidegeníteni, illetve maguk ellen fordítani az Országgyűlést.

Végül az említett államértekezlet úgy határozott, hogy március 13-án zászlós urakat küld Pozsonyba. A Felsőtábla egy nappal később fogadta el Kossuth Lajos felirati javaslatát. Mindezek alapján Nánay Mihály szerint ki lehet jelenteni, hogy a felirati javaslatot „a francia forradalom híre lökte át az Alsótáblán, a bécsi forradalom nyomán pedig a Felsőtábla is átengedte”. Utóbbi

azért volt meglepő, mert a Felsőtábla alapvetően „a dinasztiával egy húron pendülő intézmény volt”, és a legtöbb esetben leszavazta a reformkezdeményezéseket.

Végeredményben a bécsi forradalom hatására született meg az egész Országgyűlés részéről a felirati javaslat, amit aztán egy küldöttség Kossuth Lajos vezetésével elvitt Bécsbe. Ennek a küldöttségnek egyébként tagja volt Széchenyi István is, továbbá más, nagyon fontos reformer politikusok is Kossuth Lajossal tartottak. Ráadásul Magyarország első számú rendi főméltósága, István nádor, egyben osztrák főherceg és magyar királyi herceg is támogatta Kossuthék kezdeményezését.

Petőfiék teremtették meg a tömegnyomatékot

A legtöbben a megemlékezések során a Petőfi Sándor vezetésével zajló pesti eseményeket elevenítik fel évről évre, pedig mindazokkal párhuzamosan történtek az említett kezdeményezések, törekvések, amelyek ugyanolyan fontosak voltak a célok remélt megvalósulása érdekében. A Rubicon Intézet főmunkatársa kiemelte: Petőfiék „tömegnyomatékot akartak adni” az Országgyűlés politikai küzdelmei mögé. Ennek megfelelően március 19-én, az akkor kezdődő József napi vásáron aláírásgyűjtést szerettek volna indítani, de amint értesültek arról, hogy a vártnál gyorsabban haladnak előre az események Bécsben, az aláírásgyűjtést előrehozták március 15-ére. Előző nap este egy hajó hozta meg a hírt a bécsi forradalom kitöréséről.

Ilyen előzmények után zajlott le 1848. március 15-én Pest-Budán a nagy tömegtüntetés. Ennek a híre csak március 17-én hajnalban ért el Bécsbe. Nánay Mihály szerint

valószínűleg ez a fejlemény is hozzájárult ahhoz, hogy Bécsben rábólintottak Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezésére.

Az államértekezlet vélhetően számításba vette, hogyha kötélhúzás kezdődik vagy kenyértörés történik, akkor Magyarországon tömegek mozdulhatnak meg, ezért inkább tett egy gesztust a magyarok felé. Egy, az említett helyszínek közötti „nagyon bonyolult összjáték” robbantotta ki a pesti forradalmat, de a történész szerint ez egyáltalán nem kisebbíti a márciusi ifjak érdemeit. Ugyanakkor azt gondolja, hogy alapvetően a törvényalkotó munka juttatta egyről a kettőre a magyar reformereket és magát a forradalmi törekvéseket, a politikai tevékenységek súlypontja pedig a Pozsony–Bécs tengelyen zajlott.