Az internet és a diszkont légitársaságok elterjedése óta mindenki tudja: csak annak fájdalommentes a nyaralás megszervezése, akinek egyáltalán nem számít a pénz, de még talán neki sem.
Az utazni vágyók különböző lehetőségek között válogatva törhetik a fejüket, és míg azon töprengenek, akkor ezt vagy azt, közben megdrágul a jegy. Vajon hogyan árazzák be jegyeiket a légitársaságok?
A The Washington Post utazási szakértők mellett amerikai légicégeket is megkérdezett, és olyan válaszokat kapott tőlük, hogy „nem kommentáljuk a jegyár- és a bevételi stratégiát” vagy hogy „ami nem mítosz az az, hogy hatalmas a kereslet a termékeinkre, és a jegyeket általában már 330 nappal a járat indulása előtt elérhetővé tesszük”.
Mi lehet a stratégia a legolcsóbb jegy megvásárlására és milyen hitek és tévhitek vannak erről?
1. tévhit: Inkognitó módba kell állítani a böngészőt a jegyvásárláshoz
Igen, az utazási oldalak a sütik révén figyelik a (potenciális) ügyfelek viselkedését, de ez nem jelenti azt, hogy erre alapozva manipulálnák az árakat – mondta a lapnak Seth Miller, a PaxEx.Aero utazási ágazati szakoldal szerkesztője. (Böngészőnket inkognitó módba helyezve az oldalak nem tárolnak el a gépünkön a viselkedésünket nyomon követő sütiket.)
Az ő szavait erősítette meg Alex Da Silva, a Hawaiian Airlines szóvivője, aki szerint az árak akkor mennek fel, amikor elkezdenek elkelni a helyek az indulási dátum előtt vagy amikor a versenytársak árat változtatnak.
A cégek úgynevezett „dinamikus árképző algoritmusokat” alkalmaznak a valós idős és múltbéli foglalási adatok felhasználásával. A kereslet, a távolság, az útvonal és az osztály is befolyásolja az árat – mondta Laura Lindsay, a Skyscanner foglaló oldal szakértője. Hozzátette, hogy cége nem alkalmaz sütiket, ezért a látogató személye és többszöri visszatérése semmilyen módon nem befolyásolja az árakat.
Aiste Matuleviciute, a RatePunk nevű utazási technológiai start-up cég szóvivője egyetért azzal, hogy bár a repülőjegy-foglaló oldalak hozzáférnek az IP-címünkhöz, ez nem azért van, hogy a viteldíjakat módosíthassák.
Az ember tartózkodási helyére vonatkozó adatok gyűjtése lehetővé teszi a légitársaságok és a foglalási oldalak számára, hogy relevánsabb keresési eredményeket adjanak, például a látogató által használt pénznem és nyelv alapján.
Az inkognitó módban tapasztalt esetleges viteldíjkülönbségek véletlenek – állítja.
Scott Keyes, a Going nevű pontgyűjtő program alapítója megjegyzi: mindannyiunknak azt tanították, hogy a korreláció nem jelent ok-okozati összefüggést, "mégis úgy tűnik, hogy ezt kidobjuk az ablakon, amikor a légitársaságokról van szó". Csak azért, mert egyik keresésről a másikra megugrik az ár, még nem jelenti azt, hogy a viteldíjak a felhasználó aktivitása alapján változnak.
Ugyanez vonatkozik arra is, ha a légitársaságok a telefonon vagy a laptopon változtatják az árakat. "Soha nem láttam bizonyítékot arra, hogy ez létezik" – tette hozzá Keyes.
2. tévhit: A párok többet fizetnek
Miért van az, hogy néha nem lehet két megegyező árú jegyet venni? A légicégek még ugyanazon az osztályon sem árazzák be ugyanúgy az összes helyet. Ehelyett az üléseket tarifacsoportokra osztják. „Mindegyiknek saját előnyei vannak” – mondta Keyes.
Például drága, de 100 százalékban visszaváltható vagy leértékelt, de nem visszaváltható vagy nem visszaváltható, de cserélhető. „Sokszor a legolcsóbb csoport utolsó jegyét éppen eladták és a következő legolcsóbb jegy már drágább” – magyarázta.
3. tévhit: „Csak 2 hely maradt”.
