Lehet, hogy a briteknek le kell szokniuk a házhoz rendelt ételről, ha Nigel Farage Reform UK Pártját szavazzák meg a következő kormányerőnek? A felmérések szerint az úgynevezett „haknigazdaság” a brit földre lépett illegális migránsok fő alkalmazója, ezen belül is 40 százalékuk az ételkiszállításban dolgozik. Az idén nyáron ismét forró téma lett a csónakokon ezrével érkező migránsok ügye, akik ellen az őket elszállásoló hotelek előtt tüntetnek nemzeti lobogókkal több angliai városban. Nigel Farage most radikális tervet hirdetett meg: az esetleges Reform Párt-kormány első ciklusában akár hatszázezer illegális bevándorlót deportálna az Egyesült Királyságból.

Napi öt járat indulna, férfiakat, nőket és gyermekeket egyaránt kitoloncolnák.

Farage az oxfordi repülőtéren egy „migránsjáratok indulása” feliratú reptéri tabló és sok híve előtt jelentette be az „Igazság helyreállítása” névre elkeresztelt műveletét. Új kitoloncolási parancsnokságot, sok embert befogadó táborokat és visszafogadási megállapodásokat ígér Afganisztántól Eritreáig. A tálibok máris jelezték: együttműködnének vele, cserébe pénzt nem, de segélyt kérnének.

A Reform UK Párt vezetője szerint csak a kitoloncolásokkal lehet megállítani a csónakok érkezését.

„Ha mindenkit azonnal visszaküldünk, nem lesz értelme embercsempészeknek fizetni”

– mondta.

A terv lényege, hogy bárkit, aki illegálisan érkezik, automatikusan őrizetbe vennének és kiutasítanának. Farage szerint a jogi akadályokat az okozza, hogy Nagy-Britannia tagja az Európai Emberi Jogi Egyezménynek (ECHR), amely lehetőséget ad fellebbezésekre. Ezért ígéri az ECHR-ből és más nemzetközi szerződésekből való kilépést, valamint a hazai jog átírását.

Csakhogy jogi gubanc van bőven. Az emberi jogi egyezmény nem pusztán nemzetközi vállalás: Tony Blair kormánya idején mélyen beépült a brit törvényekbe, a bevándorlási és menekültügyi jogszabályoktól az észak-írországi békét garantáló Nagypénteki Egyezményig.

Ha a Reform-kormány mégis kizárná az emberi jogokat a jogrendből, az angol jogi gyakorlat alapján a bírák akkor is dönthetnének a kiutasítások ellen. Azaz további törvények kellenének – és ezeknél szinte bizonyos a Lordok Háza ellenállása, hacsak Farage nem tud hatalmas választási felhatalmazást szerezni.

Közben logisztikai nehézségek is akadnak. A napi öt deportáló járat – az egyes migránsokat kísérő 2-3-4 emberrel – éves szinten legfeljebb 90 ezer kitoloncoltat jelentene, ami elmarad az öt évre kitűzött hatszázezres céltól.

Farage azonban azt állítja: a brit közvéleményben egyre nagyobb a düh és a türelmetlenség a migráció miatt, ezért „ez utolsó esély, hogy megállítsák a csónakokat”. De amíg a deportálások jogi és gyakorlati kereteit nem tisztázták, addig a nagy ígéretek legfeljebb politikai üzenetként működnek – végrehajtásuk viszont rendkívül nehéznek ígérkezik.