A Nature című tudományos folyóiratban publikált eredmények szerint az ausztráliai tüdőshal DNS-ében több mint 43 milliárd bázispár van, ami
csaknem 14-szerese az emberi genomnak.
A konstanzi, würzburgi, hamburgi és bécsi laboratóriumok szakemberei által végzett elemzés betekintést nyújt azokba az evolúciós változásokba, amelyek lehetővé tették a halak számára, hogy felfedezzék a szárazföldet nagyjából 400 millió évvel ezelőtt.
A kutatók szerint a tüdő kifejlődéséért ugyanazon gén felelős az embereknél és a tüdőshalaknál.
Az ausztráliai tüdőshal uszonya továbbá ujjakat, singcsontot és orsócsontot is tartalmaz, amelyek azonos genetikai információ alapján alakultak ki az embernél.
A 150 évvel ezelőtt felfedezett ausztráliai tüdőshalra igazi "élő kövületként" tekint a tudomány.
Az állat teljes génkészletének leírása megerősítette azt az elméletet, hogy közelebbi rokonságban áll a szárazföldi gerincesekkel, mint a bojtosúszójúhal-alakúak (Coelacanth) képviselői, vagyis az ausztráliai tüdőshal, amely kopoltyúját és tüdejét használva is képes lélegezni, az ember legközelebbi élő halrokona.
