Mennyire sikerült feltöltődni?
Szellemileg mindenképp, lelkileg nagyon fel kellett tölteni magam, és úgy érzem, most már fizikálisan is készen állok az edzésekre.
Mi minden fért bele ebbe az időszakba?
Megjelenések, egy horvátországi nyaralás, emellett sokat pihentem, visszanéztem a versenyeket.
Gondolom, sokan emlékeztették a Rióban történtekre a barátok, az ismerősök vagy akár ismeretlenek is…
Igen, nem felejtettem el, amit véghez vittem. Jó érzés ez! Jó érzés látni, hogy szeretnek, hogy ismernek, felemelő érzés, hogy valakinek én vagyok a példaképe, és ez a folytatásra is erőt ad.
Számított egyébként erre, hogy ennyien megismerik, ünneplik a sikerét, ennyien emlékeznek a legjobb mondataira?
Nem számítottam rá, de szembesültem vele. Az, hogy mindig valami vicceset várnak tőlem ez túlzás, nem vagyok „comedys” ember, inkább úszónak mondanám magam, és ezt próbálom tartani. Az akkor őszintén jött, lehet, hogy lesznek újból ilyen mondatok, de nem tudom megígérni.
Két hónap maradt a következő világeseményig, a windsori rövidpályás világbajnokságig. Mennyire lesz fókuszban a kanadai verseny a naptárában?
Ez az év utolsó nagy versenye, így mindenképpen ki szeretnék jutni, hiszen mivel még fiatal vagyok, nincs olyan sok verseny a lábamban. Kell a tapasztalatok gyűjtése megint, hogy később kamatoztathassam őket.
Ha a nyári budapesti világbajnokságra jut eszébe, mire gondol a leggyakrabban?
Bizonyítanom kell, hogy a riói bronzérem nem volt véletlen, úgyhogy meg kellene céloznom az érmet mindenképp – ha nem az aranyérmet. Tudja, mit? Inkább az aranyérmet szeretném megcélozni. Folytatom ugyanígy a felkészülést, ez a siker nem visszahúz, hanem motivál. Megpróbálok a tetőn maradni, és onnan tekinteni erre a vb-re, mert ez nekem nagyon-nagyon fontos.