Sok más lelet mellett egy korábban megtalált, a mohácsi csata idejéből származó, taplólakatos puskacsőhöz illő kakas került elő október közepén egy fémkeresős csatatérkutatás során – derül ki a Janus Pannonius Múzeum közleményéből.
Az 1526-os ütközet központi helyszínének kutatásában azért tekinthető mindez kulcsleletnek, mert a tárgy megerősíti a feltevést, miszerint ekkoriban
a helyszínen tűzfegyverekkel is támogatott gyalogsági összecsapás zajlott.
Bertók Gábor az intézmény igazgatója, a kutatás vezetője szerint az ütközetben részt vevő Brodarics István, II. Lajos király kancellárjának tudósítása szerint a mohácsi csata legjelentősebb része egy általa Földvárnak nevezett faluban és annak környékén, a török ágyúállások előtt folyt. Amikor a magyar lovasság támadása kifulladt, a megmaradt 4-6 ezer fős keresztény gyalogság – mivel nem tudott kitörni – ezen a helyen védelmi négyszögbe rendeződött. Az oszmán lovasság nem is tudta megtörni őket, a janicsár lövészek azonban a sortüzeikkel már igen – vélekedik a szakember.
A megtalált lövedékeket térképre rögzítették, ezek szóródási képe pedig behatárolja azt a területet, ahol a tűzfegyverek használata történt. A kutatók ismeretei szerint ez a momentum döntötte el véglegesen a csatát, s ezt támasztják alá a további leletek is Majs közeléből: a golyóöntő forma, a korban használt sarkantyútípus töredékei, fokos, buzogánytöredékek, lópatkók, nyílhegyek, Szulejmán-aranypénzek.
Bertók Gábor szerint több ezer halottat azon a helyen temethettek el, ahol elestek. A JPM vezetésével és a civil önkéntesek részvételével, 2016 óta zajló fémkeresős kutatások egyik célja tehát ezeknek a tömegsíroknak a felderítése is.
A 16. század elejéről származó taplólakatos puskacső és ahhoz illő kakas azért érdekes, mert egyrészt kevés maradt fenn a fegyverből, másrészt az volt a 16. század első harmadának meghatározó gyalogsági fegyvere, azaz a csata idején ezt a típust használták a katonák.
A JPM jelenleg Sátorhelyen, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen a III. számú tömegsír feltárásában vesz részt. A céljuk, hogy 2026-ban, a csata 500. évfordulóján a kiemelt, vizsgálatoknak alávetett csontokat kegyelettel visszatemessék ugyanarra a helyszínre, de már sírládákban, egymástól elkülönítve. Hozzáfűzték: pénzügyi forrás megléte esetén fontos lenne a IV. számú tömegsír feltárása is, hiszen ott a csontok a földfelszín közvetlen közelében vannak.