A tanulmány szerint a globális járványügyi korlátozások jelentős és azonnali hatással voltak az üvegházhatású gázok kibocsátására: áprilisban a napi globális szén-dioxid-kibocsátás 17 százalékkal esett vissza az előző év becsült napi átlagához képest – olvasható a BBC hírportálján.

Június elejére azonban "visszaállt a rend", és a napi globális kibocsátás már csak 5 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakához képest, mivel az országok enyhíteni kezdték a korlátozásokat. A szakemberek szerint 2020-ban várhatóan 4-7 százalékkal fog csökkeni a globális emisszió.

A tanulmány szerint mivel a szén-dioxid évszázadokig képes megmaradni a légkörben, még egy szokásosnál kisebb mennyiség kibocsátása is növeli a már évtizedek óta halmozódó gázok globális felmelegedési hatását.

Ezt támasztja alá, hogy a Hawaiion működő Mauna Loa obszervatóriumnál a levegőminták szén-dioxid-koncentrációja a 2019 júliusában mért 411 ppm-ről idén júliusra 414 ppm-re nőtt. Az üvegházhatást okozó gázok globális légköri koncentrációjának adatai csak később lesznek elérhetők.

A WMO főtitkára, Petteri Taalas a jelentéshez írt előszavában aláhúzta, hogy

a 2016-2020 közötti időszak lesz várhatóan az eddig mért legmelegebb ötéves periódus a Földön.

"Ez a jelentés megmutatja, hogy bár az életünk számos területe széttöredezett 2020-ban, a klímaváltozás zavartalanul folyik tovább" – jegyezte meg a főtitkár.

A jelentés rávilágít az egyre növekvő szakadékra a hőmérséklet-növekedés küszöbérték alatt tartásához szükséges intézkedések és a kibocsátáscsökkentés érdekében tett tényleges erőfeszítések között.

A szakemberek szerint 2030-ra a világnak vissza kell szorítania a hat legnagyobb szén-dioxid-termelő ország együttes kibocsátását, hogy legyen esély 1,5 Celsius-fok alatt tartani a globális hőmérséklet-emelkedést.

A jelentés szerint ennek eléréséhez mostantól kezdve egészen az évtized végéig minden évben olyan mértékű emissziócsökkentésre lenne szükség, mint amelyet a koronavírus-járvány eredményezett.

Mindeközben a klímaváltozás hatásainak bizonyítékai egyre csak gyűlnek.

A globális tengerszint minden eddiginél gyorsabban emelkedik.

2016 és 2020 között az emelkedés üteme 4,8 milliméter volt évente, míg 2011 és 2015 között ez a szám még csak 4,1 milliméter volt.

Az északi-sarkvidéki tengeri jég kiterjedése továbbra is csökken, évtizedenként 13 százalékkal. Az emelkedő hőmérséklettel állnak összefüggésben az aszályok és a hőhullámok, valamint a bozóttüzek fokozott kockázata.

Egy közelmúltbeli tanulmány szerint

a Szibériát idén január és június között sújtó hőség valószínűségét legkevesebb 600-szorosára növelte az ember okozta klímaváltozás.

A jelentés egyebek között a WMO, a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás számszerűsítésével foglalkozó Global Carbon Project (GCP), az UNESCO kormányközi oceanográfiai bizottsága (UNESCO-IOC) és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) együttműködésével készült.