A hiány érzete azt a benyomást keltheti a vásárlóban, hogy ha nem cselekszik, lemarad, és a FOMO (Fear of Missing Out, a lemaradástól való félelem) ismert marketingfogás. Viszont az, hogy „csak 2 hely maradt ezen az áron”, nem légből kapott állítás – mondja Ed Silver, az iSeatz „törzsutas-technológiai cég” informatikai igazgatója. „Ha az ügyfél ilyen üzenetet lát, akkor általában az tényleg azt jelenti, hogy csak két ilyen árú jegy maradt.”
A gond az, hogy néhány légitársaság – és itt a Washington Post amerikai légicégeket hoz fel példaként – nem teszi egyértelművé, mi a helyzet. A Southwest Airlines és az American Airlines például azt írja ki, hogy „2 maradt” vagy „2 ülés maradt”. A Delta hozzáteszi „ezen az áron”.
Az egyik megkérdezett szakértő tippje: ha három jegyre van szükség, vegyük meg külön: a két olcsót, majd a harmadikat a lehető legalacsonyabb áron.
4. tévhit: hétköznap olcsóbb foglalni
A Google Flights ötéves tarifaadatai szerint
kedden, szerdán és csütörtökön „átlagban mindössze 1,9 százalékkal olcsóbb a jegy, mint a hétvégén”.
Az amerikai vagy nyugati olvasó számára a 196 dolláros és a 200 dolláros jegy közötti árkülönbség minimális lehet. Másoknak talán nem. A Post szerint az árak föl-le mozognak és előfordulhat, hogy hétvégén olcsóbb a jegy.
John Rose, az Altour utazási iroda biztonsági igazgatója azt javasolja, hogy vegyük meg a jegyet, amikor a legjobbnak tűnik az ár. Utána, ha módosítható vagy visszaváltható jegyet vettünk, és az utazás előtt leesett az ár, törölhetjük a drágábbat és újat vehetünk. (Ismét csak kérdés, hogy ilyesmi reális-e az európai nyaralók által tömegesen használt diszkont légitársaságok esetében.) A Skyscanner amerikai utasok számára érdekes információja: a legolcsóbb, ha az ember 23 héttel az indulás előtt foglal, és a legolcsóbb nap az utazásra a kedd.
5. tévhit: A Google Flights-on a legolcsóbbak a jegyek
Ez ismét Észak-Amerika-specifikus tévhitnek tűnik. A Post megjegyzi: az úgynevezett „aggregátoroldalak”, mint a Google Flights és a Skyscanner, nem határoznak meg árakat. A tarifákat maguk a légitársaságok állítják be.
Az aggregátoroldalakon található ugyanakkor a legnagyobb választék (például olyan olcsó, de abszurd jegykombinációk is, amikor akár két napig tart egy 10 órás utazás). A Skyscanner csak a más oldalakon is látható árakat tudja mutatni és nincs hatása az árak alakulására – mondta Laura Lindsay, a cég korábban idézett szakértője.
Az ilyen oldalak előnye ugyanakkor, hogy néhány meg tudja mutatni, hogyan alakultak a jegyárak egy adott időszakban, tehát az ember láthatja, hogy átlagos, olcsóbb vagy drágább ajánlatot lát-e. Emellett be lehet állítani, hogy értesítőt küldjenek az árak változásáról.
Hátrányuk: egyes légitársaságok nincsenek rajtuk és esetleg egy viszonteladóhoz irányítják a látogatót, akinek probléma esetén már azzal a céggel és nem magával a légitársasággal kell rendeznie az ügyet.
A kommentelők kételkednek
A The Washington Post olvasói nem voltak teljesen elragadtatva a magyarázatokról. Az egyik kommentelő szerint partnerével két laptoppal figyelték egy skandináv légitársaság és mások árait. Az egyiken több ajánlatot is megnéztek, majd visszatértek a skandináv céghez – az ár jelentősen felment. A másik laptopon azonban még az alacsonyabb árat találták.
„Valaki tegye már fel a kezét, aki később visszament és alacsonyabb árat talált!” – jegyezte meg egy másik.
Egy harmadik pedig azt tette hozzá: ő mindig aggregátorokon keres repülőjegy- és szállodaárakat, majd közvetlenül a légicégnél vagy a szállodánál próbál foglalni, megemlítve, hogy máshol alacsonyabb az ár. (Ez szintén csak a nagyobb társaságoknál működik és nem az online foglalásra szakosodott és drága telefonszámokkal rendelkező fapados cégeknél.)
