Az évezredek során a sóbányászat is, mint minden bányászati tevékenység, először a felszínen indult, és amikor csappant a készlet, akkor tértek át a mélyszinti bányászatra. A só pedig nem csupán az étel szempontjából fontos, az iparnak is jelentős anyaga. Ahogy a bányászat felfejlődött, a felszíni vizek előbb-utóbb valamilyen szinten befolyásolták, jöttek sorra katasztrófák, vízbetörések a bányákban, miután a talajvízszint alá került a felszíni bányászat.

Mint Unger Zoltán geológus, az NKE egyetemi docense az InfoRádióban felidézte, nem a közelmúlt parajdi vízbetörése az első eset, így volt korábban a nagyszebeni Vízaknán, ahol számos ilyen felhagyott sós tóval találkozni, de a közeli múltban is történt ilyen, Marosújvár városa alatt is összeomlott a sóbánya, egy üzlet fele a mélybe is zuhant.

„Erdély határán, Máramarosban, Aknaszlatinán történt még korábban hasonló, ott is a Tiszának és a mellékfolyóinak az eróziós tevékenysége hozta meg azt a hatást, hogy végül a bányászati múzeumot is el kellett hagyják, és bizonyos területeket szintén ki kellett lakoltatni” – folytatta.

A sódolinák pedig egyre csak nőttek, a környező vizek ezekbe az üregekbe befolytak, és bizonyos ütemben kialakult egy új egyensúly, ezt látni most szerinte Parajdon is.

”Azt várjuk, hogy az egyensúly milyen gyorsasággal fog kialakulni, mert véleményem szerint

a sós vizet onnan nem biztos, hogy célszerű kiszivattyúzni,

mert honnan oldja ki a patak vize a sót? A tartópillérekből, a mennyezetből és minden másból, mivel minden sóból van. Meg fog roppanni ez a tartópillér, ha kevesebb só van benne, és a fölötte lévő kőzet súlya azért nagy nyomást fejt ki” – figyelmeztetett a geológus.

Ami pedig a bánya jövőjét illeti, azt javasolná, hogy más helyszínen próbálkozzanak, egy új bánya lehet csak biztonságos mindenki számára.

Hogy megelőzhetők-e ilyen tragédiák, arra geológusszemmel válaszolt. „El kell vezetni a vizet, ez az egyetlen módszer. Szárazon kell tartani a sót, minden olyan vízlehetőséget ki kell zárni, ami egy ilyen bányába betörhet, főleg egy mélyszinti bánya esetében. Jó, hogy itt emberi áldozatot nem követelt a vízbetörés, mert lassú volt a folyamat, de bizony értékes műszaki eszközök most ott vannak Parajdon a víz alatt.” – mondta, és hozzátette, a megelőzésre számos műszaki megoldás van, például elvezetik a patakot, de egy másik helyszínen már korábban azzal próbálkoztak, hogy kibetonozták a patak medrét, de szerinte ez nem oldja meg a problémát, mert a betonmeder alatt is megjelenhet a talajvíz, ha nincsenek víztelenítő kutak.

A jelen helyzet érdekessége még, hogy éppen 150 évvel ezelőtt ugyanezen a napon, és szintén déltájt történt a közeli Medve-tó létrejötte is. Hogy most a klímaváltozásra, a hódokra vagy mire fogják a mostani eseményt, az szerinte más kérdés.