J. D. Vance amerikai alelnök budapesti látogatása után egyenesen Pakisztánba, Iszlámábádba utazott, hogy az iráni küldöttséggel tárgyaljon. Nem sikerült megállapodást elérni a hetek óta tartó háború lezárásához kulcsfontosságú kérdésben, a nukleáris fegyverek ügyében, és Irán a szoros blokádját sem oldotta fel. Ezután Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy a haditengerészet megkezdi a Hormuzi-szoros megtisztítását – ami azóta is folyamatban van –, és hozzátette azt is, hogy „végez azzal a kevéssel, ami Iránból még maradt”.

Ezzel kapcsolatban Magyarics Tamás külpolitikai szakértő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritus professzora az InfoRádió Aréna című műsorában elmondta: azt nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi maradt az iráni katonai infrastruktúrából. Az amerikaiak már tavaly a 12 napos háborúban nagyon sok célpontot megsemmisítettek, most pedig Donald Trump – a tőle némileg megszokott túlzással – már száz százalékokat emlegetett, de azért úgy tűnik, hogy az irániaknak maradt még valami, hiszen lelőttek vadászgépeket és csapásokat hajtottak végre.

„Irán egy hatalmas területű ország olyan földrajzi adottságokkal, hogy

aránylag könnyen el lehet rejteni hegyekben, barlangokban, különböző helyeken fegyvereket, amelyeket nem nagyon lehet megtalálni légi felderítéssel.

Az ilyen információkhoz az kellene, hogy mindenről tudják, hogy hol van, vagyis hogy az emberi hírszerzés jól működjön. Most az amerikaiak egy olyan listát állítottak össze, úgynevezett vörös vonalakat, amelyek közül három az iráni nukleáris programra vonatkozik.

Iránnak

• teljes mértékben föl kell adnia a nukleáris programját,
• át kellene adnia azt a nukleáris fűtőanyagot, amit 60 százalék fölé dúsított,
• a kilövőállásokat pedig meg kellene semmisítenie.

A másik három vörös vonal pedig

• a Hormuzi-szoros újranyitása,
• az Irán által feltehetően pénzelt úgynevezett proxy terroristacsoportok támogatásának megszüntetése,
• illetve egy átfogó közel-keleti biztonsági és újjáépítési program

– sorolta Magyarics Tamás, megjegyezve, hogy feltehetően az irániak ebbe nem fognak belemenni.

Az egész katonai művelet megindításakor még ott volt – hol erőteljesebben, hol kevésbé erőteljesen megfogalmazott célként – a rezsimváltás elérése. Ezzel kapcsolatban a külpolitikai szakértő rámutatott: előfordulhat, hogy az amerikaiak túlbecsülték az iráni társadalmi elégedetlenség mértékét. Komoly, több várost érintő tüntetéssorozat zajlott le a támadást megelőző hetekben, de úgy tűnik, ezek nem érték el azt a küszöbértéket, amely megrendítené az iráni vezetést. És

ha ez a belső elégedetlenség nem kellő fokú, akkor kívülről valóban nem nagyon lehet rezsimváltást csinálni

– mondta, hozzátéve, hogy adott esetben még kontraproduktív is lehet, ha az irániak, még akkor is, ha nagyon nem szeretik a saját rendszerüket, összezárnak az amerikaiakkal szemben.

Kiemelte még Magyarics Tamás a legutóbbi, Hormuzi-szorossal kapcsolatos döntést, amely szerint az amerikaiak átengedik a vízi átjárón azokat a hajókat, amelyek nem iráni kikötőből indulnak el.

„Tisztában vannak azzal, hogy ha az összes hajót feltartóztatnák, azzal a világgazdaságban eléggé komoly károkat okoznának, ugyanis a Hormuzi-szoroson keresztül zajlik a világ kőolaj-kereskedelmének körülbelül 20 százaléka, viszont az iráni kőolajexport a világ kőolajexportjának mindössze 5-6 százaléka. Tehát ha az irániakat leállítják, attól még a világ energiaellátása gond nélkül tudna működni, és az iráni gazdaságot fojtanák meg félig-meddig, csak Iránt tudják szankcionálni” – mondta.

Most a nagy kérdés az, hogy az irániaknak valójában milyen képességei maradtak, nem is katonailag, hanem a környező országokkal szemben – vetette fel az ELTE emeritus professzora. Irán az amerikai hadihajók ellen feltehetően nem nagy eséllyel vennék föl a küzdelmet, de úgy látja, az fontos lesz, hogy mennyire tudják esetleg megfélemlíteni az öböl menti arab országokat, hogy onnan ne induljanak ki tankerhajók.

Így ugyanis esetleg elrettentenék ezeket az országokat attól, hogy ott fel lehessen tölteni a tankereket és onnan továbbinduljanak. Ha ezt Irán elérné, akkor az világ energiakeresletének 15 százalékát érintené.

Magyarics Tamás kiemelte még, hogy a csak az irániakra vonatkozó embargó egy országot érintene jelentősebben, az pedig Kína, ugyanis az iráni export 90 százaléka oda irányul. Hozzátette azonban, hogy a kínai importnak csak 4-5 százaléka jön Iránból, tehát a kínaiak is minden további nélkül túl tudják élni az Irán elleni olajembargót, vagyis az lenne az érdekes, hogy Peking mennyire hajlandó elfogadni az amerikaiak által szerintük egyoldalúan, a nemzetközi szabályokat és törvényeket felrúgva bevezetett intézkedést.

Donald Trump korábban azt mondta, hogy a többi érintett ország érdekeit is szem előtt tartja az Iránnal szembeni beavatkozásnál. Ezzel kapcsolatban Magyarics Tamás kiemelte: az Egyesült Államok globális hegemóniáját vagy primátusát egyfajta szolgáltató hegemóniának lehet nevezni.

„Egy ország csak akkor tud a világ tetején ülni, hogyha érdekelt ebben a világ egy jelentős része. Az Egyesült Államok érdekeltté tette az országok jelentős részét ebben, és úgymond szolgáltatásokat nyújt. A szolgáltatások között van például a Hormuzi-szoros esetében az, hogy az Egyesült Államok haditengerészete tartja nyitva az úgynevezett choke pointokat (fojtópontokat – a szerk.), vagyis azokat a tengeri szorosokat, amelyeken keresztül a világkereskedelem nagy része zajlik. Ilyen a Malaka-szoros például, ahogy a Hormuzi-szoros is. És az Egyesült Államok, idézőjelben mondva, szolgáltatást nyújt, amit nyilvánvalóan nem ingyen és bérmentve csinál, hiszen az árát általában sok minden másban visszakapja. De jelen pillanatban az Egyesült Államok számára valóban nem a saját érdeke az elsődleges az olaj szabad folyását illetően, hanem az, hogy a távol-keleti partnerek – Dél-Korea, Japán –, az európai partnerek, és Kína is megkapja az olajat. Ha ugyanis ez nem történik meg, akkor közvetetten az Egyesült Államok gazdasága is érintett. Csak Kínát példának véve: a kínai export az Egyesült Államokba híresen rendkívül intenzív, több százmilliárd dolláros, és hogyha Kínában drágább a termelés, mert az energiaárakat meg kell fizetni, akkor feltehetően ők ezt továbbhárítják a fogyasztókra” – mondta Magyarics Tamás az InfoRádió Aréna című műsorában.

A cikk alapjául szolgáló interjút Kocsonya Zoltán készítette.